Folytatása következik | Richard Linklater: Mielőtt éjfélt üt az óra

Jeges-Varga Ferenc

Richard Linklater mára filmtrilógiává bővülő munkájában nem történik egyéb, mint hogy egy lány és egy fiú találkoznak, és ahogy az ilyenkor gyakran megesik, egymásba habarodnak. Sorsuk azonban nem engedi, hogy kibontakozó szerelmük hamar révbe érjen. Hosszú évek múltán láthatják újra egymást.

Linklater csak Celine-re (Julie Delpy) és Jesse-re (Ethan Hawke) összpontosít. Bár a harmadik részben már egy egész asztaltársaság is helyet kap a vásznon, alapvetően csak ők ketten fontosak. A többiek csak azért szerepelhetnek, hogy az ő történetük teljessé válhasson. Ismert európai városok utcáin szegődik a nyomukba, lopva figyeli őket. Tulajdonképpen nincs is cselekménye a filmeknek. A két szereplő sétál és beszélget. Minden egyéb, ami a történetet formálja, a kamera látószögén kívül zajlik. Mégis szépen rajzolt íve van ennek a történetnek, tele van kedves humorral, megható drámával.

Az első romantikus találkozás óta tizennyolc év telt el. Celine és Jesse nagy változásokon ment keresztül. A szereplőkkel együtt felnőtt generáció élete is gyökeresen átalakult. Álmodozó, naiv szerelmesekből érett, felelős szülőkké váltunk. Akárcsak ők.

Persze nem arról van szó, hogy velünk is pontosan ugyanaz esett meg. De egykor biztosan sok fiatal lány álmodozott arról, hogy egy szimpatikus fiú leszólítja a vonaton, a fiúk meg azt képzelték el, a kiszemelt lány miként mond igent arra a képtelen ötletre, hogy szálljon le egy idegen városban egy romantikus éjszaka ígéretéért cserébe. A Mielőtt felkel a nap (1995) bemutatását követően az iskolapadokban a lányok azt kérdezgették egymástól, vajon le mernének-e szállni Jesse-szel Bécsben, a fiúk meg azon tanakodtak, egyáltalán megfordulna-e a fejükben a vakmerőnek tűnő kérdés. Mindenki olyasvalamiről ábrándozott, ami a Budapest–Bécs közötti vasúti szakaszon történt a film szereplőivel.

Az első rész után joggal élhetett a nézőkben a remény, hogy egyetlen nap intenzív élménye mélyen beleég a szereplők szívébe. Richard Linklater intelligens módon nyitva hagyta a végkifejletet. Nem tudhattuk, Celine és Jesse találkozik-e újból a Westbahnhofon. Éppen a happy end elmaradása tette igazán átélhetővé a sorozat első darabját.

Nem kell minden történetet folytatni, mert olykor a dolgok végessége tartogat igazi katarzist. Ilyen volt a Mielőtt a felkel a nap lezárása. Pontosan kilenc évvel a bécsi kaland után azonban Celine meglátogatja Jesse-t Párizsban, a férfi könyvének a bemutatóján. Az elmúlt évek a laza, kissé felelőtlen fiatalokból ekkorra a hivatásukban sikeres harmincasokat formáltak. Jesse bestsellert írt az első randevúból, Celine harcias környezetvédőként dolgozik egy alapítványnak. A szívügyek terén azonban semmi sem jön össze nekik. A férfi házassága romokban, a nő a kevés kötöttséggel járó távkapcsolatokat részesíti előnyben. Kilenc évvel azelőtt befejezetlen maradt életük egyik meghatározó fejezete, s az űrt senkinek nem sikerül betöltenie.

A forgatókönyvnek köszönhetően a Mielőtt lemegy nap (2004) is ugyanolyan egyszerűséggel működött, ahogy az első rész. Párizsban megismétlődött a varázs. Az alkotóknak megint sikerült nyitva hagyniuk a folytatás lehetőségét. Biztosak a második részt követően sem lehettünk abban, hogy Celine és Jesse végül együtt marad-e, bár több szólt amellett, hogy ezúttal nem vesztik szem elől egymást. Ahogy a nyitó darab kerek egésznek tűnt, a párizsi fejezetről is ugyanez volt elmondható.

A rendező és a két színész végül úgy döntött, újabb epizóddal bővítik a Bécsben kezdődött románcot. Újabb kilenc év után harmadszor is belepillantunk hőseink életébe. A Mielőtt éjfélt üt az óra (2013) cselekményét a népszerű görög szigetvilág utazási prospektusokba illő díszletvilágába helyezték. A rikítóan kék tenger és a holdfényes nyáréjszaka azonban csak látszat, ami elterelni próbálja a néző figyelmét a kettőjük közötti feszültségről. Hosszan elnyújtott, olykor kíméletlen veszekedés teszi világossá: semmit sem érdemes a szőnyeg alá söpörni. Félelmetesen ismerős a szituáció: de sírjunk vagy nevessünk?.

A harmadik rész mértéktartóan mutatja meg, hogy a szerelem nem vész el, csak átalakul. Celine és Jesse kapcsolata felnőttkorba lépett. Szerelmük beteljesedett, évek óta együtt élnek. A rózsaszín köd felszállt, a bécsi vonat messze jár. A hétköznapokban kell helyt állniuk, már nem az a kérdés, mikor és hol találkozhatnak újra, hanem hogy kinek kell nagyobb áldozatot hoznia a másik érdekében. Kemény munka változatlan hőfokon tartani a szerelemet.

A Mielőtt felkel a nap nem népszerű romkom mozinak készült. Máig megmagyarázhatatlan, hogy voltaképpen miért is lett ilyen népszerű, hiszen semmi más nem történik benne, csak két ember mászkál egy városban, és közben lényeges és lényegtelen dolgokról fecsegnek. Talán az emberi léptéke fogta meg a nézőt. Magára ismert egy mosolyban, egy mozdulatban.

Nem egyszer láttuk, hogy a siker elvakítja a film készítőit. A második (többedik) nekifutás értékelhetetlen vacakja teszi tönkre azt, ami addig jól működött. Linklater is leforgathatta volna háromszor ugyanazt a történetet, még ha nem is lett volna sok értelme. Az alkotók a folytatásokban is Celine és Jesse intenzív dialógusaira helyezték a hangsúlyt, de lépést tartottak az idővel. A változásokat gondosan beleírták a szereplők karakterébe, miközben sikerült alapvetően olyannak meghagyniuk Celine és Jesse figuráját, mint amilyennek megismerhettük őket.

Az első találkozás óta eltelt évtizedek alatt Celine és Jesse számára is fontos emberek halnak meg, gyerekek születnek. Kapcsolatok, házasságok mennek tönkre. Minderről csak a kettejük között zajló beszélgetésekből informálódunk. A szereplők életéből mindössze három pillanatfelvételt kapunk, amelyek egyenként alig huszonnégy órát fognak keretbe. A nézőnek úgy tűnik, mintha ők ketten mindig is együtt lennének, holott az első két rész között valójában évek telnek el anélkül, hogy akár egyszer is látnák egymást. Viszont a rövid találkozásokból is sikerül hiteles figurákat teremteniük. Így (bár paradox módon) szerelmük fejlődését valós időben éljük át.

De bármilyen jó is a forgatókönyv, egy ilyen történet csak akkor működhet igazán, ha a színészek tökéletesen azonosulni tudnak a szereplőkkel. Márpedig Julie Delphy és Ethan Hawke olyan természetességgel formálják meg Celine és Jesse figuráját, hogy igazából nehéz megmondani: a szerepeiket játsszák, vagy olykor belefeledkezve magukat adják, mintha nem is filmet forgatnának. Talán erre reflektál a Mielőtt éjfélt üt az óra egyik jelenete, amelyben Celine egy szőke, butuska fruskát alakít, aki odáig van attól, hogy találkozott a híres íróval. Ez az évődő játék a film végén teljesen más kontextusban ismétlődik meg. Linklater nagyon tudja a szakmát, jó érzékkel illeszti bele az elegáns és szép lezárást.

Minek következtében megint találgathatjuk, kilenc év múlva vajon milyen filmet nézünk meg a moziban.

Mielőtt éjfélt üt az óra – amerikai filmdráma (2013)
Rendező: Richard Linklater
Szereplők: Julie Delpy, Ethan Hawke
Forgatókönyv: Richard Linklater, Julie Delpy, Ethan Hawke
Operatőr: Christos Voudouris
Zene: Graham Reynolds