Dan Rhodes: Elvehetlek feleségül? (részletek)

Posted on 2013. június 20. csütörtök Szerző:

0


Rhodes_Elvehetlek-bor180Lovas kocsi

Öt év együttélés után már nem sok mondanivalónk maradt egymás számára, és szex is csak nyomokban fordult elő. Egyre több időt töltöttem a kamrában a szerszámos ládámat rendez­getve, ő pedig a legtöbb estét a nővérénél töltötte szappan­operákat nézve és rólam panaszkodva. Nem lehetett tovább halogatni, beszélnünk kellett a jövőnkről.

A hosszú tanakodás végére megegyeztünk: itt az ideje, hogy egybekeljünk. Amint kimondtuk a döntést, a szeme felragyo­gott, úgy, ahogy már nagyon régóta nem. – Mindenki olyan boldog lesz! – sóhajtotta. Elrohant a boltba és pár perccel később megjelent, kezében egy esküvői magazint szorongatva görcsösen. Gyorsan átlapozta, végig ó-zva és á-zva. – Nézd ezeket az embereket! – sipította, hevesen mutogatva. – Lovas kocsiban ülnek!

Egy lovas kocsis lagzit én is el tudnék képzelni, gondoltam.

Tulajdonságok

A barátaim mind nagyon vonzó nőket vettek el, az én feleségem pedig nem tudja nem kényelmetlenül érezni magát emiatt. Amikor egy este hazaértünk a velük való találkozás után, borult a bili. Jött a rosszindulatú megjegyzéseivel. Gyengéden átöleltem, és megnyugtattam, hogy bár lehet, hogy nem üti meg a szintjüket, de azért nagyon sok jó tulajdonsága van.

– Igazán? – kérdezte boldogan reménykedve.
– Igazán.

Papírért és tollért nyúltam, és együtt elkezdtünk írni egy listát a pozitív jellemzőiről. Pirkadatra csak annyit tudtunk összeszedni, hogy majdnem sikerült leszoknia a heroinról, és hogy az új frizurája egész jól fog neki állni, ha végre kinő kicsit a haja.

Dan Rhodes

Dan Rhodes

Százalék

A feleségem újabban úgy mutat be az ismerőseinek, mint a jelenlegi férjét.

– Drágám – néztem rá, a szóválasztásán mosolyogva. – Mi ez a jelenlegi szöveg? Az emberek azt fogják hinni, hogy váltani szeretnél.

– Erre nem is gondoltam! – válaszolta. – Valószínűleg igazad van. De végül is nem tévednének száz száza­lékban.

Éreztem, hogy megmozdul a lábam alatt a talaj.

– Hány százalékban tévednének?

Elgondolkodott, arckifejezése komollyá vált, s harap­dálni kezdte az ajkát, majd megkönnyebbülten így felelt: – Nulla százalékban.

Goethe

Mindig, amikor meghívtak minket egy esküvőre, a barátnőm már a fényűzés legkisebb jelére is érzékenyen reagált. – Emlékezz, mit mondott Goethe! – súgta a fülembe minden alkalommal, a hivalkodás első bizonyítékát látva.

„Az embereknek csak a hosszú házas évek végét kellene megünnepelniük. Akik ünnepléssel kezdenek, megfosztatnak attól az örömtől és tetterőtől, melyből kitartásunk és meg-meg­újuló erőfeszítéseink táplálkozhatnak a hosszú küzdelem során. Minden ünnep­ségek közül az esküvő a legrosszabb, amelyet a lehető legcsöndesebben és legalázatosabban kell megülni.”

Én alapvetően egyetértettem vele, így amikor igent mondott, egyszerű kis szertartásra számítottam családtagjaink és közeli barátaink körében.

Egyik dolog követte a másikat, mígnem egy év múltán azon kaptam magam, hogy fehér öltönyben ülök egy ékszerekkel díszített strucc hátán, egy kastély felvonóhídján billegve a hatalmas esküvői terem felé, mely hemzseg az olyan vendégektől, akiknek jelentős részét egyikőnk sem kedveli.

Hamarosan 18 kürt harsan fel egyszerre, jelezve jövendőbelim érkezését, aki fehér lovon közeledik, melynek homlokára valami fagyitölcsérszerű izét erősítettek, hogy egyszarvúnak álcázzák.

– Mit szólna Goethe mindehhez? – kérdem, amint lekászálódunk állatainkról az eskütételre készülve.

– Á, kit érdekel! – legyint a boldogságtól ragyogva.

Fordította: Peiker Éva

Dan Rhodes: Elvehetlek feleségül?
Athenaeum Könyvkiadó, 2013