Született sztárnyomozó: Malin Fors | Mons Kallentoft: Véres tél

Írta: virginiawoolf

Intuíció, érzékenység, fokozott igazságérzet, buldog­szerű kitartás, és nem utolsósorban kivételes képzelő­erő – egyebek mellett ezekből áll össze egy vérbeli detektív belső lelki térképe. Jegyezzük hát meg jól a napokban magyarul is megjelent svéd bestseller – Véres tél – főszereplőjének nevét: Malin Fors. Számomra nem kérdés ugyanis, hogy Mons Kallentoft tollából egy (újabb) függőséget okozó sztárnyomozó(nő) született.

Szinte látom magam előtt sznob ismerőseim cinikusan vigyorát, ahogy megállapítják: már megint beleszerettem egy északi szerzőbe, véres könyvbe, női szereplőbe. Nos, legyen nekik is egy jó napjuk: lenéző legyintés elfogadva. Sőt ráteszek még egy lapáttal, egyenesen azt állítom, Mons Kallentoft majdhogynem hibátlan könyvet írt, és az olyan mű lelki szükséglet a pszichologizáló krimikedvelők számára. Kiegészítem azzal, hogy a svéd szerző, oly sok pályatársához hasonlóan, nem volt könnyű helyzetben, hiszen a skandináv thriller „nagy öregjei” magasra tették a lécet. A meglehetősen banális cím ellenére a Véres tél nem átlagos bűnügyi regény. Éppen ellenkezőleg. Kallentoft thrillere elsőrangú lélektani mélybúvárkodás.

Mielőtt azonban elmerülnénk a Janus-arcú emberi természet boncolgatásában, nézzük a hideg-rideg kriminalisztikai tényeket. A brutális történet fogcsikorgató februári éjszakán indul. A várostól nem messze kopogósra fagyott, meztelen férfit találnak, mégpedig egy fára felakasztva. Az ügy felderítését a linköpingi rendőrség nyomozói végzik, köztük a kamasz lányát egyedül nevelő Malin Fors. Persze nem csak a félig szingli rendőrnő van talpon a svéd télben, igazán rendes csapatmunkában kezdik el felgöngyölíteni az esetet. Igaz, főhősünk a legmegszállottabb mindannyiuk közül.

Ahogy a meggyilkolt férfi kiléte, szociális (és nem mellékesen a mentális) háttere szép lassan kibomlik előttünk, úgy derülnek ki Malin Fors előéletének apró részletei is. A harminchárom éves nyomozó munkamániás, de közben – ha akad ilyen pillanat – szabadidejében jókat főzőcskézik a lányával. Nem veti meg az italt, de (talán) nem alkoholista. Buldogként kapaszkodik a megszerzett információkba, viszont képes előítéletektől mentesen nézni a helyzeteket és hallgatni a megérzéseire. Magányos, de ha arról van szó, pikpakk megoldja a férfiügyeit. Bonyolult a kapcsolata szüleivel – és kinek nem az? Összegezve: nem szuperlény, hanem elhivatott és szerethetően tökös, egyedülálló anya, aki majd’ minden helyzetben feltalálja magát.

Ugyanakkor nemcsak őt ismerjük meg közelebbről, hanem a rendőr kollégák, a potenciális elkövetők, sőt az áldozat gondolatait is. Ezek a belső monológok adják a történet feszültségét, mivelhogy emiatt (is) képtelenség meghúzni a jófiúk és gonosz arcúak közötti éles határvonalat. A gyanúsítottak köre igen széles, vannak közöttük tinédzserek, lecsúszott egzisztenciák és – fogalmazzunk így – nem hétköznapi figurák. De ki követte el a brutális gyilkosságot és miért?

Kallentoft ügyes trükkje, hogy miközben úgy tűnik, szépen egymás mellé kerülnek a kirakós darabjai, úgy távolodunk a megoldástól. A szerző ugyanis gondosan beleszőtte a regény cselekményébe egy régi, megoldatlan szexuális bűnügy szálait is. Ez egyfelől árnyalja, másrészt komplikáltabbá teszi a jelen idejű nyomozást. Vajon összefügg-e a két eset vagy sem, teszi fel újra és újra Kallentoft – Malin Fors hangján – a kérdést, ami a regényben cseppet sem költői, de itt és most mégsem megválaszolható.

Annyi azonban leírható, hogy a folyamatos és hihetetlenül intenzív kérdez-felelek, és a patikamérlegen adagolt belső konfliktusok harcából Malin kerül ki győztesen. Megérzései, érzékenysége, kitartása és igazságérzete viszi előre vesztes helyzetben is. Krimiről lévén szó, magától értetődik, hogy megoldja az akasztott férfi ügyét, de a taps és ováció ellenére mégsem dőlhet hátra.

A hírek szerint Mons Kallentoft legalább tíz olyan regényt szándékozik írni, amelynek Malin a főszereplője. Végül is igaza van, hiszen a linköpingi nyomozónővel abszolút nyerő párost alkotnak.

Amennyiben bárkinek hiányérzete támadna, hogy az első regényből nem tudott meg eleget az éppen krisztusi korban lévő nyomozónő magánéletéről és lelki motivációiról, nem beszélve a megoldatlan ügyről, ne csüggedjen. Már csak néhány hónapot kell várnia, augusztusban kézbe veheti a második Malin Fors-történetet. Drága sznob barátaim, addig is rettegjetek.

Fordító: Szöllősi Adrienne

Mons Kallentoft: Véres tél
Libri Kiadó, 2013

»Mons Kallentoft: Véres tél – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele!
• Fülszöveg