Nem a lepedő, hanem az ember | Márton László (Párizs): Koestler asszonyai

Posted on 2013. február 22. péntek Szerző:

0


kkÍrta: Cserhalmi Imre

Tanúsíthatom, hogy Márton László tehetséges novellistaként indult, hiszen első nyilvános – egyetemi – szereplésén nekem volt szerencsém bemutatni őt (hat másik kezdő íróval együtt) Móricz Zsigmond Hét krajcárjának vidám parafrázisával. Aztán a huzatos 1956 őt is Nyugatra sodorta. Amíg külföldön élt, idehaza felnőtt a minimum egy generációval fiatalabb névrokon, a kiváló próza- és drámaíró Márton László. Van is valami furcsa abban, hogy a különbségtevés kényszere miatt e könyv címlapján a szerző neve mellett zárójelben Párizst tüntetik fel, a szerző előszavának keletkezési helyeként pedig Solymárt.

Mindenesetre ezúttal az idősb Márton nem íróként, hanem régészként határozza meg magát: a már más által létrehozott értéket kívánja felmutatni. Ez a más: Arthur Koestler, a zseniális író és tudós, akinek eseménydús, sőt lázas, hektikus életével Márton már korábbi publikációkban is foglalkozott. Ebben a könyvében a leginkább csak felvezető és összekötő szövegeket ír a Koestler, Mikes György, Simone de Beauvoir, továbbá feleségek és mások írásaiból vett, olykor nagyon terjedelmes idézetekhez. Hogy ez nem okvetlenül írói munka? Mártonnál az. Nem csak azért, mert vélhetően többet tud Koestlerről, mint a megidézettek együtt, hanem mert az idézetek kiválasztása, megfelelő kontextusba helyezése és főként írói értelmezése révén tudja az anyagát megemelni, mondhatnám a lepedőről az emberhez.

Márton László (Párizs)

Márton László (Párizs)

Persze, a könyv címe könnyen megtévesztheti azokat, akik egyébként is örülnek az irodalmi bulvár terjedésének, szívesen olvasnak hálószoba-történeteket s a szexualitás akár naturalisztikusan részletező ábrázolására is kíváncsiak. Félreértés ne essék, szó sincs itt prüdériáról. Tartalmazza a könyv például a már említett francia írónővel töltött éjszaka meglehetősen részletes történetét is, de aki pikantériára, pletykára éhesen veszi kezébe a könyvet, csalódni fog. És ha ezzel a kijelentéssel veszélyeztetném a kiadó bevételi terveit, sietek hangsúlyozni, hogy viszont nagy élményt jelenthet azoknak, akik személyiség és történelem, alkotás és életvitel összefüggéseire kíváncsiak, akik tudják, hogy élet és életmű nemcsak szavakban jelent szoros összetartozást.

Nagyon sok megtudható itt Koestlernek az asszonyokkal (nagyon sok asszony!) való kapcsolatáról, amennyire a női nemhez fűződő, őszintén hódolói, legalább annyira „teljesítményközpontú” kapcsolatáról, reményeiről, álmairól, ösztöneinek és intellektuális igényeinek való kiszolgáltatottságáról éppen úgy, mint erőszakosságáról, hűtlenségéről. Noha több száz nőt „szeretett”, nem a nőkért élt, hanem az alkotásért, és ez utóbbihoz a nő csak adalék, szükséglet, életérzés, tapasztalat lehetett, bármennyire is nem annak szánta vagy akarta. Koestler számára a nők a hajszálgyökereknek azokat a vékony szálakból álló, de sűrű tömegét képezik, amelyből a legfontosabb életnedveket szívja a növekedéshez, a virágzáshoz és a terméshez. Ezt írta egyszer Cynthiának: „Szeretlek, angyalom, élek-halok érted és bármit megtennék a kedvedért, csak egyvalamit nem; soha nem foglak feleségül venni. Túl hisztérikus vagyok, és teljesen alkalmatlan a házasságra. Még azt se bírom, ha egy fedél alatt kell aludnom valakivel.” Őszinte volt, de nem volt próféta: ez a nő lett a második felesége, ezzel a nővel tartott – különféle „szerepekben” – a legtovább a kapcsolata, és ez nő vele együtt lett öngyilkos: 36 órája ültek halva csaknem egymás mellett, amikor rájuk találtak.

Arthur Koestler

Arthur Koestler

Értelmetlen feltenni a kérdést, hogy miért akart vele meghalni az asszony, értelmetlen más effélét is kérdezni: azért, mert ilyen emberek voltak, ilyen volt a kapcsolatuk egymással és az élettel – abban a világban.

Aki – és ilyenek sokan vannak – ismeri Koestler Sötétség délben című könyvét, az büszke lehet rá, hogy hazánkfia – mert az volt! –, Bartók után a második magyar művész, akit a legtöbben ismernek a világon. Már életében világhírű volt, kora legfőbb értelmiségi elitjéhez, művészek, filozófusok, írók baráti köréhez tartozott. Keményen közéleti, erősen politikai kötődésű ember, aki sohasem rejtette véka alá a véleményét, és akinek a véleményére sokan és nagyon figyeltek. Íme, a világ terheit is magán hordozó, e teher alatt sokszor gyarló módon roskadozó zseni élete és halála a rettenetes 20. században. Ha az ágy nézőpontjából is, de erről szól ez a könyv.

Ha filmes lennék, bizonyára filmet szeretnék készíteni ennek nyomán (bár Koestler több művében maga is részletesen írt a magánéletéről), de tekintve, hogy ez a művészeti ág szinte teljesen alá van vetve az üzleti szempontoknak, nagyon nehéz lenne benne megőrizni ennek a könyvnek azt a tulajdonságát, amelyre csak író-készítője lehetett a garancia: az ízlést.

Márton László (Párizs): Koestler asszonyai
Noran Libro Kiadó, 2012