A generációs konfliktus nagyregénye | Jonathan Franzen: Javítások

Írta: paddington

Sok családban a karácsony az az időszak, amikor a ritkán látott, néha idegesítő rokonokkal is találkozni kell. December 27. körül sokan érzik úgy, az ő családjuknál rémesebb nincs a világon. Jonathan Franzen 2001-ben megjelent, magyarul Javítások címet viselő regénye a »minden relatív« jegyében sokat segít ennek a képnek a derűsebbre festésében.

Néhány héttel ezelőtt válogatást olvastam egy amerikai lapban azokról a családokról, amelyekkel senki nem töltené szívesen együtt a szeretet ünnepét. A rangsorban előkelő helyet foglalt el a Lambert család, e regény szereplői. A három (felnőtt) gyermekes, középosztálybeli, középnyugati család a diszfunkcionalitás mintapéldánya. A család szétesése elsősorban annak köszönhető, hogy a Lambert házaspár mindhárom gyermeke életcéljának tekinti, hogy szülei életének javított változatát élje.

A hagyományokhoz ragaszkodni próbáló középnyugati szülők és a keleti parton élő gyerekek – két fiú meg egy lány – egészen más értékrend szerint élnek. Ezek bemutatása lehetőséget ad a szerzőnek, hogy elmondja véleményét az 1990-es évek Amerikájáról, a társadalmon belüli törésvonalakról. A kétgenerációs családon belüli korosztályos és földrajzi eredetű ellentétek az egész ország társadalmát képezik le.

A Javítások mégis igen szórakoztató olvasmány, amit Franzen gyilkos iróniájának és emberségének egyensúlya emel messze az átlag fölé. Nem véletlen, hogy megjelenésének évében nemcsak a Nemzeti Könyvdíjat nyerte el, de később az évtized regényének választottak.

A regény elején Alfredet és Enidet ismerjük meg, a nyugdíjas házaspárt. Alfred – a Midland Pacific vasúttársaság nyugalmazott főmérnöke – Parkinson-kórban szenved. Enid számára a legfontosabb, hogy mindhárom gyermekét otthon lássa St. Jude-ban, ebben a fiktív, ám tipikus kisvárosban, egy utolsó közös karácsonyra. A gyerekek közül ketten Philadelphiában élnek, a harmadik New Yorkban. Legidősebb gyermekük, Gary egy bank alelnöke, három gyermek apja. Felesége passzív-agresszív módszerekkel próbálja az őrületbe kergetni, és a gyerekeket apjuk ellen fordítani. Az asszony mindent megpróbál, hogy megakadályozza a St. Jude-i karácsonyozást.

Chip, a középső fiú, sikertelen forgatókönyvíró New Yorkban. Kirúgták egyetemi oktatói állásából, mert viszonya volt egy diákjával. A legfiatalabb testvér Denise, séf Philadelphiában, és a főnöke feleségével van viszonya.

Franzen gonoszul bánik karaktereivel. Alfredet nem is egy megalázó szituációban láthatjuk. Az egyik ilyen, amikor a tengerbe ugrik egy kirándulóhajóról, vagy amikor leszámolni próbál beszélő (!) fekáliájával. Nem bánik kesztyűs kézzel Chippel sem. Ő a diákjával folytatott viszony miatt nemcsak az állását veszti el, de megtakarításait és önbecsülését is. Világlátása tulajdonképpen a posztmodern, politikailag korrekt amerikai egyetemi gondolkodás paródiája. Ahelyett, hogy diákjaival – az előadandó tárgynak megfelelően – irodalmi művekkel foglalkozna, egy hirdetési kampány vizsgál, és az azt megvalósító cég motivációit. Az általa írt forgatókönyv viszont tökéletesen alkalmatlan a megvalósításra, egyáltalán nem illeszkedik Hollywood vagy a Broadway elvárásaihoz. Chip útja az egyetemtől egy gyanús üzletekkel foglalkozó brókercéghez vezet, és ahogy átváltozik akadémikusból modern vállalkozóvá, az a fogyasztói társadalom képmutató voltát leplezi le.

Franzen a 90-es évek Amerikájának egészét kritizálja a Javításokban. Ennek eszköze a két generáció értékkonfliktusa. A szülők kizárólag a hasznot termelő munkát értékelik, és Alfred főmérnöki állását ilyen példának tekintik. A gyermekeik tevékenysége számukra haszontalanság. Mert mi hasznosat állít elő egy bróker, egy séf, egy kultúrával foglalkozó egyetemi oktató? A szülők egészen másfajta életet álmodtak nekik. Denise-nek a mama egy csinos és hasznos fiatal WASP (fehér, angolszász, protestáns) férjet álmodott, mondjuk orvost. Helyette a lánya egy idősödő zsidó séfet választott (dafke!), akitől gyorsan el is vált, aztán a saját neméből kereste a társát. Chipnek Alfred nyomdokaiba kellett volna lépnie, lehetőleg szintén mérnökként, nem holmi rissz-rossz bölcsészként.

A fiatalok viszont úgy tekintenek saját életükre, mint javításra szüleik életéhez képest. Chip büszke arra, hogy világképe, véleménye például a faji kérdésről vagy a politikáról nem olyan konzervatív, mint apjáé. Gary büszke arra, hogy őt nem sújtja az apja életét tönkretevő depresszió. Banktisztviselőként mindent megtesz azért, hogy szigorúan csak munkaidejében dolgozzon, ne a munka legyen 24 órán keresztül az élete, mint az apjáé. Denise az általa vallott morális értékekkel és személyes eleganciájával, kifinomultnak szánt ízlésével kíván anyja fölé emelkedni.

A szándékolt másság nagyrészt sikertelen, sokszor szánalmas és humoros, mégis nagyon-nagyon emberi. Ez teszi a regény karaktereit hús-vér figurákká, olyanokká, akikre ismerősként tekintünk. Ha mégis azt hinnénk, jobbak vagyunk náluk, gondolkodjunk el – és keressük magunkban is a hibát. Ha valaki mégis magára ismerne, talán nem a véletlen műve. Arra viszont mindenképpen lehetőséget ad, hogy elgondolkodjunk saját értékrendünkön, szüleinkhez való viszonyunkon és személyes fejlődésünkön is. Erre pedig talán nincs is alkalmasabb időpont, főleg most, hogy már tudjuk, nem ért véget a világ, tovább kell élni és kemény munkával megvalósítani céljainkat.

Franzen munkásságára egyértelműen hatást gyakorolt több neves kortárs amerikai szerző, így másik személyes kedvencem Don DeLillo, a ma már irodalmi zsinórmértéknek számító Thomas Pynchon vagy a nemrég elhunyt David Foster Wallace, aki a szerzőnek személyes jó barátja is volt. A Javításokban több olyan elemet is felfedezhetünk, amelyek megidézik ezeket a szerzőket. Mondhatjuk azt is, David Foster Wallace opus magnuma, a bő ezer oldalas, a boldogság kereséséről szóló Infinite Jest visszhangjának is tekinthető ez a mű. A Javítások minden iróniája és kritikai éle ellenére az ártatlanság regénye, néhány nappal az USA egész társadalmát megváltoztató szeptember 11-i támadássorozat előtt jelent meg, így hát egyfajta utolsó jelentés, helyzetkép egy nemzetről, amely még nem vesztette el az ártatlanságát.

A regény az Európa Kiadó gondozásában jelent meg magyarul, furcsamód a tíz évvel későbbi Szabadság után majd egy évvel. A fordítást Bart István jegyzi, aki ma már ritkán vállalkozik ilyen feladatokra. Ez is jelzi talán a könyv különlegességét.

Jonathan Franzen: Javítások
Európa Könyvkiadó, 2012

»Jonathan Franzen: Javítások – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!