Puff, csattan a pofon | Christos Tsiolkas: A pofon

Posted on 2012. október 4. csütörtök Szerző:

0


Írta: Forgács Marjetta

Kinek az élete jobb, kié nehezebb? Egy középiskolás, egyetemre készülő fiatal lányé, a jólétben élő, autójavító műhelyekkel rendelkező apukáé, vagy esetleg a gyermeke felcseperedését örömmel néző, s őt foggal-körömmel védő anyáé?

A választ persze nem kapjuk meg egyértelműen a Pofon című regényből. De ez a nevelési suhintás egyvalamire mégis csak jó. Rávilágít sok olyan alapvető igazságra, amelyekről olykor képesek vagyunk megfeledkezni.

Nagyot csattan ez a pofon. A helye, a nyoma megmarad. Nemcsak a percekig tartó pír, meg az égő érzés a bőrön. A lelkünkben is ott marad a lenyomata. Az előzmény, a levegőben suhanó, kinyújtott tenyér, és utána a néma csönd. A döbbenet csendje. Nem kímél minket, olvasókat sem. Feldúl, felkavar. Sőt: annál is rosszabbat tesz velünk. Megváltoztatja nézeteinket.

Ausztrália tengerpartján járunk, egy kertvárosi mintacsalád élete jelenik meg előttünk. Hector nevéhez méltón kemény macsó, és a külsejére figyelő, szinte hiú családapa. Elismert szakember biztos állással, gyönyörű feleséggel, két kisgyermekkel. Kiszámítható jövő, biztos egzisztencia. Az idilli kép, a család hétvégi nyugalma mögött mégis árnyak sejlenek fel: vajon miért kell egy kerti partihoz nyugtató?

Egyszerű a válasz: Hector nem értékeli eléggé, amit már megszerzett. Nem átall még belenyalni egy másik mézesbödönbe. És hogy ez a mézeske éppen a felesége mellett van? Nem gond…

A partin mindenki részt vesz, aki helyet kap a család mindennapjaiban. Hector görög szülei, unokatestvére, családostul, aztán Aisha, a feleség, megjelenik az ő barátnője, a karrierista Anuk, színész barátjával, s – természetesen – eljön a középiskolás leányzó is, akivel Hector intim kapcsolatba keveredett. Ezen a meleg késő délutánon a férfiak sörrel locsolják kiszáradt torkukat, fontos kérdés a hús sütése, s a hangulat kezd emelkedni, és egyszer csak a gyerekek kerülnek középpontba. Pontosabban a kis zabolátlan Hugó, aki bottal ütné játszótársát.

A jelenetet mindenki riadtan és dermedten figyeli. Az utolsó pillanatban a házigazda unokatestvére egy pofonnal zárja le a gyerekek közt épp csak születő erőszakot. Ám amit a fiát védő apa megengedhetőnek tart, azt a rosszcsont gyermek anyja felháborítónak találja. Olyannyira, hogy otthagyják a partit, s rendőrségi feljelentést készülnek tenni.

Várjuk a fejleményeket, hogy Hector meg tudja-e győzni felesége barátnőjét meg a férjet, de hiába várunk.

A szokványosan haladó történet itt technikai fordulatot vesz. A következő fejezet történéseit már Anuk, a harmincas éveiben járó sikeres forgatókönyvíró elmondásából ismerjük meg. Anuk családcentrikus nő, Hector feleségének gyerekkori barátnője, csakhogy másfelől a megpofozott gyermek anyjával is jó kapcsolatot ápol. Nem könnyű véleményt nyilvánítania. A történet tovább gördül, s időrendben haladva ismerjük meg az elcsattant pofon következményeit – mindig más szereplő szemszögéből.

A parti résztvevői, vagyis a pofon szemtanúi az ausztrál társadalmi paletta különböző árnyalatait képviselik. Hector édesapja Görögországban született, ide emigrált, és retteg az elmúlástól. Aisha indiai származású, állatorvos. Gyönyörű asszony, de nem bízik magában és a házasságában. Belepillantunk a homoszexualitásával küzdő, majd önmagával lassan megbékélő, érettségiző fiú lelkivilágába is.

Ahogy a fejezetekben változik a nézőpont, a helyzet kézenfekvőből egyre több rétegűvé válik. Ami a pofon elcsattanásakor még egyértelműnek tűnhetett, egyre kevésbé az. Lassan rájövünk, miért is védi az anya annyira a gyermekét.

Christos Tsiolkas

A szokatlan elbeszélési mód következtében az olvasó nemcsak a pofon tényéről ítélkezhet, hanem valamennyi szereplőről is. A tetteikről, az erkölcsi alapállásukról, a megingásaikról vagy éppen a keményfejűségükről. Eldöntheti el, hogy kinek az elveit tudja elfogadni, és milyen szabályokat követve kíván élni. Megkapjuk a lehetőséget, hogy választhassunk, és mi mondjuk ki, hogy a címben szereplő pofon kinek a hibájából csattant el. Talán emiatt is vált sikeressé a könyv.

A görög származású, Ausztráliában élő Christos Tsiolkas néhány szaggatott párbeszéddel plasztikusan mutatja be a vaskos műben, hogy ítélkezni mennyire könnyű. Hector világképébe nem fér bele a fiú homoszexualitása, míg görög szülei az indai menyüket nézik elítélően. Aisha barátnője sem tud szabadulni az előítéleteitől: ő a jólétben élő ismerőseivel szemben nem tud nyitottá válni.

De ha az olvasó a szereplők (vagy a bőrszín) mögé pillant, rájöhet, hogy a másság csak külsőség. Alapjában véve mindannyian esendőek vagyunk. És néha elegendő egy pofon, hogy erre rávilágítson.

Christos Tsiolkas: A pofon
Alexandra Kiadó, 2012.
Fordító: Gyuris Norbert

»Christos Tsiolkas: A pofon – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«