„Mit adtak nekünk a rómaiak?” | Scott Korb: Élet az első évben

Írta: M. Dalnoki Fanni

Scott Korb egészen lenyűgöző, fantasztikus stílusban ír, nagyon jó a humora, pompásan eltalált hasonlatokat használ. Egyáltalán nem mellesleg tanár, továbbá történész és író. Ha ezt mind el lehet mondani a szerzőről és az írásról, akkor már megéri kézbe venni és elolvasni a könyvét. De persze a dolgok nem így működnek, és különben is, mivé lenne a kritikus, ha csak ennyi lehetőséget kapna egy könyv bemutatására.

Az Élet az 1. évben valójában az i. sz. (vagy Kr. u.) első évszázad mindennapjait próbálja rekonstruálni. Korb ehhez több forrást és tömérdek szakirodalmat használ fel. Gazdagon idéz a Bibliából, néha a Talmudból is, kedvenc forrása Josephus Flavius. Gyakran hivatkozik J. D. Crossanra és Jonathan Reedre, az Új Testamentum két elismert kutatójára. Azonban nem csak monográfiákra és elemzésekre támaszkodik. Idéz a New York Timesból és kedvesen, de határozottan lehülyézi a Szentírás egy modern értelmezőjét, aki a Mária Magdolna és az antik prostitúció témájában szeretett volna valami jót mondani. Nem sikerült.

A szerző abból a közismert tényből indítja vizsgálatait, hogy már 2000 évvel ezelőtt is csak két dolog volt biztos: a halál és az adók. Viszont a kettő között még egy csomó egyéb töltötte ki az ember életét, például étkezés, kereskedés, az egészségről való gondoskodás (vagy nem gondoskodás) és, ami a legfontosabb, ha Palesztináról beszélünk, a vallásgyakorlat. Mindezek külön tételként szerepelnek a könyvben, de olykor-olykor átköszönnek egymás fejezetébe, így az olvasó folyamatosan láthatja az összefüggéseket. Mindez nagyon jó arányérzékre vall, és kiváló szerkesztésről tanúskodik.

A lábjegyzetekben szereplő forrásidézetek könnyen fogyasztható, érthető fordításban jelennek meg, vagyis kerülik a régies, cizellált formákat. Ezzel, a szerző saját bevallása szerint is, veszítenek a szépségükből, de megkönnyítik az olvasó dolgát a szöveggel (az ún. olvasást). Ugyanakkor Korb nagyon ügyelt arra, hogy a tartalom ne sérüljön a szöveg egyszerűsítésével. Szakértő fordítók, klasszika-filológusok, hebraisták bevonásával preparálta az idézeteket. A lábjegyzetekről szólva meg kell jegyezni, hogy ez nem az a fajta könyv, ahol elég a végén visszalapozni, és megnézni, melyik jelölés mire vonatkozik. Ne adj’ Isten kihagyni egy-egy megjegyzést. Itt a lábjegyzeteket azonnal el kell olvasni, mert egyrészt előfordul, hogy csak egy olyan közbeszólást tartalmaznak, amit akár zárójelben is lehetett volna közölni, másrészt (néha éppen ezért) nagyon szórakoztatóak. A szöveg nagyon mai, ironikus, köszönhetően Jutai Péter kifejezetten szellemes fordításának.

Scott Korb hasonlatait és mai életünkből vett példáit, párhuzamait nem lehet nevetés nélkül végigolvasni. Ezek a példák egyszerűek, kézenfekvőek, könnyen lehet rájuk asszociálni, és sokat segítenek az összefüggések megértésében. Hadd idézzem azt, amely hivatva volt érzékeltetni, hogyan jelenik meg a Római Birodalom – és annak „kiszolgáló személyzete”, a tetrarcha, Heródes Antipas – mint háttérhatalom egy olyan egyszerű és hétköznapi dologban, mint a gabonatermesztés:

„A manapság Cargill, Monsanto vagy Perdue néven ismert vállalatok akkoriban Antipas néven futottak – esetleg a még jelentősebb Caesar márkanév alatt.”

Korb hangsúlyozza, hogy ez a könyv nem Jézusról szól. Nem az ő élete vagy példázatainak, tetteinek elemzése a központi téma. Ugyanakkor Jézus – mint a kor meghatározó személyisége, illetve az Új Testamentum, az egyik legfőbb írott (még ha nem is teljesen egykorú) forrás főszereplője – rendre felbukkan a szövegben. Minden fejezet egy Jézus-idézettel kezdődik, mert minden példabeszéd valamiképpen összefüggésben volt a hétköznapokkal. Jézus is azt akarta, hogy a hallgatósága megértse, mit mond nekik. Ezért olyan képekkel és hasonlatokkal operált, amelyek könnyen elképzelhetőek, megfoghatóak voltak számukra. Erre épít Korb, amikor felhasználja Jézus szavait. A császárról és az adóról szóló megjegyzés felveti például a kérdést, hogy milyen volt a fizetőeszköz, mit jelentett a vert pénz Palesztinában, és hány fajtája volt. Végső soron pedig mindig oda lyukad ki a szerző, hogy mit jelentett zsidónak lenni a Római Birodalomban.

Mivel Scott Korb tanár, könyve alapján bizton állíthatjuk, hogy szakmája büszkesége. A könyvét elsősorban érdeklődő diákoknak illene ajánlanom. De az Európa Tudományos Diákkönyvtár e darabja annyira jó, hogy élvezni fogja mindenki, akit érdekel a kultúrtörténet, a történeti-antropológia, a vallástörténet vagy egyszerűen csak szeretne egy jót röhögni, miközben művelődik is. Aki pedig látta a Brian életét, annak egyenesen kötelező olvasmány.

• Olvass bele!
• Fülszöveg

Scott Korb: Élet az első évben. Mindennapok az I. század Palesztinájában.
Európa Tudományos Diákkönyvtár
Európa Könyvkiadó, 2012