Nagymező utcai perspektívából | Selmeczi Mari: Randevú a Broadwayn

Posted on 2012.03.11. Szerző: olvassbele.com

A zsűri és persze a recenzens mindig nehéz helyzetben van. Főleg akkor, ha egy barát könyvéről kell véleményt írnia. Ha dicséri, azt mondják, részrehajló volt. Ha szidja, abból meg sértődés lesz. Éppen ezért nem voltam biztos benne, hogy fogok-e véleményt írni Selmeczi Mari napokban megjelent könyvéről. Mégis megtettem. És azért, mert élveztem.

A Randevú a Broadwayn a kiadó besorolása szerint női krimi. Ám ne várjuk, hogy Miss Marple vagy Jessica Fletcher nyomoz benne. Inkább fordulatos és nyilvánvalóan elsősorban nőknek szánt történetről van szó. Ezen belül is mindazoknak lehet különlegesen vonzó, akik szeretnének belátni egy kicsit a kulisszák mögé, a színház világának kevesek által ismert valóságába.

Sokan tudják, vagy csak sejtik, hogy a csillogó ruhák és a látványos díszletek mögött ez a színházi világ bizony gyilkos közeg. Egy-egy főszerepért sokan talán nem is csak gondolatban tudnának ölni. A színigazgatóknak és rendezőknek köztudottan saját szereposztó díványuk van, ahol a színésznő megszerezheti vagy elveszítheti a vágyott szerepet. Különösen gyilkos világ a Broadway világa, ahol minden szerepért több tucat ugyanolyan képzett és talán ugyanolyan tehetséges színész vagy színésznő áll sorba. Ahol a szereplők nagy részéről a néző nem is tudja, kik, és ez így is van jól, hiszen mindenhol kettős-hármas szereposztás van, de a két-három kiválasztott szerencsés főszereplő mögött is áll másik két-három ún. understudy, aki tökéletesen tudja a szerep minden mozdulatát és bármelyik percben be tud ugrani, akár előadás közben is.

A történet Jack Strimmer rendező látszólagos pechsorozatának története. A férfi majdnem tipikus Broadway-rendező, aki nagykanállal eszi a nőket, amit felesége, a saját jogán is igen jómódú Deborah elfogad addig, amíg a csapongás nem zavarja meg családi életüket. Azért csak majdnem tipikus, mert főszabályként mindig betartja, hogy a bemutatóig nem viszi ágyba a darab szereplőit. Az új darab próbáinak már az elején mérgezést szenved és csaknem meghal a régi bútordarabnak számító férfi főszereplő, aztán megtámadják a frissen castingolt leendő sztárszínésznőt is, sőt a rendező legfőbb segítője is ágynak dől. Hamarosan persze kiderül, hogy semmi sem véletlen, illetve ami igen, az csak arra szolgál, hogy összezavarja az olvasót.

A regényben minden adott a ma divatos chick lit műfajához. Elegáns, a Central Parkra néző New York-i lakás, egy másik a legendás Nagy Alma művésznegyedében, milliomos apuka magánrepülővel, szolgákkal és nagy vidéki birtokkal, okos házőrzők és egy fegyelmezetlen zsebkutya, városi kalandok itt, saját lovakkal teli istálló ott, végül pedig egy sokak által irigyelt szakma, a színházi, amibe sokan örömmel kukucskálnak bele. A Broadway – akár az eredeti, akár a pesti – világában természetesen jelen kell lennie a nőcsábász rendező és szerepvadász áldozatai mellett a valódi magánéletét titkoló meleg színésznek is.

A hazai és külföldi eladási listákon egyaránt előkelő helyet foglalnak el az ilyen, olvasmányos, kikapcsolódást jelentő, könnyű kötetek. Tudják, ezek azok a könyvek, amiket bizonyos körökben ciki olvasni (bár még egyetlen sznob ismerősöm sem győzött meg arról, hogy ő bizony hulla fáradtan is Proustot olvas), így talán nem véletlen, hogy az e-könyvek eladási listáját éppen ezek vezetik – hiszen az e-olvasóról nem lehet lelesni, mit olvasnak éppen. A népszerű műfaj nagy veszélye azonban, hogy sok a szemét közöttük, amiből az embernek csak szerencsés választással sikerül egy-egy igazán jót kifognia. A magyar könyvpiacot is sajnálatos módon elárasztották a magyar és külhoni szerzők által írt vackok, közülük több igen magas eladott példányszámokat produkál.

Selmeczi Mari könyve azonban a műfajon belül a felső sávban helyezhető el. Története szórakoztató, még ha a rutinos olvasó számára kiszámítható is. Persze ezektől a kötetektől kikapcsolódást várunk, és nem világmegváltó újdonságokat. A szereplők nem egysíkú, jól kidolgozott figurák, megvannak a szerethető tulajdonságaik éppúgy, mint a hibáik.

Hogy a pesti Broadway világát ismerő olvasó egyik-másik szereplő helyére angolszász nevek helyett magyarokat is be tudna helyettesíteni, az nyilván nem a véletlen műve, hiszen a szerző otthonosan mozog ebben a hazai viperafészekben is, amit – a történet kedves humorából sejthetően – gyöngéd szeretettel figyel.

A Randevú a Broadwayn nem korszakalkotó irodalmi újdonság. Nem több, de messze nem kevesebb, mint aminek látszani akar. Kellemesen szórakoztató történet, amit magunkkal vihetünk egy tavaszi wellness hétvégére, nyáron a medence partjára, vagy olvashatunk a tömött metrón, elfelejtve, hogy mellettünk ül a világ legbüdösebb hajléktalanja. Bár a szerző megélhetési bűnözésnek tekinti ezt a kötetét, de elképzelhető, hogy ír még néhányat, amelyek túlszárnyalhatják néhány jelenlegi magyar „sikerszerző” eladott példányszámait. Egy kissé kevésbé hazai névvel akár a versenyt is felvehetné angolszász stílustársaival. Ezt pedig, remélem, a szerző dicséretnek fogja tekinteni.