Vigyázz, minek hiszel, mit veszel be! | Rose Shapiro: Beveszed?

Írta: Bedő J. István

Amikor másfél évtizede egy italokról szóló lap koncepcióját kellett megfogalmaznom, a legelső szabálynak azt írtam: munkatársunk nem lehet sem absztinens, sem alkoholista. Valami hasonló alapelv fogalmazandó meg akkor is, amikor az alternatív gyógymódokról szóló könyvet kell ismertetni. Nem írhat róla sem alter-hívő, sem alter-tagadó. De van egy köztes állapot, a szkeptikusé.

A szkeptikus óvatos fenntartással kezel mindent, de érvekkel, tényekkel, bizonyítékokkal meggyőzhető. Ugyanakkor szkepticizmusa megóvja attól, hogy ténynek fogadjon el olyasmit, amit a fentebbiek körébe nem tartozik. És még valami: szaktekintélynek nem a más területen szerzett tekintélyt fogadja el, hanem a szakma alapos ismerőjét. Természetesen már ezzel a megfogalmazásommal is sokak lábára taposok, mert mint materialistát lenéz(het)nek azok, akik számára az ember spirituális lény – és ezt úgy nyilatkoztatják ki, mintha adu ász volna, ami mindent visz.

A Beveszed? című könyv igyekszik a lehetőségekhez képest a legelfogulatlanabbul megvizsgálni az alternatív gyógyászat és gyógymódok állapotát az Ó- és az Újvilágban. Óhatatlanul áttekintéssel Ázsiára. Nem könnyű a szerző, Rose Shapiro dolga. A brit tudományos újságíró számos cikket publikált mértékadó és populárisabb folyóiratok hasábjain, és ebben a kötetben sziszifuszi feladatot próbál elvégezni: végighalad az alternatív gyógyászati eljárásokon, hogy választ találjon a könyv alcímében is feltett kérdésre: mire jók és mire nem ezek a gyógymódok.

Az persze természetesnek tekinthető, hogy az ember gyógymódot keres olyan betegségekre, olyan baleseti sérülésekre, melyek után képességeinek csak töredékét képes használni, vagy állapota folyamatosan romlik. Ha nem talál választ a mostanában nyugatinak nevezett orvoslásban, akkor mindent megtesz, hogy másutt találjon megoldást. Igen ám, de valóban gyógyít-e az ájurvédikus módszer? Van-e gyógyhatása a homeopátiás szereknek? Miért hisznek az emberek a fülgyertyázásban, a talpmasszázsban, a kiropraktika erejében, a virágterápiában, a gyógyító kristályokban, a reikiben, a beöntéses méregtelenítésben, a pozitív és negatív energiákban, az ingában, a mágneses mezőkben?

Szinte minden egyes itt felsorolt módszer több ezer éves távol-keleti hagyományokra hivatkozik – és az esetek legnagyobb részében sem a távol-keleti háttér nem teljesen igaz, sem a több ezer éves hagyomány. Tömérdek idézet, több száz tételes irodalomjegyzék és hivatkozás támasztja alá, hogy az alternatívnak kikiáltott gyógymódok vagy nem alternatívok, vagy nem gyógyítanak. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az alter-hívők nagyon sok esetben megmagyarázhatatlan, csodálatos gyógyulásokról beszélnek, és mindenféle fórumokon számos hozzászólásban és levélben lelkesednek, hogy az X vagy Y gyógymód hatására Z mennyivel jobban lett, és tünetei elmúltak.

Ezekkel a közlésekkel az a szkeptikusok – jogos – problémája, hogy a hatásosságra ez nem kielégítő válasz. Azt vizsgálni úgy lehet, ha a módszert különböző csoportokon végzett gyógyszerrel, placebóval és ún. kettős vakpróbával (mikor is az orvos sem tudja, hogy a páciens gyógyszert, placebót vagy más alternatív szert kap) elvégzik. Az eredmény így befolyásolástól mentes lesz. Mert tudniillik különös módon ha így hajtották végre a kísérleteket, változó állapotjavulást ugyan elértek, de közérzetjavulást akkor is, amikor ártalmatlan ál-szert (=placebót) kapott a kezelt. Ez a jelenség oly gyakran tér vissza a könyvben, hogy az olvasót (hacsak nem csukott szemmel olvas) meggyőzheti, hogy nagyon sok esetben a kezelt saját magát győzi meg arról, hogy jobban érzi magát a kezelés hatására – még akkor is, ha csak desztillált vizet kapott.

Ez utóbbi példát nem véletlenül emelem ki. Hatalmas méretű pénzek forognak a homeopátiás szerek gyártásában, kereskedelmében. A módszeres elemzés – amely nem húz semmiféle spirituális köntöst az apró cukorgolyócskákra – matematikailag kimutatja, hogy a világegyetemben nincs annyi víz, amennyivel hígítani kellene különböző címkékkel ellátott szereket, amelyekben – ha a hígítás mértéke igaz lenne – egyetlen molekula sem található a gyógyítónak kikiáltott anyagból. Így aztán nyugodtan kétségbe vonható, hogy a szereket az elektromágneses hullámoktól (mobiltelefon, televízió, rádió, számítógép) távol kell tartani, mert a drága pénzen mért cukorgolyócskák teljességgel hatástalanok. Azazhogy egy hatásuk van: gazdagítják az ezeket gyártók bankszámláját.

De ha csak ez volna. Ha valamilyen tekintély BÁRMI mellé áll, akkor személyével hitelesíthet valamit. A szép modell lányok és sportoló férfiak, akik nevükkel verik feljebb az illatvegyészek által kikísérletezett parfümöket vagy profik által tervezett ruhamodelleket – csupán a legismertebb fogyasztási cikkek. (Az egyén is fogyasztási cikké válik így!) De a homeopátia mellé például Charles herceg állt, a brit királyi család eddig teljes mellszélességgel és tömérdek pénzzel támogatja az erre irányuló kutatásokat, folyóiratot finanszíroz, vagyis a személyiség tekintélyét adja – ez ellen a szél ellen nagyon nehéz piskótát dobálni.

Az akupunktúra pozitív hatásairól számos tapasztalatot írtak le, a gyógymód alapos kutatói azonban előbb a több ezer éves múltra hivatkozás tévességét tapasztalták meg valóban régi kínai írásokat vizsgálva. Talán most ne is beszéljünk a Mao-féle Kína tudományellenességéről, ami ugyanakkor múltellenességgel is párosult – de ha elolvassuk még azt a leleplezést is, hogy a dokumentumfilmen bemutatott, akupunktúrával fájdalomcsillapított, nyitott szívműtét hátterében bőséges gyógyszeres fájdalomcsillapítás állt, akkor végképp elveszíti előttünk hitelét minden, az alternatív gyógymódokat népszerűsítő cikk, könyv, dokufilm és tévéadás. (Hogy a televíziós távgyógyítókat ezen a helyen ne is emlegessük fel.)

A nyaktekeréses, a mindenféle testi és belső szervi probléma gyökereként a hát „gócosodásait” és a csigolyák rosszpozícióját felelőssé tevő kiropraktika egy, az ötvenes évek végén megjelent roppant szórakoztató regényben megkapta már a magáét (Martti Larni: A hetedik csigolya), de akkor még más emberek voltunk, másféle gondolatokkal. Ma viszont nem csekély azok száma, akik egy ilyen kezelés miatt halnak meg. Tömegei vannak az alter-hitnek, az Élet és Tudomány helyett az ezoterikus és altergyógyász havilapok garmadája lepi el az újságos polcokat, s eközben egyre rosszabbul érezzük magunkat.

Bűnbakokat keresünk tehát, és könnyű megtalálni a bűnöst abban az orvoslásban, amelyik betegséget gyógyít és nem az egész embert, bűnös az evolúció, mert növényevőből növénynemesítővé és mindenevővé alakított át minket, bűnös a tehéntej, mert nem mindenki emészti meg, bűnösek a gabonák (nem is kell génmódosítottaknak lenniük), bűnösek az adalékanyagok, továbbá a csillagok és az évszámok is. (Az istenért, ironizálok! Vagy mégsem? – csupán a felszínéről merítettem a szinte végtelen kínálatnak.)

A sokfelé ágazó téma nagyon jó és közérthető fordítást kapott Kocsor Ferenctől, és bár nem szokás kiemelni, mégis megteszem: a Partvonal Kiadó számos korábban kiadott alter témájú kötete mellé a józan vita, a párbeszéd jegyében jelentette meg a szkeptikus, jól és logikusan érvelő, meggyőző Rose Shapiro okos könyvét.

Adatok: A könyv fülszövege

Rose Shapiro: Beveszed? Mire jók és mire nem az alternatív gyógymódok

Partvonal Könyvkiadó, 2011