Szomorú keringő a szoknyák körül – Gianni és a nők (film)

Posted on 2011. november 29. kedd Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Gianni és a nőkMinden stimmel, kivéve a kategóriába sorolást. A reklám szerint színes, olasz, feliratos filmvígjáték. De komédiáról, könnyed mulatságról szó sincs; mosolyunk kesernyés, azért nevetünk, hogy ne sírjunk. A film tabutémát feszeget: az idősödő férfi korosztály szexualitását és az ezzel együtt fölmerülő problémákat.

Róma belvárosában él Gianni, a 60 éves, tíz éve kényszernyugdíjba küldött férfi, akinek napjait teljesen kitölti a körülötte élő nők igényeinek kielégítése. A hárem első számú tagja a feleség, aki – abból a meggondolásból, hogy „ugyan, mi más dolgod van” – ide-oda kísérgetteti magát különböző vásárlási ügyek lebonyolítása végett, tisztítóba, postára küldi, ilyesmik. Egyébként viszont rettentően elfoglalt, és nem ér rá férjével foglalkozni.

A másik az idős, arisztokrata életstílusához ragaszkodó anya, aki minden hóbortos ötletével fiát terheli és kiszolgáltatja magát. Végül lánya, aki érettségi vizsgára készül, bizonytalan érzelmei között őrlődik, nem tudja rászánni magát a szakításra barátjával, aki ugyanakkor folyamatosan náluk lakik. Kiegészülnek a család női a fiatal szomszédasszonnyal, aki cicázik (mondjuk ki: flörtöl) az apja korú Giannival. Ráveszi, hogy megsétáltassa a kutyáját (kutyabarátok figyelmébe ajánlom!), és friss gyümölcsöt vegyen neki a piacon.

A film az idősödő férfi elmagányosodására, önbecslésének elmorzsálódására fókuszál. Gianni tehetetlen álmodozó, szerencsétlen vesztes. Ügyetlenül lavíroz az őt körülvevő – ideges, számító, ájtatoskodó – nők között. Nem találja a helyét. Mosolyog, de nem vidám. Kint jár az utcán, de semmit sem lát. Mintha holdkóros lenne.

Gianni De Gregorio

Gianni De Gregorio

Ebből az állapotból próbálja kirobbantani ügyvéd barátja, aki egyfelől igen nagyra becsüli, másfelől szánalomra méltó, Viagrával felturbózott életében Gianni menedéket is jelent számára. Megpróbálja a saját életstílusát rátukmálni. De mivel az ügyvéd által szervezett nőügyek kudarcot vallanak, Gianni elhatározza, hogy önállóan cselekszik. Új öltönyt vesz, hasizomgyakorlatokkal kínozza magát a tetőteraszon, haját rövidre, macsósra vágatja, és szoknyavadászatra indul. Megtalálja egy régi barátnőjét, aki azonban elalszik a randevún. Megkörnyékezi egyik családi barátnőjük lányát, aki lelkesen meg is hívja magához az idősödő gavallért, de ahelyett, hogy beszélgetne vele, inkább dalra fakad a fiatal zongorista társaságában. Próbálkozik még anyjának ifjú gondozónőjével is, de itt sem terem neki babér.

Summa summarum, ez véget nem érő pipogyaság, gyámoltalanság elhagyja a realitás határát. A groteszk túlzásokba ferdült, gúnyosan fölnagyított valóság hiteltelenné lesz. A komikum elveszti hatását, katarzis nélkül a humor tragikummá változik.

A film érdeme azonban, hogy a föloldás hiánya ellenére számos jelenete éles társadalomkritika. Rávilágít a fiatalok céltalan, a pillanatnyi örömöknek élő magatartására. Megrajzolja a mai olasz társadalom egyik súlyos problémáját, a szinte már beteges anya-fiú kapcsolatot, amelyben az anya nem tudja elengedni a fiát. És megint a kiindulópontnál vagyunk: tükröt tart sok öregedő férfi elé. Üldögél az utcán, léha semmittevésben, életének egyetlen fénypontja a hozzá képest fiatal trafikosnőtől kapott intim pillanatok lopott öröme.

Gianni és a nők

Mértéktartó a történetmesélés, sohasem esik a vulgaritás csapdájába, nem erőltetett, jelenetei könnyedén pörögnek. Viszont Gianni, a főszereplő, jól kifaragott karakterével elnyomja a többi figurát. A körülötte megjelenő nők és a velük kialakított kapcsolatok futólagos megjelenítése vázlatos, jelzésszerű. A rendező/címszereplő De Gregorio saját képének alapos, önironikus kidolgozásán túl csupán lánya barátját jellemzi és az anya alakját mélyíti el. Az életébe belépő, s onnan nagyon gyorsan eltűnő összes többi nő inkább karikatúra, mint háromdimenziós alak.

Szép és melankolikus Róma képe: idilliek a folyóparti kutyasétáltatások, az egykori arisztokrata villák hangulata misztikus, a teraszokról nyíló panoráma a Trastevere negyed semmihez sem hasonlítható hangulatát kínálja.

Gianni De Gregorio legújabb opusza siker lehet hazájában, mert a mindennapi valóságot mutatja meg az elöregedő társadalom szemüvegén át. Ugyanakkor megnyerheti a külföldi nézőket is, hiszen azt az országot mutatja, amit mi, külföldiek szeretünk: olasz konyha, jó borok, Róma, lezser nemtörődömség, szép nők, műalkotások – mindez egyfajta „dolce vitában” feloldva.

A film őszinte. Gianni számára nincs megoldás: marad az álmodozás.

Gianni De Gregorio: Gianni és a nők (Gianni e le donne/The Salt of Life), 2011 – olasz vígjáték (?)

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. június 9. (Forgalmazó: Cirko Film)

Rendező: Gianni Di Gregorio
Forgatókönyvíró: Gianni Di Gregorio, Valerio Attanasio
Operatőr: Gogo Bianchi

A főbb szerepekben:

Gianni Di Gregorio (Gianni)
Alfonso Santagata (Alfonso)

Posted in: Film, NÉZŐ