Horizontális sportok | Mohácsi István: Francia rúdugrás – Centrál Színház

Írta: Bedő J. István

Erkölcstelen dolog lenne, ha azután, hogy végignevettem, -röhögtem a fenti sportteljesítményt, fanyalognék itten. Nem is teszem, sőt bizonyságot teszek pozitív gondolkodásomról.

Mohácsi István – íróként és rendezőként is – ezzel a szextett névvel jelölt bohózattal a legjobb hagyományokat folytatja. A francia bohózatét, a Molnár Ferenc-i csavarásokat, Nádasi László, Vadnay, Rejtő iskoláját. Sikerül teljesen maivá formálnia a helyzeteket – és ez igen nagy erény.

A helyszín, stílszerűen egy pszichiáter villa-rendelője, ahol az elromlott házasságok megjavítására készülnek. És amikor a színen egyetlen helyiség látható, két ajtóval, akkor már előre tudhatjuk, hogy az ajtón (majdnem) mindig más fog belépni, mint akit várnak, és akit jön, biztosan nem felel meg a beharangozásnak…

A menedzser férj »roppant egyszerű«, értsd agyagbuta Zsuzsája (Herczeg Adrienn) az aktív nemi részvételt hiányolja a férj otthoni jelenlétéből, ezt kellene megreparálni. Nem csoda, hogy így alakult: Ákos (Pál András), a sármos kandúr minden (más) labdára vetődik. A vadidegennek beharangozott másik párosban az asszony, Kati (Kovács Patrícia) az igazi úr a házban, Gyulája (Urbán Tibor) kedves murugya, és nem is szexbajnok. Mit tesz Isten, ezek a férfiak a legjobb barátok, mi több, keresztbe ápolgatják az asszonyokat… És a másik kertecskéjében mindkettő remekül teljesít.

A lélekszerelő Goldmark Ernő (Felhőfi Kiss László) nagy nehezen összetereli a társulatot, amikor egy szikrázóan szexepiles ifjú hölgy toppan be, Ákos asszisztense (és a szeretője), Anikó (Szabó Vera). A bombázó ráadásul a pszichiáter egykori tanítványa. Ő szinte mindenkiről tud valamit, a szexről pedig mindent. És kavar, de mennyire kavar!

Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy elegendő-e a pia, hogy mindenki kellően felszabadult legyen, és egy esetleges párcserés partival hozzák rendbe megrendült nemi életüket – netán még a házasságukat is. Hát elegendő.

Egyes vélemények szerint a pénz körül forog a világ, a férfiak meglátása szerint a déli tájakon keresendő a világ forgástengelye – és végül is az egész színjátékot (a borok és pálinkák fogyásával egyenes arányban) áthatja, hogy minden megjegyzésnek, szónak erotikus töltete van. Itt válik egészen bizonyossá, hogy a Dekameron óta semmi nem változott, csak a ruhák – meg a kifejezések direktsége. (Almaviva gróf még csak udvarol Susannének – valójában a feleségének – a sötét kertben, Don Giovanni feleségül kéri Zerlinát, úgy csalja a kis házba, de valamennyi úr csak egy rövidebb-hosszabb közös testgyakorlásra készül.)

Anikó újfajta figura a klasszikus bohózatban, eszközei mások. Igaz, hogy ő férjet akar innen hazavinni (akárkiét), de az éjszakai nagy közös parti után nem csak a fejfájás várja a hancúr résztvevőit, hanem több felismerés is, ami azért jót tesz a kificamodott házasságoknak. Ugyebár a ficamoknak egy jól irányzott erős rántás kell. Van.

Bohózatban nem illendő számon kérni, hogy ezek a házasfelek hogyan találhattak egymásra, sőt azért elhangzik némi mentegetőzés is, de elég kerek világot rajzolnak meg. Van rejtőzés, bújócska, félreértés, többemeletes csalás, rosszkor elejtett megjegyzés – minden bohózati séma működik.

A címben említett francia rúdugrásról pedig mindenki képzelhet, amit akar, de (Anikó ígérete szerint) aki ezt teljesíti, annak nem tudnak ellenállni. A részleteket természetesen nem mondják ki. Az egész roppant hasonlatos Molnár Ferenc híres Ezüst kardmarkolatához (humoreszk), amelyben csak hinni kell – vagyis önmagunk kisebbrendűségi érzését kell leküzdeni.

Herczeg Adrienn Zsuzsája lehengerlő ostoba liba, hisztérikus, bármiért tud veszekedni, boldog lehet, akinek ilyen nő nem volt az életében. Kovács Patrícia céltudatos menedzserasszonya kellő mennyiség italtól válik igazi szerethető asszonnyá. A numeravirtuóz elnökvezérigazgatóúr, Ákos jóképű macsó, aki eleinte virággal hódít, aztán (mikor már unja a friss húst) megkapja a ’rohadt’ jelzőt, méltán. Urbán Tibor kicsit joviális Gyulájával azt a pasit hozza, akibe a nők azért szeretnek bele, mert olyan jól lehet babusgatni.

Szabó Vera (Anikó) számára kevés dramaturgiai, színészi eszközt hagyott a rendező, a szépségével operál, viszont szép ruhákat kapott (Remete Krisztinától), hogy kellően dögös legyen. Felhőfi Kiss pszichiáterét Mohácsi annyira túlkarikírozza a szöveggel, hogy nem tudjuk megszánni, amikor kiderül róla, hogy a szexhez kizárólag elméleti síkon, monológszerű előadásban ért, párosban még soha nem jött össze neki se nővel, se mással. Egy picit drámai lehetne a pillanat, amikor rájön, Anikó maga fölé teperte – de ez sajnos elsikkad a párbeszédek poénjai között.

És van még egy sajnos: a magyar kabarébohózatok rossz hagyománya, hogy a záró poén gyengébb, mint a szöveg köztiek. De azért ez megbocsátható – ha figyelembe vesszük az előző kellemes másfél órát.

Mohácsi István: Francia rúdugrás – Manna és Orlai Produkció, Centrál Színház

Roskovics Ákos: Pál András
Ráth Zsuzsa: Herczeg Adrienn
Goldmark Ernő: Felhőfi Kiss László
Csemegi Kati: Kovács Patrícia
Bíró Gyula: Urbán Tibor
Székács Anikó: Szabó Vera

Rendező: Mohácsi István
Díszlet: Fodor Viola
Jelmez: Remete Krisztina