Unod a szardíniát? – Derült égből fasírt (film)

Írta: Oroszi Agi

Ha már tele a füled a szardíniával, akkor az égből hulló kajaesőn nem fogsz fennakadni. Fel sem merül benned, hogy a természetellenes égi áldás egyszer megbosszulhatja magát. Csak az jár a fejedben, hogy az ételcsapadék jóvoltából a sajtburger mennyei csinnadrattával vonul be az ízlelőbimbóid történelmébe (már ha van ilyen) azzal: hogy soha ilyen jót nem ettél! Hiszen a gén- és molekulamanipulált, esővízből nyert gyorsétel is lehet a boldogság forrása, csak ne érezd többé azt a förtelmes halízt.

Pedig alaptétel, hogy a megbolygatott természet előbb vagy utóbb nagyon visszavág. Spagettitornádóval vagy paradicsomszósz általi csapással, esetleg a gigantikus, szuperintelligenssé átmolekulálódott, az emberiség elpusztítására szakosodott húsgolyó próbál eluralkodni a világon.

De kanyarodjunk vissza a történet elejére. Halfalva egy parányi sziget a hatalmas Atlanti-óceánban. (A térképen egész pontosan az A betűnél található.) A kisváros gazdasági élete korábban a szardíniától függött. Azonban ennek mára befellegzett, hála a médiának és a túltermelésnek – meg a fogyasztók telítődésének.

Halfalván él Flint Lockwood, aki főállásban lelkes feltaláló, és nagyon szeretne apjától elismerést, dicséretet kapni. Flint tele van világjobbító ötletekkel és jó szándékkal. A jó szándékról pedig régóta tudjuk milyen kölcsönhatásban van a pokolba vezető úttal. Így aztán nem meglepő, hogy Flint kísérletei többnyire félresikerülnek. A lelkes feltalálót ez mégsem tántorítja el. Nagy lendülettel veti bele magát az újabb tervek megvalósításába, a régiek tökéletesítésbe. Előre Halfalváért és az emberiségért!

Aztán itt van még a nagyravágyó, nagyarcú és nagyfrizurás polgármester, Shelbourne is, neki eltökélt szándéka, hogy soha többet nem lesz egy porfészek első embere. A fickónak hatalmas tervei vannak a városka felfuttatásával kapcsolatban. A varázsszó: szardíniapark. Majd ez felpezsdíti a kisváros életét.

És ahogy az már a számításokkal lenni szokott, közbejön valami/valaki. Azaz Flint pont akkor csatlakozik a nagyfeszültségre új bizgentyűjével, amikor Shelbourne a szardíniaparkos beszédét tartja. A nagy intrót hatalmas érdeklődés övezi: sajtó, tömeg, meg minden. Flint új találmánya viszont belerondít mindebbe: kissé átrendezi a városképet, megemeli a polgármester vérnyomását, a mezei lakosokat ordításra és lincshangulatra serkenti. A kütyü pedig kényelmesen elhelyezkedik a troposzférában. Flint balra el.

Kis rutinnal előre sejthetjük, hogy ezek után a balhéfaktor tutira emelkedni fog. De előtte van még mennyei kajaeső, rengeteg kidobott maradék, fagyigombóccsata, óriási zselécucc (amiben nagyon király lehet ugrálni), és zabálás ezerrel. És, és… sok-sok elfojtás meg gyerekkori trauma, megnemértett mivolt, illetve naná, hogy romantika is…

A bajuszfixált, gumimaci-fan majom, név szerint Steve, csak statiszta. Azonban minden elborult témájú animációs filmben kötelező szereplő egy kisállat.

Természetesen tanulságok is vannak: a gén- és molekulamanipulálás nem feltétlenül jó buli; ha sokat eszel, meghízol (de állatira ám!); ha elfojtásaid vannak, azok hétszentség, hogy a kritikus pillanatban fognak a felszínre törni; a sztereotípiák teljes szélességben nyilvánulnak meg; ráadásul egy szem cseresznye is okozhat mindent elsöprő gátszakadást.

Házi feladat: gyorsan mondd ki háromszor egymás után azt a szót, hogy molekulamanipulálás; ezután nézd meg a Derült égből fasírt című animációs filmet, hogy okulj belőle kedved és vérmérsékleted szerint, de legfőképp azért, hogy ez a dinka film kikapcsoljon a megfeszített hétköznapokból.

A gyerekek szokás szerint egyenesen imádni fogják!

Chris Miller, Phil Lord: Derült égből fasírt (Cloudy with a Chance of Meatballs), 2009

Feliratos előzetes:

Rendező: Chris Miller, Phil Lord
Író: Judi Barrett, Ron Barrett
Forgatókönyvíró: Phil Lord, Chris Miller
Zeneszerző: Mark Mothersbaugh