A Lolitát olvastuk New Jerseyben | Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

Írta: Hudácskó Brigitta

Tom Clancy gyakran idézett megállapítása szerint a regény és a valóság között az a különbség, hogy a regénynek kell, hogy legyen valami értelme. Hozzátenném, nem véletlen, hogy sokan a regényeket részesítik előnyben a valósággal szemben. Akárhogy is van, Mr. Clancy örökérvényű bölcsessége gyakran eszembe ötlött, miközben Margaux Fragoso könyvét olvastam gyermekkoráról.

Fragoso New Jersey Union City nevű városában nőtt fel, egy mentálisan meglehetősen instabil anya és egy hatalmaskodó, kontrollmániás apa mellett. Hétéves volt, amikor megismerkedett az akkor ötvenes Peter Currannel, és egy kétéves megszakítástól eltekintve tizenöt éven keresztül folytattak viszonyt egymással.

Rendkívül bizarr egy kislány és egy középkorú férfi közötti érzelmi és fizikai kapcsolatot a viszony szóval megjelölni, hiszen – számomra legalábbis – a terminus felnőtt partnerek kapcsolatát sugalmazza, ám bizonyos tekintetben ez tűnik a legmegfelelőbbnek. Ha ez fikció lenne, elgondolkodnék azon, vajon miért nem szólt senki a szerzőnek, hogy az alapötlet ugyan kiváló, de nem lesz ez így egy kicsit valószerűtlen, hogy az egész könyvben nincs egy „normális” karakter? Mivel azonban Fragoso a saját történetét dolgozta fel, el kellett fogadnom, hogy az élet sokkalta valószerűtlenebb dolgokat produkál, mint amire a regényeken szocializálódott olvasó számítana.

A szerző utószavából kiderül, ami a körülmények ismeretében egyébként is sejthető: „a szexuális ragadozó zaklatott családi környezetből való gyerekekre vadászik, olyanokra, mint [Fragoso volt], de átlagos családokkal is el tudja hitetni, hogy teljesen hétköznapi ember, sőt a társadalom rendes, becsületes tagja. A pedofilok a megtévesztés mesterei, mert magukat is megtévesztik: azzal áltatják magukat, hogy amit tesznek, az egyáltalán nem ártalmas.”

Peter Curran pedig tankönyvi példa lehetne erre: összebarátkozik a kis Margaux-val, aki édesanyjával szívesen jár a férfihoz, mert Peternél mindent szabad, tele van a ház állatokkal, és addig sem otthon kell hallgatnia az apja dührohamait és szemrehányásait. Ami pedig ennél is fontosabb: végre van valaki, aki elfogadja és szereti a kislányt.

Egy elhanyagolt, szeretetéhes gyereket pedig nem nehéz belevonni az újabb és újabb játékokba, amelyekben a kis Margaux készségesen részt vesz, hiszen mindezek az addig soha nem tapasztalt gyengédség és törődés jelei. Ahogy pedig nő a lányka, a kapcsolat is új szintre lép: az addigi „barátság” helyét a „szerelem” veszi át, melyet a prűd és szűklátókörű társadalom nem ért meg, így titkolni kell.

A korábban mellőzött kislány pedig elfogadja a Peter által felkínált ideológiát és a kapcsolat által számára előírt szerepet is: egyszerre kislány és felnőtt nő, tiszta, ártatlan és a férfi legmocskosabb fantáziáinak beteljesítője. Fragoso naturalista részletességgel számol be a Peterrel folytatott testi kapcsolatáról és az együtt töltött idő minden percéről.

Margaux és Peter a kezdetektől együtt szőtték óriásmeséjüket a Veszedelemtigrisről: egy emberpárról, akik tigrissé tudnak változni és az ő népes családjukról és számtalan kalandjukról. Fragoso rendszeresen beszámol a történet alakulásáról, mely végigkísérte a kapcsolatot, és mintha abban csapódott volna le a szerző és Peter közös életének salakja.

A tigrisemberek először a világ elől bujkáló hősök, majd a legperverzebb fantáziák kiélői, míg végső alakjukat Margaux Fragosóként és Peter Curranként nyerik el, hiszen a könyv eredeti címe – William Blake „A tigris” című versére utalva – Tiger, Tiger. A saját történetek mellett az irodalomban is megtalálni vélték magukat, és Peterrel sorra olvasták a fiatal lány és idősebb férfi szerelméről szóló regényéket, például a Lolitát és Virginia C. Andrews gótikus regényeit. Ám – mint Peter hangsúlyozta – fontos megjegyezni, hogy Lolita nem szerette Humbert Humbertet. Ellentétben Margaux-val.

Senkinek ne legyenek kétségei, a Csak ha te is akarod – a megtörtént események alapján íródott szenvedéstörténetekhez hasonlóan – teljességgel sokkoló és megdöbbentő mű, amelynek hatására az ember legszívesebben nekimenne a világnak, személyesen ellenőrizné minden kiskorú biztonságos létét, a Peter Curranhez hasonló alakokat pedig sarokcsiszolóval (flex) pedikűrözné meg.

Ugyanakkor számomra az is megdöbbentő volt – és ezt akkor is szóvá teszem, ha ezzel a fejemre vonom az érzéketlenség vádját –, hogy a könyvből szinte teljesen hiányzott a reflexió. Fragoso gondosan előszámlálja a Peterrel töltött napokat, a játékokat, az unalmat, az érzelmi manipulációt, a család szétesését, a saját szétesését és feleszmélését, ugyanakkor – a rövid utószóban leírtaktól eltekintve – nem keresi az okokat, nem magyaráz, nem kommentál. Állítása szerint azért írta ezt a könyvet, mert szerette volna megérteni azt a szörnyűséget, ami vele történt, azonban a narratívából – számomra legalábbis – hiányzik a felnőtt, tudatos Margaux, aki reflektál a vele történtekre.

Az írás terápia, ez nem is kérdés. Ám egy, a Fragosóéhoz hasonló történet esetén nemcsak a megírás megpróbáltatás, hanem az olvasás is, hiszen azzal, hogy kinyitjuk ezt a könyvet, bizonyos értelemben kukkolókká válunk, ezt az érzést a lecsupaszított narratíva pedig csak erősíti. Persze csak ha mi is akarjuk.

Olvass bele: Részlet a könyvből

A könyv fülszövege

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

Nyitott Könyvműhely, 2011