Kifilézve | Shakespeare: III. Richárd / Zsámbék

Bedő J. István |

Gloster-i Richárd bármelyik évben (évszá­zad­ban) félelemkeltő. Ha a nézőtér felőli oldalon éppen béke van, s őt látjuk a színpadon, attól fé­lünk, hogy egyszer csak felbukkan valaki, aki majd így viselkedik. Ha meg éppen rosszul men­nek a dolgok, és azt érezzük, az ügyeletes ural­ko­dó (stb.) bármikor elorozhatja a javainkat, akár a létezésünk feltételeit (munkánkat, mun­ka­­he­lyünket, társadalmi biztonságunkat, vagyis az életünket) – akkor minden­nap­jaink­ban látjuk megtestesülni őt, aki eldöntötte, hogy gaz­em­ber lesz.

A véletlen úgy hozta, hogy Géher István szikrázóan szellemes Shakespeare-tanulmányaival együtt kap­tam kézbe Mérai Tibor Nagy Imréről szóló élet­rajzát. Jobban hiszek a véletlenekben, mint az eleve elren­delésben, de ez meglepett. Hiszen Nagy Imrének is egy (több) álnok cselszövő okozta a halálát.

A zsámbéki romtemplom kertjében mutatta be Burák Ádám rendezését a Manna Produkció. Az egykor szak­rális tér jobban illett volna Richárdhoz, aki gyakran fohászkodik az ég urához – de végül csak a kert gyepére engedték a játékra alkalmas nézőteret berendezni. Ebben a másfél órás, egybe­függővé tett előadásban a legjelentősebb műtét a dramaturgiai munka volt. A darab kicsontozása, hogy csak a színhús maradjon. Burák verziója teljes egészében Richárdra és az ő gonoszság vezérelte tetteire koncentrált. Richárd – ezt már Géher tanár úr is tömören leszögezi – modern figura, de még inkább örök. A történet hagymahéjainak eltávolítása után ott marad a sérült testű és lelkű trónjogosult – csak éppen hosszú még előtte a sor. Az intrika viszont lehet nyerő játék.

Richárd célja a hatalom megszerzése minden áron, és ezért gyilkosságra bujtogat, maga is öl, régi híveket és új talpnyalókat félemlít meg, fordít egymás ellen, szerelmet színlel, csábít, így emelkedik a hatalom lépcsőfokain egyre följebb.

Csakhogy mi van akkor, ha már „megnyertük a legtöbbet”? Ha az övé minden hatalom, nincs újabb cél – és láthatóan Isten fütyült arra, hogy az álnok cselszövő Gloster-sarj méltó-e a trónra vagy sem. Szóval a tévedhetetlen Isten mégis téved? Ha tehát Isten eltűri a gonosz uralmát, talán nincs is, hogy megzabolázza méltatlan gyermekét. Akkor pedig a gonosz bármit megtehet – még az Istentől sem kell félnie.

Amilyen nagy játékos volt Richárd a cél eléréséig, olyan kisszerűnek mutatkozott éles helyzetben – és sorsszerű, hogy végül eltapossák, ahogy már sokkal korábban meg kellett volna történnie.

Ennek az értelmezésnek a megvalósításához Burák Ádám csaknem monodrámává alakította Shakespeare darabját. Minden esemény, történés kezdete, kiindulópontja és motorja: Richárd. A drámát, melyet végül is négyen játszanak el, Dávid Áron elképesztő módon tartja mozgásban. A test torzságából elveti a púpot, csak a lábát húzza, de borostás arcából oly izzó szempár söpör végig a jelenlévőkön, hogy a hercegekben, hívekben, királynékban feltörő iszony megszorongatja a néző torkát is (aki olykor a jelenre gondol…). Amikor Richárdként ordít, Catsby, Buckingham, Richmond, Hastings mind megalázkodik előtte. Annál csak az szörnyűbb, amikor mosolyog vagy amikor hallgat.

A hat főrendet Benedek Botond Farkas és Vass György adta – viselkedésük valamennyire egyénítette őket, de lényegesen többet tett hozzá a jelmeztervező Erdély Kinga viszonylag egyszerű megoldása: a játéktérből kilépve zakót, sapkát, nyakkendőt cseréltek, s új alakban tértek vissza.

A zanzásított színlap meglepő ötlete (habár némiképp visszafordulás a Globe-színházi előadásmódhoz), hogy Lady Annát és Edward feleségét, Erzsébetet egyaránt Szabó Erika játszotta. (Beugrással és kitűnően!) Lady Annaként – akit a ravatal mellett „dumál meg” Richárd, hogy kezét nyújtsa neki – egyszerű, mai fekete ruhában is: királynő. Méltósággal, gyönyörű dikcióval. Amikor Richárd rémálmában valóban királynői jelmezben jelenik meg, már csak ráadás. (És még csak színiakadémista!)

Dávid Áron mintha az Európában turnézó Globe társulat színpadáról lépett volna a zsámbéki gyepre. Tiszta artikulációval, nagyon kevés eszközzel, nagyon erős hatással. A háta, a könyöke, a nyaka, a kisujja, a merev lába is játszik. Egy üres raktárhelyiséget is képes lenne megtölteni drámával. Ahol jelen van: ott van a színház.

Fotók: Kállai-Tóth Anett

Shakespeare: III. Richárd | MaNna Produkció
Rendező: Burák Ádám

Dávid Áron – Richárd
Benedek Botond Farkas – Buckingham / Ratcliff / Brakenbury / Őr / Richmond
Vass György – Clarence / Hastings / Catesby / Őr / Lord Mayor
Szabó Erika e. h. – Anna / Erzsébet

Díszlet- és jelmez: Erdély Kinga

A MaNna Produkció és a Zsámbéki Színházi Bázis közös előadása