A BBC History különszáma | Az első világháború története (részletek)

Mesteri toborzás

Mivel a hadviselő felek közül egyedül Nagy-Britanniában nem volt kötelező katonai szolgálat (legalábbis 1916-ig), ezért a brit birodalom területét árasztották el igazán nagy számban a toborzási plakátok. A háború idején született minden idők talán leghíresebb reklámja is, amelyen Lord Kitchener a nézőre szegeződő ujjal deklarálja: a hazádnak szüksége van RÁD”.

A plakátok vagy az ellenséget igyekeztek démonizálni, vagy érzelmi zsarolással próbálták az embereket rávenni a bevonulásra – „Apu, TE mit csináltál a háborúban?”, kérdezte egy kisfiú ólomkatonáival játszva zavarba jövő apjától. Egy ír toborzóplakát is a férfiak szégyenérzetét igyekezte felkelteni: „Mész vagy nekem kell?”, érdeklődött egy ifjú hölgy lovagjától a háttérben lángoló Belgium előtt. Egy mozgalom keretében a nők a gyávaság jelképének számító fehér tollat osztogattak a fiatal civil férfiaknak.

Az újságok is ugyanezeket az üzeneteket ismételgették, miközben a városok utcáin katonazenekarok masíroztak, a varietéműsorokat játszó zenecsarnokok is beszálltak, 1914–1915 nagy „slágerei” közül sokat a toborzási szlogenek köré írtak.

Az egyházak is kivették a részüket. az anglikán lelkészek és püspökök egyenruhát öltöttek, a walesi lelkipásztorok pedig több embert vettek rá a bevonulásra, mint a toborzóirodák őrmesterei. a városokban a közösségek befolyásos tagjai szerveztek gyűléseket a városházákra, azzal a céllal, hogy a nevüket viselő egységeket állítsanak fel, és 1914 augusztus–szeptemberének lelkes napjaiban egy ezerfős zászlóalj összetoborzása egy napig sem tartott. Azonban ezek a mozgalmak nem figyeltek arra, hogy a háborús erőfeszítések szempontjából kulcsfontosságú munkát végző dolgozókat kihagyják a szórásból.

Sokan egyszerűen kíváncsiságból vonultak be, egyeseket a dicsőség délibábja vonzotta, de olyanok is voltak, akik csak ki akartak törni a városi élet egyhangúságából. Meglepően nagy számban jelentkeztek családos középosztálybeli férfiak. A nagy lelkesedésben a túl fiatalok és túl idősek közül sokan hazudtak korukról, hogy felcsaphassanak katonának.

A toborzás elképesztően sikeres volt. 1914 szeptemberének végére 750 ezer ember jelentkezett, 1915 januárjára már egymillió. Összességében 2,67 millió önkéntes vonult be, nagyjából annyian, mint ahány férfit később kötelezően besoroztak.

*-**-*

A géppuska fejlődése

A porosz hadsereg saját kárán ismerte meg a gépfegyver erejét, amikor 1870. augusztus 18-án katonái szembetalálták magukat egyetlen francia mitrailleuse-zel Gravelotte-nál, amely 2500 fős veszteséget okozott. A németek a győzelmes háború ellenére sem felejtették el a leckét, és 1914-re mindenkinél jobban ismerték, milyen hatékonyan használható a fegyver a védekezésben, az egymástól megfelelő távolságban telepített géppuskákból a golyózápor szinte áthatolhatatlan falát lehetett a támadó gyalogság elé húzni.

Hiram Maxim vízhűtéses géppuskáját 1885-ben mutatta be a brit vezérkar tisztjeinek. a percenként 600 lövés leadására képes Maxim-puskákból 1889-ben vásároltak a britek, majd 1891-ben kezdték el ezekkel felszerelni a gyalogságot. Németország és Oroszország 1899-től alkalmazta őket. Mindkét országban saját fejlesztés alapján gyártották a Maxim-puskákat, és az oroszok saját 7,62 milliméteres változatukat nagy sikerrel vetették be az 1904-es orosz–japán háborúban.

Az első világháború elején mind a németek, mind a britek a Maximok továbbfejlesztett változataival kezdték a háborút: előbbiek a 7,92 milliméteres Maschinengewehr (MG) Model 1908-cal, míg utóbbiak a 0,303 inches Vickers MK.1-gyel. Állvány nélkül az MG-08 közel 20, míg a Vickers 15 kilogrammot nyomott. A franciák a 8 mm-es Hotchkiss léghűtéses modellt rendszeresítették, amely állvánnyal együtt 50 kilogramm súlyú volt. Az Egyesült Államokban Browning fejlesztette tovább a fegyvert, munkájának eredménye a 0,30-06 inches (0,762×63 mm) vízhűtéses Model 1917 lett, amelyet 1918-ban vetettek be Franciaországban.

A szűkös lövészárkokban történő manőverezés megkönnyítése érdekében szükség lett könnyebb verziók tervezésére is, a britek az amerikai Lewist vették át, míg a németek az MG-08-ból készítettek 1915-ben puskatussal és csőre szerelt kétlábú támasztékkal szerelt változatot. Ugyan ezek a fegyverek jobban mozgathatók voltak, mint állványos változataik, még mindig emberes feladat volt a katonáknak magukkal cipelniük őket.

A háromlábú nehéz állványok stabilitást és ezzel pontosságot adtak, miközben a hatótávolságot is növelték. A háború összes modellje legalább 1800 méterre elhordott, de a közvetlen célzás mellett a tüzérségi fegyverekhez hasonlóan, íves röppályán célozva is használták őket. A géppuskák olyan előnyt adtak a védekező félnek, hogy szinte törvényszerűen okozták az állóháború patthelyzetének kialakulását, és egészen a tankok megjelenéséig nem volt ellenfelük a csatatéren.

Hitler meghatározó évei

Adolf Hitler életét gyökeresen megváltoztatta a nagy háború. A sors iróniája, hogy 1913-ban Hitler a monarchia hadseregébe történő besorozást elkerülendő ment Németországba. Ennek ellenére fennmaradt egy fénykép, amelyen 1914-ben Münchenben a háborút üdvözlő lelkes tömeg közepén áll.

Talán a katonaságnál valamiféle identitásra lelt – a katonaélet mindenesetre biztosan rendet, hierarchiát adott életének, valamint egy közösséget, amelyet családjának érzett. új „otthona” a 16. Bajor tartalékos ezred lett.

Két hónap kiképzés után az ezredet a britek ellen vetették be az Ypres közeli Gheluvelt-nél 1914. október 29-én. Hitler sértetlenül megúszta a kalandot, de az egység 3000 emberéből 2500-an elestek vagy megsebesültek. Többször is csodával határos módon menekült meg a haláltól, ezt valamiféle „isteni közbeavatkozásként” értelmezte, és a kiválasztottság érzése később sem hagyta el. Szerencséje mégis elhagyta 1916. október 7-én, amikor a Somme partjánál fekvő Bapaume közelében megsebesült a lába, és visszaszállították egy németországi kórházba. A főként ezredküldöncként szolgáló Hitler 1918. július 31-én zsidó elöljárója, Hugo Guttmann főhadnagy ajánlására megkapta a Vaskereszt első fokozatát. Októberben Hitler részlegesen elvesztette a látását egy Ypres közeli gáztámadás során. Újra kórházba került, és lábadozás közben érte a fegyverszünet híre november 11-én.

Ugyan tizedesnél magasabb rangot nem ért el, és nem is kapott tiszti kiképzést, életének hátralevő részében feltehetőleg sokszor felidézte magában azt az időt, amikor azzal foglalkozhatott, ami végre a beteljesülés érzését adta meg neki: a háborúzással.

A Németországot keményen sújtó versailles-i béke megalázta és megsebezte a német nép nagy részét, ezt tudta később Hitler később kihasználni, amikor az ország régi dicsőségének visszaszerzését ígérte. részben ez a magyarázata annak, hogyan kerülhetett hatalomra és mivel állította maga mellé a hadsereg vezetőit.

A náci vezér számos életrajzírója egyetért abban, hogy a nagy háború nélkül nem lett volna Führer. személyiségében is döntő szerepet játszott a világháború, amely később a hatalomhoz vezető utat is megnyitotta előtte.