Browsing All posts tagged under »ulpius-ház_kiadó«

Mi elég és mi sok | Kepes András: Tövispuszta

november 7, 2011 Írta:

1

Bedő J. István Baráti levelet kaptam Kepes András új könyvének olvasása közben: ezt minden mai fiatalnak el kellene olvasnia. Megértem az ismerős rajongását. Az egész 20-21. század benne van, ezt ígéri a reklámszöveg, és tényleg. Remekül kezdődik, Kepesből akarva-akaratlanul a tévés újságíró szólal meg, aki maga vágja riportjait: tömör, nagyon célzott mondatok, semmi fölösleges, és […]

Kepes András: Tövispuszta

november 7, 2011 Írta:

0

Kellő fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó […]

Hüzün | Orhan Pamuk: Isztambul

november 7, 2011 Írta:

1

Novics János | Nem kétséges, városregénnyel van dolgunk, mégpedig a legizgalmasabb fajtából. Egyszerre figyelemre méltó kultúr­történeti munka, a szerző hangulati szűrőin megrostált sze­mé­lyes vallomás, érdekfeszítő memoár, ugyanakkor saját­ságos nemzeti mű, az idő és a kor foglalata, okos fejezetekre bontva. Orhan Pamuk azonban mintha a Nyugatnak írta volna. Annak a Nyugatnak, amely legalább olyan fontos vonat­kozási […]

A regény árnyéka | Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka; Angyali játszma

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Novics János Aki naprakészen követi a kortárs világirodalom fejleményeit és elolvassa a fiatal spanyol szerző, Carlos Ruiz Zafón két kultikussá vált regényét, azonnal megállapíthatja, hogy ilyesmivel még nem találkozott. A szél árnyéka és az Angyali játszma a nemzetközi próza figyelemre méltó újdonsága. Friss szövegvilág, amely egyszerre alkalmaz minden fogást és trükköt, a sokszor eltemetett, […]

Vigyázz, mit sütsz ki! | M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Bedő J. István Egy főhős kiválasztása különös gondot igényel. Legyen elég átlagos – vagy legalábbis olyan ember, akivel akármelyik nap találkozhatunk –, és legyen ugyanakkor különleges valamilyen képessége, hogy érdeklődést keltsen az olvasóban. Esetleg – óh, igen! – tartozzon egy vagy két kisebbséghez: legyen nő, vagy színesbőrű, vagy eltérő nemi irányultságú, továbbá vagy nagyon […]

Orhan Pamuk: Isztambul

november 6, 2011 Írta:

0

Orhan Pamuk Isztambul szülötte. Amikor a városról beszél, valójában magáról ír, amikor pedig saját emlékeit idézi föl, igazából a város történetét meséli el. A gazdag, nagypolgári és kifejezetten világi gondolkodású családban felnövő író történetei elsősorban Isztambul európai részén játszódnak, de fontos szerepet kapnak a város elhagyott derviskolostorokkal tarkított „egzotikus” negyedei is, valamint a Boszporusz, amely […]

Carlos Riuz Zafón: Angyali játszma

november 6, 2011 Írta:

0

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek […]

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

november 5, 2011 Írta:

0

Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, […]

Tatyjana Tolsztaja: Kssz!

november 4, 2011 Írta:

0

Azon a helyen, ahol Moszkva állt egykor, kétszáz évvel a Robbanás után éldegél egy közösség a maga primitív, mókás és gyakran brutális szabályai szerint. Az egyszerű emberek egéren élnek: abból főzik mindennapi levesüket, abból készül a ruhájuk, és azt használják a cserekereskedelemben is. A régi könyvek birtoklását betiltotta a zsarnokuk, Fjodor Kuzmics (áldassék a neve), […]

Működteti a WordPress.com.