Browsing All posts tagged under »typotex_kiadó«

Aligha érem meg, hogy teljesen autonóm autók járjanak a városokban | Yann Le Cun: A mesterséges intelligencia és a mélytanulás forradalma

július 31, 2025 Írta:

0

Csikvári F. András | Yann Le Cun, a francia-amerikai informatikus könyve nagyon érdekes, de teljes bemutatására nem vállalkozom, mert olyan részleteket is leír, amelyek meghaladják a tudásomat – és az érdeklődésemet is. Mégis feltétlenül szükséges ide egy kisebb műszaki, matematikai bevezető: mármint hogy mik is azok a konvolúciós hálózatok, amelyek használata annyira felpörgette a mesterséges […]

Kamaszkor a tragédiák árnyékában | Andreï Makine: Az örmény barát

április 13, 2025 Írta:

0

kistibi | Ki ne szeretné ujjaival megérinteni az eget? Ki ne szeretne varázslatot, csodát látni a legszörnyűbb körülmények között? Pedig ez lehetséges, csak fantázia és hit kell hozzá. Makine regénye elsősorban erről a varázsról szól, és ez a varázs akkor is működik, ha minden körülmény ellene játszik, ha a felnőtt világ rideg és kegyetlen. Hogy […]

Túl sokat tudunk? | Frank Wilczek: Alapelvek

január 12, 2025 Írta:

0

Marosán György | A könyv születésének okát a – fizikai Nobel-díjjal jutalmazott – Frank Wilczek egy különös megjegyzése világítja meg: „Kisgyerekes szülők találkozhatnak olykor a soha véget nem érő ’miért’ kérdések bosszantó élményével.” Ez az életérzés akkor alakult ki benne, amikor unokája életének első hónapjait kísérte végig: „Láttam, ahogy kezeit tanulmányozza tágra nyílt szemmel, és […]

Semmiből sehová | Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz

január 8, 2025 Írta:

0

Pál Attila | Sajátos, kortársaitól merőben eltérő világban él Łukasz Barys regényének főhőse, a középiskolás Ula. Nem puszta hóbortból vagy feltűnni vágyásból. Ez a lány inkább eltűnni vágyik. Mégis feltűnik kortársainak az, amit tesz. A fiúk gyakran gyűjtenek a zsebükbe különös dolgokat – azonban földből előkerült csontokat szinte soha. De vajon mi vihet rá egy […]

Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz (részlet)

január 8, 2025 Írta:

0

Nem volt sok iskolai tudásom, rossz jegyeket kaptam, nem tűntem ki a lányok tömegéből, s egy nap könnyen fel is oldódhattam volna köztük, ha nem imádom úgy a pabianicei temetőt. Matekon, lengyelen, törin, bioszon, de főleg angolon csendben ültem, mint a kisegér, a pabianicei nekropolisz legkisebb említésére viszont rögtön felébredtem. Mondanom sem kell, szinte senki […]

Vad folyó szeli át a fantázia birodalmát | Ana María Matute: Az Ulisszesz potyautasa

január 6, 2025 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ●  kistibi | Igen ritka eset, amikor az olvasó magához szeretné ölelni egy regény csaknem valamennyi szereplőjét, hogy mosolyogva olvas, és amikor […]

Emlék és valóság | Pasi Ilmari Jääskeläinen: A furcsa macska napja

december 30, 2024 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y U T Á N I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ● Somogyi András | Jääskeläinen (ejtsd: jészkelejnen) regényének főszereplője a negyvennyolc éves várostervező, Kaarna. Felesége Minerva oknyomozó újságíró, és van egy hároméves […]

Logó mint a nemesi hagyományok kifejezője | Marcin Wicha: Hogyan szerettem ki a dizájnból

július 30, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva |  A dizájn kifejezés talán néhány évtizede van jelen a mindennapi nyelvhasználatban; először szigorúan angol helyesírással volt szabad leírni, majd lassan-lassan beépült a beszélt nyelvbe, s mint „befogadott gyermek”, immár teljes jogot kapott a magyaros, fonetikus írásmódra. Sőt: eléggé el nem ítélhető módon felkapott kifejezés lett, amelyre a nyelvészek talán összevonják a […]

»A háborúról írni…« | Narine Abgarjan: Élni tovább

július 1, 2024 Írta:

0

kistibi | „A háborúról írni olyan – írja a kötet utószavában a szerző –, mintha az ember összetörné magában a reményt. Mintha a halál arcába nézne, azon igyekezve, hogy ne vonja el róla a tekintetét. Mert ha elvonja, önmagát adja fel.” Egy időben kedvencem volt a háborús irodalom. A második világháború történeteiben nem a szenvedést […]

»Az állampolgárok bízzanak egymásban« | Åsa Wikforss: Ezért demokrácia!

június 25, 2024 Írta:

0

Marosán György | A svéd Åsa Wikforss nemrég megjelent könyve illeszkedik a különös világtrendhez: miközben egyre több írás jelenik meg a demokrácia globális helyzetéről, folyamatosan csökken azok száma, akik, ha nem is optimistán, de legalább reménykedve tekintenek a világ állapotára, míg a legtöbben inkább „temetik” a demokráciát. Ezt az ellentmondásos helyzetet jól tükrözi az idei […]

Mascha mást akar | Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

június 15, 2024 Írta:

0

Paddington | Alapvetően két ok miatt szerethető egy könyv az olvasója számára. Vagy azért, mert sikerül olvasás közben elmenekülni a mindennapok nehézségei elől, vagy azért, mert a szereplőkben, érzelmekben magára ismer az ember, azonosulni tud velük. Ismerősek a helyzetek, el tudjuk képzelni magunkat is bennük. Bár lehet, hogy van egy harmadik ok is. Örülünk annak, […]

Elképzelt múlt, elképzelt jövő | Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik

május 21, 2024 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Ioana Pârvulescu legelső regénye – ami 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját – egyszerre ismerős és idegen világba kalauzolja olvasóit: Románia fővárosában járunk, a 19. század utolsó napjaiban. A mi ismereteinket az országról, úgy vélem, mindig átszövi, hogy mindenütt, mindenben magyar vonatkozásokat keresünk vagy ismerünk fel. Hát itt erről szó sincs, […]

»Nem, ó, nem késhet az ég haragja« ǀ Mozart: Don Giovanni / Operaház

április 13, 2024 Írta:

0

D. Magyari Imre ǀ Claus Guth rendező egy erdőbe helyezte a cselekményt (díszlet: Christian Schmidt). És rögtön az elején hasba lövi – a Kormányzó kezével – a címszereplőt, aki három órán keresztül haldoklik. Azt már nem is mondom, hogy korunkba, sőt egyenesen napjainkba tette át a történetet, látunk autót, mobiltelefont, sőt buszmegállót, modernek a ruhák […]

»A hang kisöpörte szívéből a fájdalmat« | Narine Abgarjan: Szimon

március 12, 2024 Írta:

0

kistibi | Van férfisors? Van női sors? Talán csak emberi sors van, vagy „sorstalanság”? Miért nincs az istennek sorsa, csak az embernek? Narine Abgarjan történetei ezeket a kérdéseket teszik fel, és – nagy örömömre – meg sem próbálnak válaszolni rájuk. A lélek mélyéig ható-ütő történetek ezek: nem akarják ábrázolni a társadalmi-történelmi hátteret, csak néha, egy-egy […]

Egyszer minden homokszem lepereg | Peter Høeg: Megmenthetők?

február 29, 2024 Írta:

0

Kása-Bókkon Tímea | Az idő – megfejthetetlen valami. Van értelme a ketyegő (vagy néma) szerkezeteknek azon túl, hogy divatból viseljük őket? És azoknak, melyek a városközpontokban építészeti látványosságként emelkednek a fejünk fölé? Mire való az idő, amit az óra mér? Hiszen „vannak emlékezetkiesések, amikor megszűnik az idő. És van, hogy felgyorsul.” Peter Høeg könyvében az […]

Mi azonos Jeff Koons szobraiban, az intim szőrtelenítésben és egy iPhone-ban? | Byung-Chul Han: A szép megmentése

augusztus 11, 2022 Írta:

0

Bíró Zoltán István | Mikor már az ember sokadik ismerőse, családtagja kérdezi, hogy mi a véleménye egy szerzőről – pontosabban egy nagyon fontos, a közelmúltban Budapesten is sikeres előadást tartott sztárszerzőről –, mert már mindenki róla beszél, aztán sorra megjelennek az értő, művelt kritikák a leginkább nagyra tartott lapokban, becsült írástudóktól… Akkor ér az érzékeny […]

Működteti a WordPress.com.