Tóth Imre: Deák tér

Kékesi az ágyon feküdt. Nem emlékezett, mióta fekszik így. Álomból ébredt, mély, nyomasztó álomból. Úgy emlékezett, démonokkal viaskodott. Egyszer csak szaggatott, csuklásszerű sírás tört fel a torkából. A teste görcsbe rándult. Kinyitotta a száját, és érezte, hogy valami láthatatlan távozik belőle. Teste megkönnyebbült, elernyedt. Elhatározta, hogy iszik egy kávét.