Browsing All posts tagged under »takács_máté«

Miből lesz az öszvér? | Jakab L.–Nagy Zs. L.: Szerbusz trolibusz

december 6, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté »Trolibusz jön, a szeme ragyog; leszállni róla nem tudok« – énekelte Legát Tibor 1993-ban, a Kézi Chopin zenekarban. Szerencsénkre nem hogy nem szállt le, de szerkesztett egy könyvet is róla. Külsőre impozáns, belelapozva tartalmas, minden tekintetben igényes művet sikerült összehozni. Az alkotás sikeréhez nagyban hozzájárult Jakab László, a BKV műszaki osztályvezetője, valamint […]

A krimi a svédek asztala | Jens Lapidus: Instant dohány

december 5, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Jóléti társadalom. A jóléti társadalom egyik legmagasabb kasztja, jogászok. Ebből a kasztból valaki, egy svéd ügyvéd nem elégszik meg munkahelyi sikereivel, írói babérokra vágyik. Persze ne gondoljunk valami mély, filozofikus bölcseletű nagy igazságokra, szépirodalomra. A munkájából merít ihletet, copy/paste, írjunk a bűnözőkről. Hiszen Jens Lapidus napjaink sztárügyvédje, Svédország Bárándy Györgye. Az Instant […]

Hét másodperc az élet | Kubiszyn Viktor: Drognapló

december 2, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Aki Kubiszyn Viktor filmes újságírói tevékenységét ismerte, kikövetkeztethette írásaiból: a fiatalember politoxikomán. Ma azt mondhatjuk: volt. S hogy ez a múlt idő mennyire múlt idő, arról tanúskodik önmagát élve boncoló fél-dokumentum regénye, a Drognapló. A napló: nagy magyar/budapesti valóság, az örök témát adó függésről, amely nem kímél sem férfit, sem nőt, s […]

A pokolba vezető út | Philipp Vandenberg: Bíbor árnyak

november 30, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Az, hogy Philipp Vandenberg érti a dolgát, már többszörösen bizonyította. Tíznél több könyvét olvashatja magyarra fordítva az arra érdemes közönség. De ez a vegytiszta krimi végképp beemeli őt a nagy elődök közé, Agatha Christie és Simenon között van a méltán megérdemelt helye polcunkon. Ugyanis a Bíbor árnyak azok közé a mesterien megírt […]

A kutyát nem érdekli | Kertész Ákos: Tigrisbunda

november 19, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Magyarország. Napjaink kisvárosa, hétköznapi karakterek. Foltozatlan szociális háló, reményvesztett fiatal szerelmesek körül szövődnek a szálak. Műszálak. Műnyelven. Már akkor gyanút fogtam, amikor az író a Fanta szóra a fantasztikummal reflektál. Később ez a gyanú bizonyossággá kövült: előkerült a „lónyál” az üdítőital szinonimájaként, valamint a feladat szó konzekvensen „föladat”-nak írva, ami nekem kicsit […]

Egy magyar a magyarok közt | Kembe Sorel-Arthur: Gulyásleves négercsókkal

november 19, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Kezdjük a végén. Kembe Sorel-Arthur minden este a televízió képernyőjén szórakoztatja színészként az arra érdemeseket egy sorozatban. A sorozat létjogosultságát most nem firtatnám, van, mert erre van igény. Ám sokkal érdekesebb az említett fiatalember életútja, hogyan jutott el eddig az állomásig, mi minden előzte meg. A Gulyásleves négercsókkal önregény, ám kis távolságot […]

Dobermannból nem lesz szalonna | Michel Folco: Adolf Hitler sanyarú ifjúsága

november 17, 2011 Írta:

2

Írta: Takács Máté A Führer gyermekkoráról írt művek nem lepik el az irodalmi piacot. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor ígéretes című művet láttam meg egy boltban. Végre egy hiánypótló mű! Az Adolf Hitler sanyarú ifjúsága szerzője Michel Folco, a fotósból lett francia író. Reménykedtem, hogy a különös cím mögött tényfeltáró, összefüggésekben gazdag és […]

Ami a lelket nyomja | Böszörményi Zoltán: Halálos bűn

november 11, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté „Csak egyet olvass el. Legfeljebb kettőt. Aztán olvass valami mást.” Ezt a tanácsot kaptam Böszörményi Zoltán novelláskötete mellé. Akkor csak sejtettem, most már tudom, miért. Mert nehéz. Megül, mint a csülkös bableves szalonnás túrós csuszával. Aztán győzzem megemészteni. Nem győztem. Böszörményi „párpercesekként” aposztrofálja írásait, egyrészt kalapot emelve Örkény előtt, másrészt elolvasásuk valóban […]

V. Misi ismerkedik a világgal | Varró Dániel: Akinek a foga kijött

november 6, 2011 Írta:

0

Írta: Takács Máté Varró Dánielt, ha be kellene mutatnom, azt mondanám, zseniális rímfaragó, aki gyermeklelkét nem feledve, felnőttként ír verset gyerekeknek és szüleiknek. Tette ezt már akkor, amikor még nem szaporította a szülők táborát, ám mióta belépett a klubba, még szakavatottabban ír róluk, hozzájuk, hozzánk. Negyedik kötetét (Akinek a lába hatos – Korszerű mondókák kisbabáknak) […]