Sara Rattaro: Tiéd az életem (részlet)

(…) A folyosón tekintetem Carlóra esett, amennyi maradt belőle. Fejét és kezeit a falnak szorította, mintha saját erejével kel­lene megtámasztania. Biztos voltam benne, hogy ha azt mond­ják neki, ő addig áll ott úgy, míg Luce meg nem gyógyul. Rám szegezte tekintetét, de az arckifejezése semmit nem változott, mintha keresztülnézne rajtam. Megálltam. Látom-e még valaha nevetni? […]