Browsing All posts tagged under »őszinte«

A mellőzöttség fájdalma | Pap Éva: Valamikor, valami kor

november 4, 2025 Írta:

0

Toronyi Attila | Figyelemre méltó az egykori színésznő visszaemlékezéseit tartalmazó kötet, főleg azoknak, akik még látták őt színpadon, fülükbe cseng szinkronhangja. Ám ez bizonyára csupán egy viszonylag szűk közönség; idősebbekből vagy inkább hajlott korúakból áll, akikben még lobog a betű- és színházszeretet. A pápai születésű Pap Éva (1939–2023) ahhoz a generációhoz tartozik, amely nem sokkal […]

Mit bír el a barátság? | Helen Garner: A vendégszoba

május 12, 2025 Írta:

0

H. Móra Éva |  A rák még mindig tabutéma. A halál is az, de az a rák, amelynek biztos halál a vége, kínosan az. Valahogy szégyenlőssé válnak az emberek, ha ez szóba kerül egy hétköznapi beszélgetés során is. „Rákos vagyok” – mondja A. Hm… Erre B mit mondjon? Mit kérdezzen? Hogy súlyos-e? Ennél ostobább kérdés […]

Egy szabad ember | Csáki Judit: Cserhalmi

február 14, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Shakespeare Lear király című tragédiája negyedik felvonásának hatodik jelentében kérdi a megvakított Gloster: Nem a király ez? Amire a Dover mellett váratlanul felbukkant Lear így válaszol, Vörösmarty fordításában, kellő öniróniával: Ízről ízre király. Hisz már se királysága, se hatalma. Cserhalmi György 2013-ban Székesfehérváron volt Lear. (Ez volt az a Bagó Bertalan […]

Együttérzés és kíméletlen őszinteség | Grecsó Krisztián: Valami népi

április 14, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva |  Regény és verseskötetek után most ismét kisprózával jelentkezett Grecsó Krisztián. Legutóbbi novelláskötetét, a Harminc év napsütést 2017-ben forgathattuk. E tárcanovellák óta persze találkozhattunk írásaival különböző periodikákban, de nagyon sokan vártuk már újbóli megszólalását e műfajban, koncepciózusan, megszerkesztve. Kevesebb a derű, sötétebbek a színek ebben a kötetben. Érthető okai vannak ennek: az […]

J. T. színművész ön-tükörben | Jordán Tamás: Hátrametszés

november 16, 2020 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Egészen meglepő tud lenni, amikor az ember a saját életének darabkáit ismeri fel egy könyvben (ami nem fikciós irodalom), noha nem ismeri személyesen annak szerzőjét, nem jártak egy iskolába, nem dolgoztak egy helyen. Mégis „bennfentes rezonőrként” merengtem érdekes párhuzamokon, élményeken, neveken – amelyek sokat jelentettek nekem és felbukkannak a könyvben –, mintha […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.