Browsing All posts tagged under »öregkor«

Korosodás – szégyen, megszégyenülés nélkül | Clare Pooley: Hogyan öregedjünk méltóságmentesen?

március 13, 2025 Írta:

0

Fazekas Erzsébet | Nem tudom, lehet-e, s ha igen, miként méltósággal öregedni? Talán úgy, ha az ember elhiszi (leginkább is azt), hogy nem – vagy nem feltétlenül – sors-/istencsapás az öregedés? Bár tény, „nem a gyengéknek való azt elfogadni, hogy egy napon arra ébredsz, oda az ifjúság. Igaz, vele együtt távozott a sok bizonytalanság, a […]

»Több öregség kellene, egy nem elég, hogy megszokjam« | Oravecz Imre: Alkonynapló

március 27, 2024 Írta:

0

Fazekas Erzsébet | Oravecz Imre kötetét lélektani szakanyagként olvasom. A költői című, látványra is kellemes, szép tipográfiájú mű egyébként pedig egyáltalán nem az, mint aminek mondja magát. Még csak nem is naplószerű. Inkább afféle notesz. Vázlattömb, ami jó, ha mindig kéznél van, hogy a szerző minden gondolatát azonnal le tudja jegyezni. Mert (talán jogosan?) úgy […]

Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak (részlet)

április 25, 2015 Írta:

0

TILDA GYŰJTÉSÉBŐL Negyedik történet GABI, A MESÉLŐ: Biztos voltam a gyógyulásában AZ ANYU: ápolgatott, kezében tartotta a kezem AZ ORVOS: Parkinson-kór A NEUROLÓGUS: sajnos bekövetkezett, ami várható volt A FIZETETT NŐVÉR: nem szedhettük ki a tűt, akkor sem AZ ÉJSZAKÁS NŐVÉR: majd megjön a fizetett nővér A SZOBATÁRS: aki túléli a betegségét, éhen hal AZ […]

»Melyből nem tér meg utazó« | Nagy Bandó András: Míg meg nem haltak

április 25, 2015 Írta:

1

Fetykó Judit | Aki olvasta a Toscanákat, annak Nagy Bandó András könyve a halállal, az elmúlással kapcsolatos témakör további kibontását adja, de most egy másik szempontból. Ez a regény az emberélet egyéni, mégis univerzálisan hasonló öregkori véglezajlásának „soha meg nem szakadó” története. A Míg meg nem haltakat olvashatjuk mozaikregényként, sőt a belső részeit, részleteit témamozaikként. […]

Működteti a WordPress.com.