Browsing All posts tagged under »önironikus«

Keménykalap és esernyő nélkül | Nádasdy Ádám: Londoni levelek

május 15, 2025 Írta:

0

Paddington | Kevés szerző (különösen, ha magyar) tud úgy írni külföldi tapasztalatairól, hogy az egyszerre legyen szellemes, alaposan informált és érzékenyen árnyalt. Nádasdy Ádám új kötete, a Londoni levelek erre tesz kísérletet. Nem pusztán a „kint élő magyar” nézőpontjából beszél, hanem egy olyan értelmiségi szemével, aki kultúrát, nyelvet, társadalmat és viselkedésformákat egyaránt képes értelmezni. A […]

Esetek és áldozatok | Kate Atkinson: Szent lányok

március 7, 2025 Írta:

0

Somogyi András | A cím elég ritkán használt kifejezés, bár része a magyar irodalomnak. (Keresd az Abigélben…) De itt a regény főszereplője, Jackson Brodie magánnyomozó sóhajt így az általa ismert, bántalmazott, megerőszakolt, meggyilkolt lányokra utalva: „Ezek a lányok pótolhatatlanok. Mind örökre elvesztek. Mind szent lányok. Valamiféle gonosz istenségnek szánt áldozatok.” Brodie saját húga is erőszak […]

Magánpokol? | Keresztury Tibor: Hűlt helyem

szeptember 21, 2021 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Elsőre nem ugrott be, de aztán hamar rájöttem, honnan ismerős a cím. Bӓcher Iván „zsidókönyve” jelent meg hasonló címmel (Nagypapa hűlt helye). Természetesen semmi közük egymáshoz; a nagypapáknak tényleg hűlt helyük, míg Keresztury Tibor Hűlt helyem című regényében egyelőre csak elképzeli/féli a saját halálát. E vízió közelisége nagyon is eleven réme a […]

Működteti a WordPress.com.