Browsing All posts tagged under »boros_ágota«

Funny Games, avagy a képmutató erőszak

november 15, 2011 Írta:

1

Írta: Boros Ágota A vígjáték paródiája vígjáték. A horror paródiája horror. Ha azért rendezünk pszichothrillert, hogy bemutassuk a médiában és az életben eluralkodó erőszak káros hatását, és tesszük ezt olyan kiválóan, hogy utána szegény néző nem mer elmenni a nyaralójába fényes nappal, akkor lett légyen bármilyen jó a szándékunk: mégiscsak egy újabb erőszakos filmet hoztunk […]

Láncrasszizmus, avagy a lányok csak azt akarják

november 14, 2011 Írta:

0

Írta: Boros Ágota Sokat markolt Alan Ball, de keveset fogott. Ugyan kevés olyan van napjaink időszerű témái közül, amit ne érintene a film, de sajnos csak a sztereotípiák szintjén. Rasszizmus, sőt láncrasszizmus, fiatalkorúak megrontása, Lolita-effektus, hazafiasság, bevándorlók helyzete: van itt minden. Mégsem rossz mozi az Érzékeny pont. Az Alicia Erian Abroszfej (Towelhead) című könyvéből készült […]

Gran Torino, avagy Dirty Old Harry és a hmongok

november 13, 2011 Írta:

0

Írta: Boros Ágota Szögezzük le mindjárt az elején: mindnyájunknak szüksége van a jó öreg amerikai szirupra. Ki a palacsintájára rakja, ki pedig filmekben fogyasztja. Én a filmes táborba tartozom: nekem bejött a Gran Torino. Amikor már szét tudnék robbanni a hírek generálta tehetetlen dühtől, akkor megnézek egy ilyen filmet, és megnyugszom: bármekkora bajban is vagyok, […]

A szerelem színei | Alessandro D’Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

november 9, 2011 Írta:

0

Írta: Boros Ágota Néha azon gondolkodom, mekkora szerencse kell ahhoz, hogy valaki megérje a felnőttkort. Hányszor kerül egy kamasz életveszélyes helyzetbe, miközben a szülei biztonságban hiszik. Eszement bátorságpróbák, bandázás, mindent merés: a halhatatlanság illúziója jellemzi ezt az életkort. Leo átlagos tinédzser, legalábbis látszólag. Nem származik csonka családból, nem veszélyeztetett, sőt rendkívül kedves és megértő édesapja […]

Haragban a világgal | Susanne Bier: Egy jobb világ

november 9, 2011 Írta:

0

Írta: Boros Ágota Nagyon kevesen képesek arra a csodára, amire a dán filmművészek. Alkotásaik először elnémítják, majd egyfajta önvizsgálatra késztetik a nézőt. Hatásukra elővesszük, leporoljuk otthonról hozott, menetközben ránk ragadt, megtartott vagy elfeledett erkölcsi elveinket, értékeinket. Arra kényszerítenek, hogy újragondoljuk a sztereotípiákat, és hogy újra és újra felfedezzük: nincs egyetlen abszolút igazság az életben. Hogy […]

Működteti a WordPress.com.