»Egyszerű a művészet, mégis felkavar« | Fenyő D. György: Költőiskola

Tóth Zsuzsanna |

Egyszerű volna azzal kezdeni, hogy íme, a kreatív írás olyan divatos manapság, hogy egymást követik az ehhez tanácsokat nyújtó könyvek. De nem, nem így kezdem. Inkább azzal, hogy milyen jó lenne, ha több olyan tanárember lenne közöttünk, mint Fenyő D. György. Nem csupán felkészült irodalomtudós, de bizony ismeri a középiskolások lélektanát is. (Hiába, gyakorlat teszi a mestert.) A szerző előző kötete előtt is kalapot emeltem, ezt teszem most is.

Igen, az Útikalauz a vershez remek könyv volt, és ha lehet, ennek folytatásaként értékelem a Költőiskolát is, amely Az élménytől a versig alcímet viseli. Ha van még, márpedig remélem, sőt hiszem, hogy van, olyan középiskolás diák, aki versírásra adná a fejét manapság, minden bizonnyal nagyon sokat kap ettől a könyvtől, sokat tanulhat belőle. És természetesnek veszem, hogy a középiskolásokon túl mindenki hasznosíthatja, aki a költészettel való bíbelődésre szán időt.

Tökéletesen egyetértek azzal az alapgondolattal, ami szerint először egy élmény kell, hogy erre alapozva, ezáltal inspirálódva szülessen valakiben a vágy a versírásra. Ebből indul ki Fenyő D. György, így építi fel a könyvet, és három részre tagolva, három élménytípushoz kötve – egészen pontosan az alkotó ember élményeihez nyúl. Ezeket taglalja, a külső, majd a belső, végül a művészi élményeken keresztül született alkotások segítségével. Az a mód, ahogyan ezt megteszi, ahogy felkínálja a felismerést, miszerint mások (a költők) is ugyanazokból a tapasztalatokból építkeznek, amelyekkel mi is találkozhatunk, és így ezt mi is megtehetjük – írhatunk, rögzíthetjük az élményt –, máris nagy súlyt vesz le a „kezdő költő” válláról. A világ hatalmas, gyönyörű, tele szépségekkel és megéneklésre váró dolgokkal, csak nyitottan kell rácsodálkoznunk s fülön kell csípni.

A dolog persze, mégsem ilyen egyszerű. Ezért végig kell haladnunk az élménytől a vers pontos megfogalmazásának különböző stációin.

Hogy továbbra is a hármas szám bűvöletében maradjunk, a legfőbb tanítás egyszerű lépésekből áll: „Kövesd a témát!” „Kövesd a formát!” „Kövesd a gondolkodásmódot!” Ez is rögtön mutatja, hogy milyen logikus – azt ugye tudjuk, hogy a „líra = logika” (J. A.) – vázat készít Fenyő D. akinek nem mellesleg a szemléltetés az egyik erőssége. Természetesen előkerülnek a költészet alapvető kérdései, stílusok, korok, formák – de sohasem az iskolában megszokott módon, hanem mindig a kíváncsiságot és fantáziát felkeltve és építve arra.

A kötet használhatóságát és sikerét minden bizonnyal nagyban növeli majd az alkalmazott tipográfia, amelyet ismét Gráf Dórának köszönhetünk. Az ő rajzai nem illusztrációként, hanem a befogadást könnyítő, kvázi sorvezetőként is működnek. A tagolások, kiemelések, színes hátterek és keretek mind azt szolgálják, hogy a lépésről lépésre haladás technikáját egyszerűsítsék. Ugyanakkor semmiképp nem szájbarágós, inkább játékos és könnyed megoldásokat kapunk. Ráadásul a feladatok azt is sugalmazzák, hogy nem kell tökéletesnek lenni, csak bátornak, felfedezőnek – és az sem baj, ha elsőre még nekünk sem tetszik túlzottan saját alkotásunk. Magát az élményt akkor is jó rögzíteni, ha eleinte tökéletlenül tesszük ezt.

• Olvass bele!

Ami különösen megragadott a könyvben, de mondhatnám, az egyes példákban, hogy rengeteg kérdést tesz fel. Azt gondolom, ezek a kérdések mind remekül mozgatják meg a fantáziánkat, ráadásul csak jó válaszokat lehet adni, mert a válasz nincs beléjük kódolva. (Elképzelem, hogy ha sok-sok tanár kérdésekkel tanítana – mennyivel több gondolkodó elme hagyná el az iskolapadokat! Hiszen a jelenlegi pedagógiai gyakorlatban (tisztelet a kivételnek!) éppen az a legrosszabb, hogy nem valódi kérdéseket fogalmaz meg, viszont még ezekre is kész válaszokat kínál.

Fenyő D. György kérdez, de segít is. Kiemelek néhányat az egyik legkedvesebb szövegemhez (Tóth Krisztina: Memóriakártya) tartozó felvetések közül: „Milyen felnőtt tárgyakra emlékszel a gyerekkorodból? Anya kabátjára? Apa sapkájára? … Egy régi bakancsra a szekrényben?… Milyen tárgyakat használsz nap mint nap? Vannak-e olyan tárgyaid, amelyekhez különösen kötődsz?… Volt-e már olyan tárgyad, amire rácsodálkoztál, nocsak, milyen is?… Rácsodálkoztál-e már egy szóra, miért mondják a bútorra, hogy bútor…” – és így tovább. Ezekkel a kérdésekkel jutunk el a memóriakártyáig – onnan pedig már csak egy lépés a vers maga. Ez a vers pedig túlmutat a tárgyon, a memóriakártyán, hiszen valójában egy emlékekkel teli emberi agyról beszél, minden ember egyedi és megismételhetetlen, sajátos érzelmekkel telített emlékeiről, amelyek mégis általános érvényűek. „Kire várhattam átázott kabátban, és aki nem jött, az most hol lehet?” „… halottak hívnak és élők üzennek, a PIN-kód: kettő, nulla, egy, négy.” Fenyő D. kissé szertelenül válogat, s lám, még ahhoz is van bátorsága (miért is ne lenne?), hogy kifejezetten dalszövegként értelmezhető írással is foglalkozzon. Ennek témája persze erősen vonzó lehet a tinik számára (Bereményi Géza–Cseh Tamás: Tanulmányi kirándulás).

De találunk a kötetben szerelmes verset, alkalmi köszöntőt, sőt: igazi „nagy verset” is, Nemes Nagy Ágnes Isten című művét. (Itt támadhatnak kételyeink, hogy vajon ennek a szövegnek az összetettségét, mélységét-magasságát értik-e a gimnazista korú olvasók, de alapvetően bizakodó vagyok. Ugyanígy Szabó T. Anna verse, A mai nap kapcsán is.) A sokszínű válogatás más-más közelítési szempontokat nyújt, s közben rengeteg költészeti ismerettel gazdagítja az olvasót. Mindeközben megőrzi könnyedségét, amit élvezetesen segítenek Gráf Dóra kedves-mulatságos rajzai.

Vélhetően persze nem lesz mindenki költő, aki elolvassa a könyvet, de minden bizonnyal jó néhány boldog, rácsodálkozó élménytulajdonos válik belőlük. És sokan értenek majd egyet Lackfi János versével, ami akár mottóul is szolgálhatna a kötethez: „Egyszerű a művészet, / Mégis felkavar, / Kicsiből a gigászit / Bontsuk ki hamar, / Világot kell csinálni, / Erre tanít Csontváry / Kosztka Tivadar.”

Jómagam örömmel olvastam Fenyő D. György Költőiskoláját, és tiszta szívvel (!) ajánlom minden fiatal és még mindig fiatal versszerető barátom figyelmébe.

Fenyő D. György: Költőiskola.
Az élménytől a versig
Rajzolta: Gráf Dóra
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2025
240 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a pagony.hu-n 4496 Ft
ISBN 978 963 587 9922

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lesz-e valakiből nagy költő attól, hogy tanulja a versírást? Valószínűleg nem.
Lehet-e tanulni valamit a költői mesterségből? Valószínűleg igen.
Ez a könyv azért készült, mert sokan szeretnének megtanulni verset írni. Vagy legalábbis belepillantani a vers keletkezésének folyamatába, a költői műhelyek titkaiba, meglátni néhány eljárást, módszert, fortélyt. Sokan írnak verset, és általában szívesen tanulnak is róla, örömmel fogadják a segítséget.
Minden bizonnyal nagyon sokféle élményből születik vers, mert amit átélünk, azt el akarjuk mondani. És el akarjuk mondani a gondolatainkat, az érzéseinket, a vágyainkat, önmagunkat. A könyv azt az utat akarja végigjárni többször is, minden egyes fejezetében újra és újra, hogy hogyan lesz egy élményből, emlékből, ötletből vers, hogy hogyan lehet egy élmény köré egyre újabb és újabb rétegeket építeni, mindent jelentéssel, átélhető és általánosítható tartalommal megtölteni. – Fenyő D. György