Doppelgänger | Deborah Levy: Augusztusi kék

Paddington |

Deborah Levy neve a nemzetközi irodalmi színtéren régóta ismert, a magyar olvasók számára azonban sokáig rejtve maradt. A most megjelent Augusztusi kék így nemcsak egyszerre új regény megjelenése, de fontos bemutatkozás is: ez az első alkalom, hogy a szerző prózája magyar fordításban szélesebb közönséghez jut el. Levy munkásságával az ismerkedést én magam is ezzel a kötettel kezdtem, ez pedig óhatatlanul meghatározza az olvasói tapasztalatot: nem egy életműbe ágyazott újabb darabként, hanem önálló, első benyomásként értelmeződik.

Deborah Levy 1959-ben született Dél-Afrikában, majd családjával Londonba költözött. Írói pályája rendkívül sokszínű: regények, novellák, színdarabok és esszék egyaránt szerepelnek a munkái között. A szélesebb elismerést a Booker-díjra jelölt – és a polcomon még elolvasára váró – Hot Milk (Forró tej) hozta meg számára, de az utóbbi években különösen nagy figyelmet kapott úgynevezett „élő önéletrajz”-trilógiája is, amelyben saját életét és identitását vizsgálja sajátos, lírai módon. Ez a kettősség – a fikció és az önéletrajziság közötti folyamatos átjárás – erősen jelen van az Augusztusi kékben is.

A regény főhőse Elsa M. Anderson, világhírű zongoraművész, egykori csodagyerek, aki egy váratlan, botrányos koncert után identitásválságot él át. Egy bécsi fellépésen – Rahmanyinov második zongoraversenyének előadása közben – egyszer csak eltér a kottáról, azt játssza, amit valami belső késztetés diktál, majd egyszerűen elsétál a pódiumról. Ez a gesztus nemcsak karrierjét töri meg, hanem egy mélyebb, belső szétesés kezdetét is jelenti.

Elsa ezt követően Európán át sodródik: Athéntól Londonon és Párizson át Szardíniáig, alkalmi zongoraleckéket adva gazdag, ám problémás fiataloknak. Útja során többször megpillant egy nőt, aki pont (vagy majdnem) úgy néz ki mint ő maga. A nő az athéni bazárban fura, mechanikus lovakat happol el Elsa elől, aki bosszúból elszedi a nő (keskeny karimájú, ún. trilby) kalapját, és ettől kezdve folyamatosan azt viseli. Ez a doppelgänger (hasonmás) nem klasszikus, fenyegető alak, sokkal inkább egyfajta belső hang, önreflexió, ami (vagy aki) kérdéseket tesz fel, provokál, és folyamatosan kibillenti Elsát önmaga bizonyosságából. A regény egyik legérdekesebb rétege éppen ez: a kettősség motívuma, ami nem csupán a személyiség, hanem az életutak, lehetőségek és vágyak szintjén is megjelenik.

Levy prózája rendkívül atmoszférikus és érzéki. A regény tele van erős képekkel: a tengeri sün tüskéinek eltávolítása egy villa segítségével, a mechanikus lovacskák, igazi lovak által vontatott zongora vagy egy párizsi lakás ajtajának kódja, amelyet Elsa képtelen felidézni. Ezek a motívumok nem mindig állnak össze hagyományos értelemben vett történetté; inkább egyfajta asszociatív, zenei szerkezetet alkotnak, ahol visszatérő témák és variációk építik fel az élményt.

• Olvass bele!

Ez azonban egyben a regény egyik gyengesége is. Bár az Augusztusi kék intellektuálisan izgalmas, szinte kirakósként működik, érzelmileg kevésbé von be. A szereplők – Elsa is – gyakran inkább eszmék és motívumok hordozóinak tűnnek, mint hús-vér figuráknak. Ez a távolságtartás különösen akkor válik feltűnővé, ha tudjuk, hogy Levy önéletrajzi műveiben sokkal közvetlenebb és személyesebb hangot üt meg. Itt mintha egyfajta „szerepjátékot” látnánk: Elsa karaktere több ponton is emlékeztet a szerző memoárjaiból ismert alakra, ami folyamatosan tudatosítja az olvasóban a fikció szerkesztettségét.

A regény egyik legerősebb aspektusa a Covid-őrület ábrázolása háttérként. Levy finoman, mégis pontosan ragadja meg azt a furcsa, átmeneti időszakot, amikor a korlátozásokat nagyrészt már hivatalosan is feloldották, de hatásai a megfélemlítettek körében még mindenütt jelen vannak. Sokan nem bírják letenni a maszkot, az oltások utáni durva tünetek szorongást, sőt halálfélelmet keltenek, és akik bedőltek a pánikoltatásnak, még mindig egyfajta kollektív félelem állapotában élnek. Különösen hitelesen jelenik meg ez a pszichés közeg, bemutatva, hogy akikre hatott a félelemkeltés, milyen nehezen találnak vissza a normalitáshoz. Elsa sodródása, bizonytalansága és identitásválsága jól rezonál ezzel az általános, poszt-Covid létállapottal.

Ugyanakkor Levy nem hagyja, hogy a regény túlságosan súlyossá váljon. Több jelenetben is megcsillan a humora, gyakran abszurd vagy szinte burleszkszerű helyzetekben. Például egy videóhívás során elhangzó ironikus Walt Whitman-idézet vagy a túl hangos éttermi beszélgetés egy lehetséges szexuális kapcsolatról – ezek könnyedebb, játékosabb tónust kölcsönöznek a szövegnek. A szerző csípős megjegyzéseket fűz a kellemetlen, ellenszenves figurákhoz, míg a fiatal tanítványok felé meglepő gyengédséggel fordul.

A magyar kiadás kapcsán külön érdemes megemlíteni a fordítást. Bár magát a regényt angolul olvastam, a hazai kiadó által közreadott részletek alapján a szöveg magyarítása meggyőzően magas színvonalú. Mesterházi Mónika munkája ezúttal is igényesnek és érzékenynek tűnik, sikerül visszaadnia Levy sajátos, zeneiséggel átszőtt prózáját.

Az Augusztusi kék különös, elgondolkodtató regény; inkább hangulatokkal és motívumokkal dolgozik, kissé háttérbe szorítva a hagyományos cselekményt. A könyv nem feltétlenül, vált ki mély érzelmi azonosulást, de intellektuális értelemben kifejezetten izgalmas. Az első találkozás Deborah Levy világával talán nem túl könnyű, de kétségtelenül felkelti az érdeklődést a szerző további művei iránt.

Deborah Levy: Augusztusi kék
Magvető Kiadó, Budapest, 2026
Fordította: Mesterházi Mónika
200 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 5400 Ft,
e-könyv változat 4199 Ft
ISBN 978 963 144 6760 (papír)
ISBN 978 963 144 6777 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

A harmincas éveiben járó zongoraművész, Elsa M. Anderson a karrierje csúcsán lesétál a színpadról, miután Rahmanyinov egyik darabja helyett a saját kompozícióját kezdte el játszani. A botrány után Athénba utazik, hogy egy gazdag család gyermekét tanítsa, és a bolhapiacon megpillant egy nőt, aki nyugtalanítóan ismerősnek tűnik számára. Ettől a pillanattól kezdve bárhol is jár Európában, a titokzatos hasonmás mindenütt felbukkan.
Elsát gyerekkorában Arthur, a legendás zongoratanár fogadta örökbe, aki most haldoklik, ezért a nő Szardíniára repül, hogy elbúcsúzzon tőle. A szigeten feltárul az igazság a múltjáról, amely elől egész életében menekült.
Az Augusztusi kék álomszerű utazás az identitás nyomában. Lírai, melankolikus regény lázadásról, egy csodagyerek metamorfózisáról és a saját hangunk megtalálásáról.