Petra Thorbrietz: Orbán, Európa megrontója (részlet)

1. Miért írok könyvet Magyarországról?

Útmutató jobboldali populistáknak

Az első pillanatban beleszerettem Magyarországba. Abba az országba, amely több évtizeddel ezelőtt úgy nyílt ki előttem, mint egy könyv, amelynek akármikor részévé válhattam és a legnagyobb biztonsággal tűnhettem el benne. Hogy mi fogott meg Magyarországban? Talán a puszta felett röpködő pacsirták, a Duna nyugodt hömpölygése, a szecessziós épületek színes üvegablakai, a világháborús és az 1956-os harcok nyomait őrző pesti házfalak. A paprikás szalámis orgiák. A nyelv félreismerhetetlen ritmusa. A büszke és barátságos ország.

Végre visszatérünk Európába! – mondogatták a nyolcvanas évek végén, nem sokkal a rendszerváltás előtt. Magyarországnak minden oka megvolt a büszkeségre – kis nemzet létére szellemi nagyhatalomnak számított, a világszerte ismert mérnökök, írók és muzsikusok olyan országképet teremtettek, amely sikeresen ellensúlyozta a diktatúra sötét évei keltette bizonytalanságot. Ráadásul Magyarország lebontotta a kerítést az osztrák határon. Az idősebbek elővették németnyelv-tudásukat, és várták a szocialista rendszertől való megszabadulást. Épp úgy, mint a fiatalok.

Napjainkban, kerek harmincöt év elteltével Magyarország ismét történelmet ír, csak éppen egészen másmilyet. Az alig 9,5 milliós kis ország hosszú utat megtéve eljutott oda, hogy képes lenne szétverni az Európai Uniót. „Nem lépünk ki az EU-ból, hanem elfoglaljuk!” – ígérte többször is Orbán Viktor, aki szinte folyamatos kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött az EU egyik tagállamát a világ szeme láttára az európai eszme legfontosabb alapértékeit megcsúfoló autokráciává alakította át. A nyíltan illiberális rendszert sokáig nagyrészt az uniós pénzekből finanszírozták, ám a forrásoknak elenyésző része jutott el a magyar lakossághoz. Ugyanakkor a választási törvényt időközben többször módosították, amelynek az a következménye, hogy minden ellenzéki párt hatalmas hátrányból indul a négyévente esedékes voksoláson. Orbán 2034-ig szeretne kormányozni, ezért igyekszik biztosítani, hogy lehetetlen legyen leváltani a kormányt.

Külpolitikájában a magyar miniszterelnök rendre megkerüli az EU és a NATO konszenzusos döntési elvét – együttműködés helyett pedig zsarol. Jó viszonyt ápol olyan hatalmakkal, mint Oroszország és Kína, emellett bad guyként, rosszfiúként elszigetelődve sikerült a semmiből létrehoznia egy jobboldali populista frakciót is az Európai Parlamentben. A frakció tizenkét EU-ország összesen nyolcvannégy képviselőjével rövid idő alatt a harmadik legerősebb parlamenti csoporttá vált.

Orbán Viktor sokáig az orránál fogva vezette az EU-t. Hosszú időbe telt, mire az Európai Bizottság végre rászánta magát, hogy a pénzügyi támogatásnak legalább egy részét visszatartsa. Nyilván nem könnyű demokratikus eszközökkel kordában tartani egy illiberális államot. Persze az EU is bonyolult képződmény, sokféle összefonódással és csoportérdekkel. Képviselői nem egy esetben szemet hunytak a magyar kormányzati politika lépései fölött, és inkább a gazdasági érdekeket helyezték előtérbe a civil társadaloméval szemben. A nyíltan az EU ellen fellépő Magyarországnak még mindig van hatalma az unión belül. Éppen ettől válik érdekessé az unió ellenségeinek szemében.

Magyarország az illiberális erők példaképe és szent helye lett. Az Orbán-rendszer mágnesként vonzza a jobboldali és szélsőjobboldali politikuszarándokokat: Geert Wilders, Robert Fico, Nigel Farage, Steve Bannon, Herbert Kickl, Marine Le Pen vagy Aleksandar Vučić Budapesten akarja megtanulni, hogyan lehet saját eszközeivel kijátszani a demokráciát, és formálissá tenni a jogállam működését.

Orbán Viktor nem csak egy kis ország nagyravágyó kormányfője, aki imád a nagyhatalmak potentátjaival fényképezkedni. Aki mindössze erre szűkíti Orbán-képét, az figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar miniszterelnök több mint tizenöt éve szövögeti az egész világra kiterjedő jobboldali nacionalista hálózatát, amelyben a legkülönbözőbb diktátorok vettek és vesznek részt – például Jair Bolsonaro, Brazília azóta megbukott és börtönbe került államfője, vagy Mihail Kavelasvili, a választási manipulációk ellenére Grúzia/Georgia máig aktív elnöke. Magyarország politikai menedéket nyújt olyan politikusoknak, mint Nikola Gruevszki (Észak-Macedónia hatalommal való visszaélésért elítélt volt miniszterelnöke), vagy Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyminiszter-helyettes, akit az Interpol hűtlen kezelésért köröz.

Orbán és Trump jó viszonya közismert. A két politikust a magyar miniszterelnök szerint többek között az köti össze, hogy olykor mindketten konfliktusban állnak az igazságszolgáltatással, ám nem csak ebben a kérdésben van közöttük egyetértés. Orbán tanácsadói már régóta részt vesznek a szélsőjobboldali republikánusok politikaelméleti vállalkozásában, a Project 2025-ben, amelynek egyes teoretikusai jelentősen korlátoznák a hatalmi ágak szétválasztását, hogy még nagyobb hatalomhoz segítsék hozzá az amerikai elnököt.

Fordította: Fodor Zsuzsa, Győri László

Petra Thorbrietz: Orbán, Európa megrontója
Magyar Hang Könyvek
Alhambra-Press, Budapest, 2025
320 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft