Szomorú ünnep | Oidipusz vagy Kreón? Térey János és Karsai György tragédiafordításai

D. Magyari Imre |

Ünnep, hogy megjelent négy görög tragédia – Szophoklésztől a Trakhiszi nők és az Oidipusz király, Euripidésztől a Médeia és az Oresztész – Térey János és Karsai György fordításában. És szomorú, hogy több már soha nem jelenhet meg, Térey János korai halála váratlanul véget vetett a közös munkának. Még ötvenéves sem volt, mikor 2019-ben eltávozott közülünk, nyilván tele tervekkel, elképzelésekkel, vágyakkal.

Nem tudjuk, Térey és Karsai miért éppen ezt a négy tragédiát ültették át magyarra, bizonyára gyakorlati szempontok is belejátszottak. Azt sem tudjuk, Térey János miért hagyta magát meggyőzni Karsai Györgytől, mindenesetre hagyta. Most itt a négy szöveg, olvashatjuk őket a Gondolat Kiadónak az ünnephez méltó, igen szép kiadványában – tervezője Lipót Éva, szerkesztője Rácz Attila. Esetleg hallhatjuk is őket időnként, ha egy színház Téreyék változatát választja a maga előadásához, ahogy tette ezt például 2008-ban az Alföldi Róbert-féle Nemzeti Színház, az Oresztészt tűzve ki első bemutatónak, a szöveget is Alföldi kérte.

Térey egyébként vonzódott a műfajhoz, tavaly jelent meg a Szodomában kövérebb a fű című drámakötete is a Jelenkornál. „Vajon mit keresett lázasan Térey János – kérdezte Tompa Andrea – a dráma műnemében, amit másutt, versben vagy prózában nem talált meg?” És felelt is rá: „Azokat az ütközeteket, harcokat viszi színre nagy formátumú terekben, amelyek emberek és világok között mennek végbe egy bibliai(nak látszó) tájban, a debreceni metróban, egy budai luxusvendéglőben. Ezek a sűrű történetek… egyszerre hétköznapiak és ószövetségi léptékűek, kapcsolódnak a kortárs időhöz, de az öröklét felől is láthatóak, fenségesen tágasak és ismerősen egyszerűek.”

Nem épp ilyenek-e a görög tragédiák is?

Aki nem tudja elképzelni, nem látja, hogy Héraklész és Médeia ott utaznak a debreceni metróban, Oresztész és Élektra ott ülnek mellette, az nem ért semmit.

A munkamegosztás elvileg az lehetett, hogy Karsai, aki az ógörög irodalomnak és a kortárs színháznak egyaránt kiváló tudósa, nyersfordításokat készített az eredetiből, Térey pedig áttette őket művészetbe. De ez a valóságban aligha történhetett így. Rövid utószavában Karsai mond is egy jellemző példát. Az Oresztész első hírnökbeszédében szerepel egy férfi jellemzésére a következő kifejezés: Argeiosz ük Argeiosz, azaz argoszi, nem argoszi, valaki, aki ránk erőltetett másvalaki által (énankaszmenosz, de ezt hagyjuk). „Legalább egy tucat fordítási megoldást vitattunk meg és vetettünk el, mert egyik sem felelt meg mindazoknak a kritériumoknak, amelyeket meggyőződésünk szerint Euripidész szövege támasztott. Végül János a következő – véleményem szerint tökéletes – megoldással állt elő: egy hőzöngő, izmát fitogtató alak, / úgy argoszi, hogy vendégmunkás argoszi…” Közös munka ez. És egészen nagyszerű, hogy Karsait, a tudóst, egyáltalán nem zavarja az anakronisztikus, de nem kevés gyanakvást, ellenszenvet magába sűrítő kifejezés, sőt tökéletes választásnak tartja!

Itt tennék egy közbevetést.

Egyik nagy színházi élményem az elmúlt évtizedekből – és nagyon sajnálom, hogy nem néztem meg többször – a Katona József Színház 2004 decemberében bemutatott, „módfelett erős” (Koltai Tamás) Médeiája: az előadást Zsámbéki Gábor rendezte, a címszerepet Fullajtár Andrea játszotta, Iaszónt Máté Gábor. Nem tudom, kinek az ötletére, de meghívtak rá néhány ókortörténészt, Bolonyai Gábort, Ritoók Zsigmondot, Szilágyi János Györgyöt, s aztán a (régi) Színház- és Filmművészeti Egyetemen a részvételükkel tartottak egy beszélgetést, amin részt vett az előadás rendezője és díszlettervezője, Khell Csörsz is, a moderátor természetesen Karsai György volt. (Olvasható az Ókor 2005. évi 3. számában, Kortárs tükör címmel.) Annak az előadásnak a szövegét is nagy, sőt igen nagy költő fordította, Rakovszky Zsuzsa. Számomra rendkívül megnyugtató, hogy a szakemberek egyike sem akadékoskodott a színház megoldásai, például a mai városszéli környezetet ábrázoló díszlet miatt, sőt elragadtatottan beszéltek arról, amit láttak és hallottak, átéltek, s ha kifogásoltak is ezt-azt, azt nézőként kifogásolták. Kit érdekel Euripidész, ha így játsszák?

• Olvass bele!

Tényleg, Médeia megbűnhődik valamikor súlyos vétkeiért? Mert a darab végén elrepül egy sárkányfogaton Athénbe, amit a Napisten – aki a nagyapja, ahogy Kirké a nagynénje – küldött érte. Karsai György ír arról, hogy volt olyan mítoszi hagyomány, ami szerint a korinthosziak megbüntették, sőt ebben a változatban nem ő, hanem a bosszúállók ölik meg a gyerekeit; azért ez se túl megnyugtató. Euripidésznél Médeia nem bűnhődik, ha sorsa, mint Karsai mondja, a „végletes magány” lesz is. Most mindenesetre büntetlenül távozik. Ahogy büntetlenül távozott Kolkhiszból is. Nincs ám mindig büntetés, még egy görög tragédiában sem! Az is érdekes, hogy Médeia sok mindenre képes a varázsereje révén, de Iaszón szerelmének visszaszerzésére nem; ezt meg sem próbálja.

Ha már a 2005-ös beszélgetést említettem, szeretném idézni, amit Zsámbéki Gábor mondott a színpadon elhangzó szövegről, mert jól példázza, hogy egy mű nyelve hogyan alakulhat át egy előadás kívánalmai szerint: „Ha valaki utánanéz az eredetinek, könnyen azt hihetné, hogy a Rakovszky-féle szövegben helyenként félrefordítások vannak és fordítói tévedések – időben kell elmondanom, hogy nem, azok szinte mind »megrendelések«, tehát színpadi-színházi igényből születtek. Amikor Médeia … egyszer csak az ő Iaszónnal való testi kapcsolatára utal vissza, és azt mondja, hogy »ez a térd, amely átfogott«, akkor ez meghamisítása az eredetinek, amelyben az van, hogy »amelyet átfogtál« – tehát arra vonatkozik, hogy Iaszón átkulcsolta Médeia térdét. Kifejezetten én kértem, hogy változzék meg, hogy lehetőségem legyen arra, hogy egy széthulló kapcsolatnak erről a mindig nagyon fájdalmas részéről, röviden azt mondhatnám: a testek árulásáról is valamilyen módon essék szó.”

Térey János fordításainak spektruma rendkívül széles: az emelkedettől, netán magasztostól a köznyelv pongyolább rétegeiig, sőt a szlengig (a szleng kissé gyomos mezejének széléig) terjed. Egy példa az előzőre a Trakhiszi nőkből: A végveszélyben érthető a félelem, / De idő előtt mégse add fel a reményt. A másodikra: Hülyíts másokat, énnekem ne hazudozz. A kettő persze keveredhet is: Héraklész ebbe a lányba zúgott bele / Bosszús dárdája miatta forgatta föl, / Rombolta földig otthonát, Oikhaliát…

Karsai György, ha már úgyis benne volt, túl a gazdag lapalji jegyzeteken, mindegyik tragédia elé írt egy rendkívül izgalmas és roppant élvezetes bevezető tanulmányt, amikhez a művek elolvasása után érdemes visszatérnünk, aztán újra belevágnunk a drámákba, belelapozva kicsit Péterfy Jenő görög tárgyú tanulmányaiba vagy a 19. század végén tragikumvitába, ami Beöthy Zsolt, Péterfy, Rákosi Jenő és mások részvételével zajlott, netán a Görög művelődéstörténetbe… Én, némi daccal, hisz a világ másról szól, így töltöttem az utóbbi napokat.

A megszabott terjedelem végére érve csak a könyv címére vonatkozó passzust emelhetem ki: „Szolón egyik töredékében azt mondja, egy város pusztulását csak nagy emberek okozhatják. Az Oidipusz király többek között arról szól, hogy Kreón nem az, de Oidipusz az – volt. … Szophoklész arra tanít az Oidipusz királyban, hogy ennél már csak az lehet … rosszabb, tragikusabb, ha felvirrad a hataloméhes, indulatoktól vezérelt középszer napja…” Ez 2010-ben jelent meg először a Holmiban. Aktualitásából tán vesztett mára, de igazságából semmiképp. Ahogy a két és fél ezer éves tragédiák sem, sajnos.

Oidipusz vagy Kreón? Négy görög tragédia
Electa sorozat
Fordította: Térey János és Karsai György
Gondolat Kiadó, Budapest, 2025
344 oldal, teljes bolti ár 5000 Ft,
online ár a kiadónál 4500 Ft
ISBN 978 963 556 5917

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Térey János drámafordítói tevékenysége egy fájdalmasan korán félbeszakadt írói életpályája integráns része. Kötetünkben Karsai György klasszika-filológussal közösen készített görög tragédiafordításait gyűjtöttük össze. 2006 és 2018 között négy klasszikus kori görög tragédia új magyar fordítása készült el. A jóval hosszabbra és jóval szélesebb spektrumúra tervezett együttműködés kényszerűen töredékben maradt eredményei közül Szophoklész Trakhiszi nőkjét és Oidipusz királyát, valamint Euripidész Oresztészét és Médeiáját adjuk közre.
Az Electa sorozat új darabja a Karsai György által írt kísérő tanulmányokat és jegyzeteket, pontosabban ezeknek átdolgozott és kiegészített változatait is tartalmazza.

*A képek forrásai
Térey János: Draskovics Ádám/Népszava
Karsai György: Színház- és Filmművészeti Egyetem/Facebook