A kultúra önzetlen támogatói | A mecenatúra magyarországi képes története 1900—2025

Csernus Anikó |

A mecénás alakja a nyugati kultúra egyik legősibb, mégis újra és újra értelmezésre szoruló szereplője. A hatalom, a vagyon és a művészet találkozási pontján áll. Egy-egy mecénás döntése nemcsak egyéni alkotói sorsokat, hanem akár egy egész korszak kulturális arculatát is formálja. A mecenatúra magyarországi képes története ezt a hagyományt nem elvont eszmetörténeti ívként, hanem nagyon is konkrét magyar történetként tárja elénk: azt vizsgálja, miként maradt fenn, alakult át vagy szakadt meg a mecenatúra intézménye hazánkban 1900 és 2025 között.

A kötet abból az alapvetésből indul ki, hogy a kultúra fennmaradása soha nem volt magától értetődő folyamat, hanem mindig meghatározott személyek döntéseinek, anyagi áldozavállalásának és értékválasztásainak következményei. A római Maecenastól Széchenyi Istvánon és Vay Ábrahámon át vezet el addig a felismerésig, hogy a kultúra nem „önfenntartó rendszer”. Mindig személyes elköteleződések, politikai döntések, gazdasági struktúrák és egyéni ízlések metszéspontján jött létre. A könyv egyik legfontosabb állítása, hogy a mecenatúra nem puszta jótékonyság, hanem kulturális felelősségvállalás, ami hosszú távon közösségi hasznot termel. Még akkor is, ha az adott korban ez nem volt mérhető vagy látványos.

A röviden Mecénáskönyvként említett mű külön erénye, hogy nem idealizálja a mecénást. Nem mitikus hősként, hanem döntéseket hozó, értékrendszerekben mozgó szereplőként mutatja be ezeket a személyeket. Ők hol politikai befolyással, hol társadalmi presztízzsel, hol személyes ízléssel kapcsolják össze a művészeti támogatást. A bemutatott mecénások életútjából az rajzolódik ki, hogy a művészet és a gazdasági erő viszonya a magyar kultúrában nem kivétel, hanem történeti állandó a címben hivatkozott időszakban. A mecénások tevékenysége azt mutatja, hogy az alkotás feltételei gyakran összefonódtak anyagi, társadalmi és hatalmi struktúrákkal. A kérdés nem az, hogy létrejöhetett-e ez a kapcsolat, hanem az, hogy az adott kor támogatója milyen tudatossággal és milyen felelősséggel formálta.

• Olvass bele!

A kötet történeti íve világossá teszi, hogy a magyar mecenatúra soha nem egynemű, folyamatosan erős intézményként működött, hanem korszakonként eltérő társadalmi csoportokhoz, hatalmi struktúrához és kulturális szükséglethez kötődött. Az uralkodói és egyházi támogatás elsődlegességétől a 19. században megerősödő polgári patronáláson át a 20. század politikai és társadalmi átalakulásáig a mecenatúra formái és lehetőségei radikálisan megváltoztak. A könyv kitér arra, miként szűkült, majd alakult át a magánkezdeményezések tere, hogyan vált a támogatás sokszor rejtetté, személyessé vagy informálissá, és miként élte túl mégis ez a gyakorlat a történelmi megszakításokat. A bemutatott életutak és intézményi példák azt sugallják: a magyar kultúra fennmaradása nem elsősorban stabil struktúráknak, hanem újra és újra megjelenő, felelősséget vállaló támogatóknak köszönhető.

A kötet szerzőgárdája tudatosan sokhangú: újságírók és gyakorló kulturális szakemberek dolgoztak együtt azon, hogy a mecenatúra ne pusztán intézménytörténetként, hanem emberi döntések sorozataként jelenjen meg. Az eltérő nézőpontok nem széttartóvá, hanem rétegzetté teszik a gyűjteményt: az egyes fejezetek mögött eltérő módszertani hangsúlyok húzódnak meg, az életutakon keresztül bemutatott megközelítéstől az eszmetörténeti és társadalmi elemzésig. Ez a szerkesztési elv lehetővé teszi, hogy a mecenatúra ne csak személyes etikaként jelenjen meg, hanem gazdasági gyakorlatként és akár kulturális infrastruktúraként is. A szerzők közös erénye az ítélkezésmentes hang, nem idealizálnak, de nem is lepleznek, egyszerűen megértetnek és láthatóvá tesznek egy sokszor háttérbe szoruló szerepkört.

A bemutatott személyek köre rendkívül széles: iparosok, bankárok, arisztokraták, polgári vállalkozók, értelmiségiek és kortárs üzletemberek egyaránt helyet kapnak. A megjelenített támogatók különböző korszakokban és eltérő motivációkkal vállaltak szerepet a magyar kultúra fenntartásában. A portrékból kirajzolódik, hogy nincs „egyetlen” mecénástípus: van, akit nemzeti elkötelezettség, másokat vallási, esztétikai vagy társadalmi felelősségérzet vezérelt, megint mások a modern filantrópia vagy a polgári kötelesség nyelvén fogalmazták meg támogatói szerepüket. A portrégyűjtemény külön értéke, hogy egymás mellé helyezi a 19-20. század nagy formátumú patrónusait és a 21. század visszafogottabb, gyakran reflektáltan önmeghatározó mecénásait, így történeti folytonosságot érzékeltet, ugyanakkor szemléletváltásokat is. Az írások összességükben azt sugallják: a magyar kultúra története nemcsak alkotók története, hanem a támogatóké is.

A Mecénáskönyv történeti áttekintés, de vitaindító munka is. Arra kérdez rá, mennyire tekintjük ma magától értetődőnek az adományozást, a kulturális infrastruktúrák tudatos építését, és hogy létezik-e Magyarországon olyan vállalkozói réteg, amelyik hosszú távon is partnernek tekinti a kultúrát. A könyv állítása világos: ahol a művészet és az üzlet találkozik, ott nem szükségszerűen kompromisszum születik, hanem esély egy élő, sokszínű, versenyképes kultúrára.

L. Horváth Katalin (szerk.):
A mecenatúra magyarországi
képes története 1900–2025
Art is Business, Budapest, 2025
152 oldal, teljes bolti ár 8900 Ft,
online ár a bookline.hu-n 8010 Ft
ISBN 978 615 024 8899

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mecenatúra 125 éve 1900-tól napjainkig: kézikönyv a hazai mecenatúra történetéről, azokról, akik fontosnak tartották a művészet pártolását.
Az Art is Business – Magyarországon egyedüli szervezetként – platformot teremt az üzleti és a művészeti világ számára, hogy találkozzanak, közös értékek mentén kapcsolatok és együttműködések jöjjenek létre. A 2019 óta épülő közösséghez sok olyan magánszemély és vállalkozás csatlakozott már, akik, amelyek nyíltan (vagy rejtőzködve) segítik és támogatják a kultúra különböző területein dolgozók munkáját. Mindegyikük hisz abban, hogy a színes és jól működő kulturális életre szükségünk van – nem csak nekünk, hanem a jövő generációinak is.
Az Art is Business arra vállalkozik, hogy megmutassa a 20. század, valamint a 21. századból eltelt 25 év látható és láthatatlan mecénásait. A könyvvel szeretnénk rávilágítani arra, hogy a művészet pártolása az egyén szintjén is fontos. Magyarországon is jelen voltak olyan kulturális szereplők, akik a társadalom más-más közegeiből érkeztek, de abban egyetértettek, hogy az értékek felszínen tartásáért nekik is tenniük kell. Az értékek megőrzése – történelmi helyzettől függetlenül – csakis a kultúrába vetett mély, őszinte hittel lehetséges. Ez a hit és tenni akarás ma is sokak sajátja.
L. Horváth Katalin, a kiadvány szerkesztője így fogalmaz: „Elsősorban azt mutatjuk be, hogy a művészet támogatása hogyan vált egy-egy művész és patrónusa, illetve közösségek ügyévé, és ezáltal hogyan tette gazdagabbá – adott esetben hogyan segítette a túléléshez – a magyar kultúrát. Milyen tényezőkön múlt egy-egy alkotó életművének fennmaradása? Vajon koruk legjelentősebb művészei kaptak-e támogatást? Milyen veszteségeink vannak? Ki, mi segíti a mecénásokat a valódi tehetségek felismerésében?”