Mitől válnak a világ különböző tájain némely tolvajok, rablók, gyilkosok hősökké, legendákká? Mi a közös Robin Hood, a prérihős Jesse James, a legendás ausztrál rabló, Ned Kelly vagy Angyal Bandi, Sobri Jóska, Zöld Marci mítoszában? Amikor egy közösség elnyomottá, kiszolgáltatottá válik (szegénység, idegen hatalom, háború, igazságtalan törvények miatt), akkor szükségük olyan figurára van, aki helyettük lázad.
Ő lesz az, aki megtestesíti a kollektív bosszúállást, aki nem rabol, hanem visszavesz, nem gyilkol, hanem megbüntet, nem szökevény, hanem szabad ember. Meg meri tenni mindazt, amit mások nem, és ezzel a bátorság, a szabadságvágy és az igazságérzet szimbóluma lesz. Életben tartja a reményt, hogy a megváltoztathatatlan igenis megváltoztatható. A betyárok a 18-19. században Magyarországon pontosan emiatt válhattak népdalok, népi balladák, színművek és irodalmi alkotások legendás hőseivé. Fedina Lídia legújabb regénye, az Akasztófavirágok megpróbálja félrehúzni a legendák lepleit és – amennyire ez lehetséges – bemutatni azokat a férfiakat, akik betyárokként szereztek maguknak hírnevet.
A kiadó ismertetője szerint az Akasztófavirágok kalandregény, és akik kedvelik ezt a kategóriát, nem is fognak csalódni benne. Ám, ahogy azt a szerző többi regényénél már megszokhattuk, ennél jóval többet kínál. Nemcsak hiteles korrajz és életrajz, hanem látlelet a magyar betyárok életének, sorsának eltérő jellemzőiről, és az őket körülvevő közösségek reakcióinak változásairól: azaz egyfajta társadalmi pszichoanalízis. Ez azonban ne ijesszen el senkit! Az öt betyár realista legendáriuma egyben nagyon érdekes, színes történelmi regény, de ugyanakkor elgondolkodtató számvetés a jó és rossz megítélésének változásairól.
Az Akasztófavirágok előjátéka szerint a 19. század első éveiben egy angol utazó, Alexander Smith komoly pénzt, 10 forintot fizet annak, aki a megírandó könyvéhez olyan betyártörténetet mesél el neki, amilyent még sohasem hallott. Ezzel a művel szeretné ugyanis túlszárnyalni a nagyapja által megírt Robin Hood népszerűségét. A kocsmában megismert férfi Angyal Bandihoz viszi el őt, aki a halálos ágyán elmeséli neki élete valós történetét. Hogy ezek a történetek végül kiadásra kerültek-e, az olvasó ebből a regényből tudhatja meg.
Angyal Bandi egyik rablása során megölte az akkor nyolcéves Palatinszki Pista apját. A gyermek egyszerű kézműves család sarja, s amikor felnő, besorozzák katonának, de a kíméletlen szolgálat és a büntető kényszermunka egyáltalán nincs ínyére, megszökik, így bujdosó, lápi betyár lesz. Amikor a pandúrok már túl közel kerülnek hozzá, Zöld Marcival egyesítik erőiket. Az alföldi pusztán lassan alig akad olyan hely, ahol ne vadásznának rájuk, ezért legszívesebben csatlakoznának a dunántúli erdőkben biztonságban rejtőzködő Sobri Jóskához meg Milfajt Ferkóhoz. Ez az elképzelt szál köti össze az öt betyár történetét.
A felvidéki nemesi családból származó Ónody (Angyal) András kiváló neveltetésben részesült, négy nyelven beszélt, azonban vasakaratú apjának szigora és egy rákényszerített házasság miatt virtusból a törvényen kívüli (vagyis szabad) életet választotta. A szép szál férfi kiváló lovas volt, napi viseletként pedig a gazdagon hímzett, cifra szűrt kedvelte. Őt olyan erkölcsös gazfickónak tartották, aki kisembert nem rabolt ki, az adott szavát megtartotta és védelmezte a gyengébbeket. Egyszerre volt bűnöző és jó ember, így vált a folklórban megbecsült betyárrá.
A népi emlékezetben Palatinszki Pista az eszes, furfangos legény, aki mindig túljár a pandúrok eszén. Leleményességével ki tudja játszani az ostoba és lomhán mozduló elnyomókat, s így a hatalom legyőzése már nem tűnik reménytelennek.
Zöld Marci berettyóújfalusi nemesi családba született, hírhedt alföldi, sárréti betyárvezér. Szintén katonaszökevény, Palatinszkival Bihar és Heves vármegyék mellett a Hortobágyon portyáztak, végül árulás miatt fogták el őket. Szociális érzelmű betyárként vált legendává, mert csak a gazdagokat rabolta ki, így a szegény emberek erkölcsileg felmentették, sőt úgy tartották, az ő nevükben cselekszik, és igazságot szolgáltat.
Sobri Jóska Vas megyében, Erdődön született, az apja kanász volt. Egészen fiatalon keveredett egy bűnbandába és hamarosan kegyetlen, sokszor indokolatlanul erőszakos talpas (vagyis gyalogos, nem lovas) betyár lett, elsősorban a Bakony erdeiben bújkált népes csapatával együtt. Azonban vonzó, daliás, csinosan öltözött férfi lévén neki is többet elnéztek, megbocsátottak. A legenda szerint egy porkoláb belehabarodott feleségének segítségével szökött meg a börtönből. Annyira népszerű volt, hogy még ötven évvel a halála után is úgy vélték, tisztes, jómódú emberként él valahol az Alföldön.
Milfajt Ferkó juhász családba született, uradalmi inasként kiemelkedhetett volna, de őt is mundérba kényszerítették, noha családos ember volt. Szökött katonaként lett talpas betyár, Sobri alvezére. Tragikus sorsa miatt szimpatizáltak vele, mentegették, mondván: nem volt más választása. Igazi legendává Hunkár Antal kastélyának kirablása után vált.
Kevesen gondolnák, hogy Fedina Lídia milyen régi ismerősük: ő írta a Vili, a veréb rajzfilm alapján készült mesét, a Klaudia-sorozatot, több sci-fit és fantasyt. Virokalipszis című regénye jóval a covid előtt jelent meg, mégis mintha arról szólna. Az utóbbi években nagyívű történelmi regényeket (A Seuso-mozaik) és életrajzokat (Tőröl vágott magyar ember, Mi a szerelem) ír, állandó szerzője a Galaktika Magazinnak. (A szerzővel korábban készült interjúnkat itt olvashatják.)
Fedina Lídia gördülékeny stílusú, élvezetes szövegű elbeszélő, jól építkezik az összegyűjtött gazdag forrásanyagból, melyben egyaránt szerepelnek emlékiratok, tárgyalási jegyzőkönyvek és még népdalok is. Az Akasztófavirágok elején külön felhívta az olvasó figyelmét, hogy a könnyebb érthetőség végett elkerülte az archaizáló, népies kifejezéseket, és az igen változatos káromkodások sem haladják meg a feltétlenül szükséges mértéket. A szerző mindvégig tárgyilagosan szemléli szereplőit, nem keres mentségeket a betyárok (ma úgy mondanánk: köztörvényes) bűneire, ám mégsem csak kíméletlen útonállókként ábrázolja őket. „Rosszemberei” érző, gondolkodó egyéniségek, akik életük során nem a jó lapot húzták ki a sors kártyái közül. Regénye izgalmas, informatív kalandozás a magyar betyárvilág „klasszikus” korának első felében.
Fedina Lídia (a Könyvhéten)
Fedina Lídia: Akasztófavirágok
A leghírhedtebb magyar betyárok sorozat
Helma Kiadó, Budapest, 2025
314 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a lira.hu-n 5390 Ft,
ISBN 978 615 113 0346
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A történelmi kalandregény a 18. század végének és a 19. század elejének világába repíti el az olvasót. A magyar történelem egy izgalmas szelete, amely öt betyár kalandjait eleveníti meg három, egymással lazán összefüggő fejezetben. A szereplők többsége valós személy, és az események java része valóban megtörtént.
A könyv három különböző típusú betyárkarakterről ad képet. A legkorábbi, híres-hírhedt betyárok kalandjait mutatja be az elsőként betyárnak nevezett Angyal Bandival kezdve, aki éjjel rabló, nappal úr volt. A második fejezet főhőse a két gonosztevő: Palatinszki és Zöld Marci. A harmadik fejezet szereplői: Sobri Jóska és Milfajt Ferkó népszerű zsiványok voltak, akiket szeretett és bújtatott a nép.
„Ez a történet valósággal ablakot vág a múltba. Szerelem, árulás, halál és egy csipetnyi humor: egy vérbeli kalandregény összes alkotóeleme megtalálható az írónő új regényében, mely a betyárromantikát a magyar rögvalóságba ágyazva ábrázolja. Fedina Lídia ismét maradandót alkotott.” – Lőrincz L. László
Olvass bele 
Posted on 2026.02.05. Szerző: olvassbele.com
0