»A magyar folklór nem sziget« | Rusvai Mónika: Kígyók országa

Csernus Anikó |

Sárkányok, erdő, oldás-kötés, szokatlan növények – ezek a fantasztikus elemek a névjegyei Rusvai Mónika írásainak, ahol a természetfelettiség és a magyar hagyományok összefonódása teremt különleges atmoszférát. Műveiben újraértelmezi a mítoszokat, és bemutatja az emberi kapcsolatok finom szövetét.
Az immár kétkötetes szerző a közelmúltban nemzetközi elismerést is szerzett: 2024-ben megkapta a British Science Fiction Association (BSFA, a világ egyik legrégebbi és legrangosabb science-fiction szervezete) Fordításban megjelent rövid próza kategóriájának díját, Csontról csontra című novellájáért, ami meg is jelent a Strange Horizons magazin Samovar nevű folyóiratában, Urbán Vivien fordításában.
Az interjú abból az alkalomból készült, hogy Rusvai Mónika 2025 áprilisában a Szegedi Tudományegyetemen A Hónap Alma Mater Tagja lett.

Kezdjük minden történet elején: gyerekkorodban milyen könyvek nyűgöztek le, és a fantasy hogyan lett a kutatási területed?
A fantasy könyvekkel viszonylag későn találkoztam – ahogyan az én generációmban nagyon sokan. A Gyűrűk Ura volt az első, igazán fantasy olvasmányom. Korábban nagyon szerettem a meséket, különösen a magyar népmeséket, amiket már akkor is hallgattam, amikor még nem tudtam olvasni. A gimnáziumi éveim alatt főleg szépirodalmat olvastam. A Pázmányon anglisztika szakon végeztem, és ott jöttem rá arra, hogy a fantasztikummal is lehet foglalkozni tudományos keretek között. Kezdetben úgy véltem, hogy én majd középkorász leszek, hiszen a sárkány a középkori szövegek szereplője. A BA szakdolgozatomat is a Beowulfból írtam. Aztán a mester (MA) szakdolgozatomban már az európai sárkányalakok két fő típusával foglalkoztam: a nyugat-európai típusú inkább bestiális, a kelet-európai viszont lényegében embersárkány. Azt tapasztalom, hogy az elmúlt tíz évben az egyetemi közeg is egyre nyitottabb lett a fantasztikum és a spekulatív fikciók felé. A doktori képzésem kezdetén már nyilvánvaló volt, hogy kimondottan fantasyvel fogok foglalkozni. Azóta ezt a képzést be is fejeztem, 2014-ben megszereztem a mester diplomámat.

Hogy kerültél Szegedre fantasyt kutatni?
A bölcsész diploma után egy multicégnél dolgoztam három évig, de éreztem, hogy ez nem az én utam. Most az MTA könyvtárában a tudományelemzési osztályon dolgozom. 2019-ben kerültem Szegedre, ami számomra abszolút jó döntés volt, de alig kezdtem meg a doktori képzést, már jött a járványhelyzet. De újra egyetemre járhattam, és azt csinálhatom, amit tényleg szeretnék.

Sokak szerint a sárkányok és a varázsvilág határozza meg a fantasy műfaját. Ezt a sztereotípiát az első könyved, a Tündöklő (2019) sem dönti meg, hiszen sárkányokról szól. Miért választottad őket?
Szerettem a fantasy-kutatást az egyetemen, viszont már korábban is úgy éreztem, jó lenne úgy használni ezt a tudást, hogy az megcélozza a szélesebb közönséget is. Azt szerettem volna a gyakorlatban kipróbálni, hogyan működik az antropomorfikus sárkány és hogyan a magyar folklórban megjelenő elemek. A Tündöklő ennek a gondolkodásnak vagy játéknak az eredménye. Ez abszolút klasszikus fantasy, bizonyos értelemben tolkieni hangvételű, hiszen az első élményem az ő könyve volt – tekinthetjük úgy, hogy az első szövegem főhajtás Tolkien előtt. A másik motivációm meg az volt, hogy a fantasy tele van sárkányokkal, de ezek többnyire az angolszász-kelta, esetleg germán, skandináv mondavilágból kerültek bele, míg a magyar, kelet-európai sárkányok kevésbé ismertek.

• Olvass bele!

Hogyan élted meg a világjárvány időszakát?
Nekem az végül is a töltekezés időszaka volt. Piliscsabán élek, Budapesten dolgozom, a járvány idejétől az ingázás megszűnt. Sokat segített a kutatásban, hogy a tudományos világ átkerült az online térbe. Ennek révén részt vehettem olyan konferenciákon is, ahova eljutni nem tudtam volna. Éppen 2020-ban elnyertem a Visegrad Fund Literary Residency ösztöndíját, és azon a nyáron hat hetet tölthettem Krakkóban. Az utcákon alig jártak, vagyis nyugodt körülmények között tudtam elkezdeni a második regényemet.

Három várost is említettél, ezek helyszínként meg is jelennek a Kígyók országában. Miért helyezted a második könyvedet valóságos tájakra?
A magyar helyszínekről akkor döntöttem, amikor a járvány következtében csak Piliscsabán mozoghattam, és ha már nem tudtam sehova menni, hogy helyszíneket keressek, akkor arról írtam, aminek a helytörténetét ismerem. Nagy váltás volt ez, hiszen a Tündöklő kitalált világban játszódó, ál-középkori, klasszikus fantasy. Haboztam, hogy merjem-e a történetemet modern, magyar közegbe tenni, részben a háttérmunka miatt, részben meg attól is féltem, hogy milyen lesz a fogadtatása. A fantasy egyrészt összeforr azzal, hogy álközépkori, de ha már mégsem az, akkor legalább legyen angolszász vagy nyugat-európai. A műfaj olvasóit még mindig taszítja, ha valami nagyon magyar. Krakkó azért került bele, mert ott jártam és ott dolgoztam. Sárkányok persze a második regényben is vannak, de azt is szerettem volna megmutatni, hogy a magyar folklór nem sziget, ami a környező többi folklórtól elválasztva létezik. Ilyen nyilván nincsen. Igyekeztem megjeleníteni ezeket az összefonódásokat is.

Szegedi helyszín közvetlenül nem szerepel a könyvedben, de megjelenik bájolás formájában egy, a dél-alföldi hagyományokban mélyen gyökerező mágia: az oldás-kötés. Hogyan kapcsolódik ez a helyi folklórhoz, és mi köze lehet a sárkányoknak a tölgyfához?
A könyvben megjelenő fonalak, amiket oldunk meg kötünk, összefűznek mindent. A Tisza-parton van néhány nagy tölgyfa, de a regényben szereplő fákat sok, általam ismert fából gyúrtam össze. Bár az is biztos, hogy hatottak rám a Tisza-parti séták. A szegedi témavezetőm, Kérchy Anna vezetett rá arra, hogy a kutatásomban lehetne erdőkkel is foglalkozni. Létezik egy kulturális szörnytan nevű tudományterület, ami arról szól, hogy amit szörnyűnek vagy rémisztőnek tekintünk, az kulturálisan meghatározott. Például a szörnyképzést használják arra, hogy társadalmi csoportokat megfélemlítsenek vagy elidegenítsenek. A növények az ember szemszögéből nézve a szörnyekhez kicsit hasonló szerepet tölthetnek be, hiszen a növények nagyon idegenek a számunkra, a testük teljesen másként működik. A növényhorror például azt mutatja be, hogy a növények nem szoríthatók be azokba a kategóriákba, amelyeket az emberi élet definiál számunkra. Van tehát egyfajta kapcsolat a szörnyek és a növények között. A második regényemben egy kicsit ki is használtam ezt: megmutatom, mi köze lehet a sárkánynak a tölgyfához.

A könyveidben hangsúlyosan jelenik meg a női szereplők helyzete és dinamikája. Miért tartod fontosnak ezt bemutatni a témát?
Alapvetően másképp közelítem meg a fantasyt, mint a széles olvasóközönség. Szerintem nem könnyed műfaj. A fantasztikum csupán eszköz, annak révén olyan témákról eshet szó, amelyekről a realisztikus keretek között nehezen tudunk beszélni. A nők helyzete pontosan ilyen: a hétköznapi narratíváinkat nagyon erősen meghatározza, hogy patriarchális társadalomban élünk. Az elvárt női és és férfi szerepek megjelennek abban, hogy a nyelvet hogyan használjuk, hogy milyen történeteket mesélünk. A fantasztikumot igyekszem arra használni, hogy egy kicsit kiszakadjunk ebből a látásmódból. A társadalom által kiosztott, nemek szerint elvárások megterhelők lehetnek mind a nők, mind a férfiak számára. A Kígyók országa elején például egy testvérpárt látunk, Lórántot és Idát. Eleinte úgy tűnik, hogy a kisfiú jelentős előnyben van. Állandóan fel tudja kelteni a szülei figyelmét, és a társadalom mindenféle módon támogatja, hogy előbbre tudjon lépni. A lány lényegesen kevesebb támogatást kap, viszont később kiderül, hogy ez a rendszer valójában egyiküket sem segíti abban, hogy kibontakoztassák valódi személyiségüket. Ez nagyon összetett kérdés, és tényleg nem szokványos, hogy egy fantasy regény elmélyed ebben vagy ebben is. (…)

Fotók: Kleinheincz Csilla (KCs), Rusvai Mónika (RM)

Az u-szeged.hu oldalon megjelent interjú rövidített változata. A teljes szöveg itt elolvasható.

Rusvai Mónika: Kígyók országa
GABO Kiadó, Budapest, 2023
472 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft
online ár a kiadónál 4242 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 566 4627 (papír)
ISBN 978 963 566 5693 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mécs Ida gyerekkorától fogva tudja, hogy a cselédszoba küszöbén túl egy másik világ erdejének fáit hallja, és hogy az anyja egy titokzatos férfival eteti meg a család bánatát. Ahogy közeleg a második világháború, maga is megtanulja megkötni a rossz emlékeket, de a történelmet a mágia sem képes feltartóztatni, és Ida, hogy megmentse az öccsét, olyan alkut köt a világ mögötti világ egyik lakójával, amelynek következményeit képtelen felmérni.
Dér Hanga a kétezres években él, és semmit nem tud a származásáról. Amikor egy idegen erdő és egy katona szellemképe kezdi kísérteni, rájön, hogy az anyja nem csupán azt titkolta el előle, hogy ki az apja, de súlyosabb titkokat is rejteget – és a rejtélyeket csak Hanga mágikus érintése oldhatja fel.