Krasztev Péter (szerk.): Roma hősök II. (részlet)

Bevezető ~~ Herczog Noémi

Fontos és ritka szimpatikus kötetet tart kezében az olvasó: a Független Színház Magyarország második roma drámakötetét. Ez önmagában még nem volna különös, csakhogy – bármilyen nehezen hihető ez 2021-ben – világviszonylatban is csak a második gyűjteményes roma drámakötetről beszélünk. Az első (2019) egyfelvonásos monodrámák gyűjteménye, a mostani kötet darabjai többfelvonásos és többszereplős drámák. Magyar, román, ukrán, délszláv, angol – európai – darabokat olvashatunk a hetvenes évektől máig, amelyek belső ideje a világháborútól a koszovói háborún át a mai Erdély vagy a borsodi kétezres évek idejéig, sőt a koronavírus első hullámáig tart. És amelyeket nemzethatárokon túl összekötnek a közös célok, a roma alkotók és problémafelvetések. A darabokat ismét a Független Színház Magyarország alkotói gyűjtötték egybe, és az első kötet válogatásához hasonlóan ezek is mind láthatóak voltak a Roma Hősök Fesztivál valamely évadában (e 2017 óta működő nemzetközi roma színházi platformon) vagy a Független Színház Magyarország műsorán.

„Roma drámák” – írom, de mit jelent az, hogy roma dráma? Romák írták? Romákról szól? Vagy mindkét feltételnek teljesülnie kell? Ez a kötet nem utolsósorban arra is jó apropó, hogy ezekrőla kérdésekről végre elinduljon egy közös beszélgetés. Hogy láthatóvá váljon, ami a fősodor színháza felől ma láthatatlan: vannak Európában roma színházcsinálók, írók, színészek és rendezők. A Független Színház tevékenysége ebben a tekintetben is egyedülálló és jelenleg semmi mással nem összehasonlítható Magyarországon, mert az alkotás és az európai roma hálózat építése mellett oktatással is foglalkoznak. Náluk – amint ezt egy normális világban észre sem vennénk – együtt dolgoznak romák és nem-romák. Tehát arról van szó, hogy a társulat a magyar polgárosodás miniatűr modelljeként is működik.

A kötet pedig része ennek a polgárosodási küzdelemnek. Darabjaiban vissza-visszaköszönnek az európai drámairodalom motívumai, a közös gyökerek. Az univerzálisnak hazudott, valójában fehérnek és középosztálybelinek ábrázolt megszokott drámai hősök helyett pedig változatos roma szereplőkkel gazdagítják az európai drámairodalmat. Példát, azonosulási lehetőséget kínálva mindazoknak, akik ma nem látnak azonosulási pontot sem a fehérek dominálta médiában, sem a kulturális felületeken.

A Falunap például a roma uzsorás, Mara története, de a darab gyökerei a közös európai drámairodalomig nyúlnak vissza. Nagyon brechti műről van szó, mert az egyén felelőssége helyett rendszerszinten képes megmutatni, hogy Mara kamatosként ugyanannak a rendszernek a foglya, mint azok, akiket kizsigerel, de akiket nem mellesleg a legjobb szándékkal segíteni is próbál.

A szöveget jegyző Balogh Rodrigó, a Független Színház Magyarország alapító-rendezője nem a leegyszerűsítések barátja: az uzsorás többnyire intrikusként ábrázolt sztereotípiája helyett egy embert mutat meg (Lovas Emília pontosan mutatta be ezt az ívet a gellérthegyi előadáson, Balogh Rodrigó rendezésében). A Falunap személyek helyett a valódi tettesekre hárítja a felelősséget, a rendszert működtető, a szegénységet fenntartó gépezetre. És mert a színház mindig csapatmunka, fontos megemlíteni, hogy ez a darab sem születhetett volna meg Durst Judit uzsorakutatásai nélkül, vagy Durst Móni (a Radnóti Színház Ifjúsági Műhelyének vezetője), Szegedi Tamás András (a Független Színház Magyarország oktatási programvezetője) és Illés Márton, a Falunap dramaturgja nélkül.

Szintén közösségi alkotásból született az Európai család. A 2020-as járvány miatt a színészek virtuális térben készült improvizációi képezték az alapját az angol nyelvű szövegnek, amelyet végül a brit Richard R. O’Neill foglalt egységbe, és amely magán viseli a kortárs, improvizatív próbafolyamatok jellegzetességeit. Mert a színészek itt társszerzők: Sonia Carmona Tapia, Lakatos Lucia, Sebastiano Spinella, Szegedi Tamás András, Jaime E. Vicent Bohorquez. A végső változatot egyengető O’Neill nagy mesemondó, több sikeres gyerekkönyv szerzője, aki a mesélést egyben a társadalmi változás eszközének is tekinti. Az első kötetben is olvasható darabja, amely saját közösségéről, a travellerekről szól.

Az Európai család pedig nagyon különböző roma „típusokat” vonultat fel. Találunk köztük ismerőseket: a családot összetartó, melegszívű roma édesanyát, vagy a tizenkilencedik századi népszínművek sémáiba is illeszkedő, tűz mellett üldögélő, örökké továbbálló zenészt, a bohém művészt, aki azt dalolja, hogy „forgott a kerék, a lábam vitt”. De megjelennek jóval ritkábban látott roma „típusok” is: a menekültekkel foglalkozó meleg srác, aki éppen örökbefogadásra készül élettársával. És a roma lány, aki azért nem tud férjhez menni, mert nőként munkája mellett (pedagógus) idős szüleiről is egyedül kell gondoskodnia. A darab tehát a saját közösség felé is feminista kritikát fogalmaz meg, amikor bemutatja, mennyire ellentmondásos elvárásoknak kell a cigány nőnek megfelelnie még a Zoom-korszakban is: menjen férjhez, de úgy, hogy közben maradjon otthon és segítsen is mindenben.

Feminista kritika az alaphangja Mihai Lukács és a romániai Giuvlipen Társulat darabjának is (az egyetlen romániai roma társulatról van szó). A Ki ölte meg Szomna Grancsát? (Király Kinga Júlia fordítása) egy ellenállás drámája. Alapja valós történet: egy hargitai magyar-roma tinédzserről szól. „Az első szépvízi cigány kislányról, akinek volt bátorsága farmert hordani”, aki falujából egyedüli roma nőként járt iskolába, de még mielőtt kijárhatta volna a gimnáziumot, öngyilkosságot követett el. Előtte azonban felírta a falra, hogy „az iskola én vagyok”. A Garcia Lorca balladai hangfekvésében megírt A vihar kapujában-történet a haláleset okát nyomozza: a tanúk sorra jelentkeznek egymásnak ellentmondó elképzeléseikkel, ki ölhette meg Szomna Grancsát? Nem egy szereplőn keresztül az alkotók kritikát is megfogalmaznak közösségük felé, amiért nem támogatják a lányok továbbtanulását: „Mért van az a gábor cigányoknál, hogy az asszonyok másodrangúak?” kérdezi egy riporter. A darab egésze azonban megcáfolja az egyoldalú kérdés relevanciáját, és az erdélyi közösség egészére irányítja figyelmünket. Hiszen a cigány szülők éppen azért vonakodnak iskolába küldeni gyereküket, mert ott szinte biztos, hogy rasszizmussal fognak találkozni. Végül Szomna volt tanárnője mondja ki, miben állt a tizenhét éves lány hőstette: „Tudták, hogy a maga módján egy kis forradalmat robbantott ki? Hogy követői is akadtak? Hogy egyre több gyerek jött farmerben és pólóban iskolába?” Akira Kuroszava filmjében (A vihar kapujában) több tanút is meghallgatunk, de végül nem derül ki, ki követte el a gyilkosságot. Ez most is így van, egy másik szinten mégis biztosak lehetünk abban, hogy tudjuk, mi okozta ennek a huszonegyedik századi tragikus hősnek a halálát: „Két világ közé szorultam, mindkét világban csak a szenvedés jutott énnekem!”

A vajda című darabot előszeretettel játszották a volt Szovjetunió területén és Oroszországban egyaránt (Krasztev Péter fordítása). Krasztev Péter szerint ennek oka a mű szerkezete, amely eredetiségével markánsan elütött a korban domináns csehovi dramaturgiától. A darabot a Romance cigány színház alapítója, a kijevi születésű színész-rendező, Igor Krikunov jegyzi, Edgar Egadze műve alapján. AZ eredeti drámai feldolgozás pedig a román Zaharia Stancu Karaván című regényéből (1971) született.

A vajda az ukrán és román állam hatóságai által elkövetett roma népirtást dolgozza fel a második világháború idején. Tematikájában és szerkezetében pedig nyugodtan nevezhető a Hegedűs a háztetőn távoli rokonának. A zsidók ellen elkövetett úkrán pogromokhoz hasonlóan itt a cigányság kelet-európai üldöztetését látjuk. De a darab bemutatja a közösség belső életét is: a fiatalok el akarnak térni a hagyományoktól, és választásaikban már a romantikus szerelem útját követik, amire a – több tekintetben Tevjére is emlékeztető – józan vezető engedélyt is ad a számukra. A vajda a népszínművek jegyeit viseli magán, típusokkal dolgozik. A közösségen belül találunk intrikust, de főhőse felelős vezető, aki brutális körülmények között vezeti népét a második világháborúban. Karavánnal vonuló képük mintegy kortól független, örök metaforává válik a békét sehol nem lelő, örökké ellenséges terekből menekülő cigányságra. A darab a botrányos módon elhallgatott, Magyarországon is alig ismert roma holokauszt ritka drámai reprezentációja.

A Koszovó Mon Amour (Kenyeres-Gyulassy Kinga fordítása) különlegessége, hogy a Független Színház Magyarország 2020 tavaszán a karantén első napjaiban online vitte színre a darabot. A társulat így elsők között alkalmazkodott a színházi szempontból is rendhagyó körülményekhez. A Koszovó Mon Amour megtöri a világháború óta a romák ellen elkövetett legnagyobb etnikai alapú üldöztetést övező csöndet: a koszovói háborúba láthatunk bele egy család életén keresztül. A Németországban élő szerzőpáros, a költő Ruždija Russo Sejdović (Montenegró, 1966) és Jovan Nikolić (Belgrád, 1955) olyan társadalomban vizsgálják a romák helyzetét, amelyben a szerbek és az albánok küzdelmében nem marad tér a szabad identitásnak. Ebben a soknemzetiségű és soknyelvű országban a darab is soknyelvű. Az eredeti, szerb szövegben németül, albánul és romani nyelven is beszélnek, de a népszámláló kérdésére (listáján szerepel szerb, török, gorán, albán, szkipetár rubrika) nincsen olyan választási lehetőség, hogy valaki „roma”, csak „egyéb” lehet. Ebben a világban a Mon Amour kocsma a normalitás piciny szigete, ahol romák és nem romák még képesek együtt inni és mulatni. Megint csak: akár a Hegedűs a háztetőn felvonásvégének nagy kocsmajelenetében. A Koszovó Mon Amour azonban legelsősorban annak a brutalitásnak a drámája, amelyet közönnyel figyelt és hagyott hallgatásával jóvá az európai közösség.

A kötet darabjai az európai drámairodalom részei. A következő lépés az lehetne, hogy a roma drámaköteteket együttműködések kövessék: a roma alkotók megjelenjenek a mainstream színházi kiadványokban és színházakban. Ennek a válogatásnak az olvasásával és terjesztésével nemcsak nagyszerű műveket és új világokat ismerhetünk meg, de ezt a küzdelmet is támogathatjuk.

Krasztev Péter (szerk.):
Roma hősök II. Öt európai dráma
Fordította: Kenyeres-Gyulassy Kinga, Király Kinga Júlia,
Kondi Viktória, Krasztev Péter
Nők a Jövőért Egyesület, Független Színház Magyarország, 2021
280 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft