A konföderációs múlt kísértete | S. A. Cosby: Bűnösök vére folyjon

Paddington |

S. A. Cosby a kortárs amerikai krimi legsúlyosabb, legőszintébb és legbátrabb alkotója, ám a magyar olvasóközönség csak most ismerheti meg őt. Elsőként lefordított (és negyedikként megjelent) regénye, az eredetileg 2023-as Bűnösök vére folyjon minden tekintetben igazolja ezt a hírnevet. Nem véletlen, hogy a The New York Timesban maga Stephen King írt róla recenziót. Én meg sem próbálok versenyre kelni ezzel, ám a nem túl nyúlszívű olvasók figyelmébe ajánlom. Ahogy azt is, hogy utána várja őket valami könnyedebb olvasmány pihenésképpen.

A történet kőkemény olvasmány, ám nem azért, mert vér patakzik benne mindenhol. A bűntényeket kifejezetten szemérmesen ábrázoló regény egészen másként nehéz, ám lebilincselő, gyakorlatilag letehetetlen olvasmány. Szerencsére szombaton kezdtem olvasni, hogy vasárnap a végére is jussak a közel 340 oldalnak. Nem pusztán egy iskolai lövöldözés története vagy egy sorozatgyilkos utáni nyomozás, hanem sűrű szövésű társadalmi látlelet az amerikai Délről, annak máig élő faji feszültségeiről, a vallás mindent átható – és sokszor torzító – szerepéről, valamint egy rendkívül összetett főhős belső küzdelmeiről. Cosby úgy mesél, hogy egyszerre szórakoztat, megráz és gondolkodásra késztet.

A történet középpontjában Titus Crown áll, a kicsiny Charon megye első fekete seriffje. Már ez a tény is robbanásveszélyes közegbe helyezi a cselekményt: egy virginiai kisvárosban járunk, ahol a múlt bűnei és beidegződései nem tűntek el, legfeljebb új formát öltöttek. Titus nem kívülről érkezik rendet tenni, hanem ide született, ismeri az utcákat, az embereket, a régi sérelmeket – és pontosan ez teszi a helyzetét tragikusan nehézzé. Azokkal kell együtt dolgoznia és szembenéznie, akikkel valaha együtt ült az iskolapadban, akik még ma is nyíltan vagy burkoltan a bőrszíne alapján ítélik meg.

A regény indítása – egy iskolai lövöldözés – azonnal megadja a komor hangnemet. Olyan esemény ez, ami az amerikai mindennapok sajnálatosan állandó velejárója hosszú évek óta. Cosby nem finomkodik, de nem is él vissza az erőszak nyújtotta irodalmi lehetőségekkel. Inkább az erkölcsi és érzelmi következmények érdeklik anélkül, hogy közvetlenül felvetné fegyvertartási jog kérdését. A nyomozás során feltáruló, de explicit módon nemigen leírt borzalmak – gyermekpornográfia, meggyilkolt gyerekek, vallási köntösbe bújtatott kegyetlenség – szinte elviselhetetlenek, és az teszi őket igazán hatásossá, hogy az író gyakran a sejtetés eszközével él. A kimondatlan sokszor súlyosabb, mint a részletes leírás.

• Olvass bele az oldal alján!

A Bűnösök vére folyjon talán legizgalmasabb aspektusa, ahogyan az amerikai Dél faji feszültségeit ábrázolja. A rasszizmus ezen a vidéken és ebben a regényben nem absztrakt fogalom, hanem mindennapi gesztusokban, félmondatokban, tekintetekben és politikai játszmákban jelenik meg. Titus Crown napjai ebben az útvesztőben telnek: miközben „szolgál és véd”, folyamatosan bizonyítania kell, hogy „méltó a jelvényre”. Közben pedig olyan embereket is védenie kell, akik megvetik őt. Ez a morális feszültség végig ott lüktet a regényben, és minden eseménynek plusz súlyt ad.

Legalább ilyen hangsúlyos a vallás szerepe. Tipikus amerikai jelenség ez. Egy ismerősöm szerint az USÁ-nak előbb lesz még transznemű elnöke is, mint ateista. Charon megyében pedig szinte több a templom, mint az élelmiszerbolt, és a hit sokak számára nem vigasz, hanem fegyver. Titus nem igazán érti a mélyen vallásosakat. Hitvesztése személyes tragédiából fakad. Édesanyja halála, az imák hiábavalósága, valamint FBI-os múltjának sötét emlékei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kételkedjen Isten igazságosságában, sőt létezében is. Cosby különösen erős dialógusokban bontja ki ezt a témát, megmutatva, hogyan válhat a „szent szöveg” manipuláció eszközévé. A regény egyik legélesebb megállapítása, hogy a hit önmagában nem gonosz – de az emberi értelmezés könnyen azzá teheti.

Titus kemény személyes kihívásokkal is küzd a szakmaiak mellett. Kapcsolatai töredezettek, érzelmileg kimerült, és saját sötét oldalával is szembe kell néznie. Cosby nem idealizálja hősét: Titus képes gyengédségre, de erőszakra is; vágyik a rendre, miközben belül káoszt hordoz. Ez a kettősség teszi őt igazán emberivé és emlékezetessé. Az olvasó talán nem mindig ért vele egyet, de végig érti, mi hajtja.

A regény komorságát meglepően sokszor oldja finom, keserű humor, amit Pék Zoltán megszokottan igényes magyar fordítása remekül visszaad. Cosby kiváló érzékkel csempész iróniát és szárazan humoros megjegyzéseket a legfeszültebb helyzetekbe is. Ezek a pillanatok nem rombolják a drámaiságot, épp ellenkezőleg: emberibbé teszik a történetet, és levegőhöz juttatják az olvasót. Emellett a nyelvezet képszerűsége is kiemelkedő: a hasonlatok és metaforák gyakran egyszerre szépek és nyugtalanítóak, tökéletesen illeszkedve a déli gótikus hangulathoz.

Összességében a Bűnösök vére folyjon nemcsak kiváló thriller, hanem bátor és aktuális regény is. S. A. Cosby olyan kérdéseket tesz fel benne, amelyekre nincs könnyű válasz. Meddig él velünk a múlt? Megvált-e a hit, vagy csak elfedi a bűnt? Lehet-e igazságot szolgáltatni egy eleve igazságtalan rendszerben? Ez a könyv nem hagy nyugodni az utolsó oldal után sem – és éppen ezért az egyik legerősebb olvasmányélmény, amit a műfaj az utóbbi években kínált.

S. A. Cosby: Bűnösök vére folyjon
Fordította: Pék Zoltán
Agave Kiadó, Budapest, 2025
336 oldal, teljes bolti ár 5480 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 4932 Ft
e-könyv változat 3980 Ft
ISBN 978 963 598 3131 (papír)
ISBN 978 963 598 3148 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Titus Crown az első fekete seriff a virginiai Charon megye történetében, ahol az elmúlt évtizedekben mindössze két gyilkosság történt. De miután évekig FBI-ügynökként dolgozott, Titus mindenkinél jobban tudja, hogy bár csendes szülővárosa a pálinka, a kukoricakenyér és a lonc földjének tűnhet, a felszín alatt mindmáig veszedelmes titkok rejlenek.
Napra pontosan egy évvel Titus megválasztása után egy középiskolai tanárral kegyetlenül végez egy volt diákja, a diákot pedig a seriff helyettesei lövik le nem sokkal a helyszínre érkezésük után. A hamarosan megkezdődő nyomozás váratlan dolgok sűrűjébe vezeti Titust: nemcsak a környék eltitkolt, sokkoló bűntényeiről szerez tudomást, de rábukkan egy sorozatgyilkosra is, aki Charon földútjait és tisztásait kísérti.
Kisvártatva lehetséges kapcsolatot vél felfedezni a gyilkos és az egyik helyi egyház között, valamint egy szélsőjobboldali csoporttal is foglalkoznia kell, amely felvonulást akar tartani a város konföderációs múltjának megünneplésére. Titusra élete eddigi legnehezebb döntései várnak, miközben kénytelen szembesülni a szomorú ténnyel, hogy a hit és az erőszak találkozása óhatatlanul véres leszámoláshoz vezet.
S. A. Cosby regényeit a kritikusok előszeretettel látják el a déli noir címkével, és az utóbbi években a krimi műfaj legértékesebbnek tartott díjaiból többet is megkapott. A Bűnösök vére folyjon egyöntetűen a legjobb könyve mind a szakírók, mind a rajongók szerint. Stephen King egyenesen üdvrivalgással fogadta a New York Times hasábjain, Dennis Lehane az amerikai bűnügyi regények jövőbeli csillagának kiáltotta ki Cosbyt, és mellettük lenyűgözött még olyan további sztárszerzőket is, mint Kristin Hannah vagy Michael Connelly.