A játékos KL játszik az olvasóval | Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága

Csikvári F. András |

Életem első Krasznahorkai-könyvét egy kis ideig csak kerülgettem. Félve kezdtem bele, mert Krasznahorkainak az a híre, hogy depis (depressziót kiváltó) könyveket ír. Lehet, hogy némelyik olyan, de ez semmiképpen sem az.

Az első tíz fejezet címe egységesen Bevezetés. De hogy tájékozódjunk, utána ott a sorszám. Az utolsó két fejezetcím pedig: Lassanvége1 és Lassanvége2. Vagyis Krasznahorkai játszik velem – és magát is szórakoztatja.

Minden fejezet egyetlen mondat, rengeteg vesszővel. Kérdéseknél például elég furcsán hat, hogy a kérdőjel után is vessző jön, de ki merne ilyesmiért kritizálni egy Nobel-díjast. Átlag öt szavanként vessző pottyan oda, ezért figyelmesen kell olvasni, mert egy ártatlan kis vessző után a történet akár más irányba is elfordulhat. De figyelmesen olvasni mégis könnyű, mert magába húz a szöveg.

Miért lett a cím A magyar nemzet biztonsága? Lehetett volna Sem trombiták, sem harsonák, mint az egyik amerikai filmben. Ott a szerkesztők javasolták ezt az írónak, mivel a könyvében nincsenek sem trombiták, sem harsonák. Valójában ez is Krasznahorkai játéka, mint valami odavetett hasonlat a könyvben: „Olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől vagy mint egy pillangó… a magyar nemzet biztonságától.”

• Olvass bele!

Ha megkérdezné bárki, miről is szól ez a könyv, azt mondanám: mindenről. Barátságról, az élet értelméről, az evolúció és az akarat vagy cél kapcsolatáról, van-e Isten, van-e isteni terv, a pillangókról, meg egy nagy tölgyről – és mindezt a mai magyar valóságban játszódó történetbe sikerült beágyazni.

Krasznahorkai László (KL) mesél valakiről, az illető férfi, Csepelen lakik a nagyszülőktől megörökölt lakásban, és valami testi problémája van – összenőtt két nyakcsigolyája. Gyerekkorában is már csak a lepkék érdekelték, elvégezte az egyetemet, most ötvenéves, a Természettudományi Múzeum rovarosztályán lepkeszakértő, dr. Papp Andrásnak hívják. Barátai nincsenek, nagyon egyszerűen él, reggel örömmel megy dolgozni, mert a kollégái elfogadták és respektálják, este hazamegy.

A sorsfordító pillanat, amikor valamilyen László hívja fel őt, hogy beszélgetni szeretne vele, mert nagy bajban van. Az író az: Krasznahorkai László, továbbiakban iKl-ként fogok hivatkozni rá és erre jó okom van. A könyv szerzője, KL, harmadik személyben beszél iKL-ről – a két író pontosan ugyanazt gondolja. Vagy talán mégsem. KL szerint iKL ápolatlan, magára nem ad sokat, időnként csipás és pisiszagú. 71 éves, magányos, a kiskutyájával él a Pilisben, a lerobbant házában.

Némi bonyodalmak után – itt elindul egy rövid, de jelentős és megrendítő történeti szál, amit nem részleteznék – összejön az első beszélgetés kettőjük között. iKL dilemmája: be akarja fejezni a regényét, aminek a végén egy pillangó elszáll, és kész. IKL a tanár úrtól vár egy rövid, talán nem is egész mondatot vár, ami továbblöki ebből a kétségbeejtő helyzetből. A tanár úr nem tud mit mondani, annál is inkább, mert szóhoz sem jut iKL-től. Kiderül, hogy iKL sokkal komolyabb problémákkal küzd: nem érti, miért létezik az élet és miért akar az élet ennyire élni?

Az első beszélgetés csak látszólag sikertelen, mert iKL ragaszkodik egy újabbhoz; összebarátkoznak, együtt többször is elmennek – terepre! – lepkészni, és megbeszélni a világ, az evolúció és Isten létezését. Az egészet – nem tudok most jobb szót rá – csendes derű borítja be annak ellenére, hogy betüremkedik a való élet: a rádió az ukrajnai háború híreit mondja, Papp András pedig új főnökétől komoly feladatot kap: dolgozzon ki nép-nemzeti stratégiát a múzeumi pillangólátogatásokra.

Már csak egyetlen epizódot említek meg, ez a Lassanvége1 fejezetben olvasható: hogyan születtek iKL szerint a főnevek. A nevek adása (a teremtett dolgok dolgok megnevezése) Ádám kiváltsága volt, Mózes I. eddig még meg nem jelent könyve szerint. Isten felmutatta és Ádám azt mondta rózsa, Isten felmutatta és Ádám azt mondta bárány, Isten felmutatta és Ádám azt mondta lélek, Isten felmutatta és Ádám azt mondta bokasüllyedés, Isten felmutatta… és így tovább. Ezen a ponton iKL az író – vagy inkább költő – megjegyzi: „Ádám nevezetes névadása mindössze gyógyszere annak, amire nincs gyógyszer, a közelségre tudniillik, ami örökre, a kezdetektől a végig elválasztja őket, a szó halálosan szerelmes a valóságba, de soha nem érintheti meg, ez egy szerelem, a legszenvedélyesebb szerelmi őrület,”

Írásom elején a depis KL-könyvekről beszéltem. Hát ez nem ilyen. Van benne humor, önirónia és nagyon olvastatja magát. Merőben szubjektív értékelésem szerint: remekmű. Viszonylag egyszerű történet, meglehetősen ravasz dramaturgiával, mégis tényleg szinte mindenről szól.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága
Magvető Kiadó, Budapest, 2025
176 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 5400 Ft,
e-könyv változat 4199 Ft
ISBN 978 963 144 6470 (papír)
ISBN 978 963 144 6456 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Mindez kiderül Krasznahorkai László új könyvéből, és emellett más lényeges tudnivalók is a lepkék életéről, haláláról. És az is, hogy miképp dönti el regényünk egyik főhőse már gyerekkorában, hogy egész életében a lepkéket fogja keresni és kutatni.
És vajon miért lesz fontos a regény másik főszereplőjének, egy kilétét hamar fölfedő, idős embernek, hogy megismerhesse a lepkék avatott tudósát, és kifaggassa a lepkéken kívül arról is, mi a legfontosabb kérdés az életben? Miképp kerül közel egymáshoz a két főszereplő, és miképp válnak egymás számára nélkülözhetetlenné?
Akkor tehát A magyar nemzet biztonsága egy különleges barátság regénye? Az. Egy búcsúzás bejelentéséé? Igen. Az élet eredetének megoldhatatlan csapdájáé? Igen. Lepkék szállnak, és szavak rohamoznak, hogy belehulljanak a jellegzetes Krasznahorkai-mondatok hálójába: a magánszenvedélyek boldogságáról, a brutális külvilág valóságáról, a természeti létezés törvényszerűségeiről; az egyetlen univerzumról, melyben a pillangók, az ember, a kudarc és az, ami felemelhet, egyetlen pontban sűrűsödik össze.