Tudományos visszavágás | Balázs Zsuzsanna, Pető Andrea: Orbán Viktor nőügyei 

Antoni Rita |

Nem hittem a szememnek, amikor először megláttam, hogy ilyen címmel fog könyv megjelenni. Rögtön felmerült bennem a kérdés, hogy vajon melyik hazai kiadó merte ezt vállalni. Egyik sem: a kötet a szlovákiai székhelyű, kisebbségi magyar nők által működtetett Womanpressnél jelent meg. Nehéz nem észrevenni a sajátos párhuzamot: a nőket (is) bántalmazó dunaszerdahelyi maffia üzelmeiről szóló regény (Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak) 2018-ban Budapesten jelent meg. Úgy tűnik, most fordult a kocka: a Magyarországon kínos téma költözött Szlovákiába.

Két, a NER-ben marginalizálódott szerző együttműködéséből született a könyv. Pető Andrea a magyar nők 20. századi történetét kutatja, méghozzá a társadalmi nemi (vagyis gender) megközelítésből. A kormány (külföldi populista vezetők példáit követve) hadjáratot indított a puszta kifejezés ellen is („Stop Gender!”), miután 2017-től démonizálta magát a vizsgálati módszert. Ráadásul Pető Andrea maga is áldozata ennek a hadjáratnak: munkahelye, a CEU elüldözése miatt kénytelen volt Bécsbe költözni. Balázs Zsuzsanna Magyarországon él ugyan, de a kormánytól független média egyre szűkülő lehetőségei között lavírozik újságíróként.

A címválasztás tökéletes – kellően figyelemfelkeltő és egyúttal igazán senki sem vetheti a szemére a szerzőknek, hogy gúnyolják vele a miniszterelnököt. Hiszen éppen az ő egyik mondására utalnak. Maga Orbán Viktor volt az, aki a „nőügy” kifejezést teljesen irreleváns kontextusban dobta be, amikor egy történetesen nőnemű nagykövet menesztéséről kérdezték. Most visszavág az elszámoltatás alól kibújó arrogáns macsó jogosultságtudat, a demokratikus minimumokra fittyet hányó cinikus, elkerülő taktika, a szakmai kérdés szexista bulvárrá degradálása.

A miniszterelnök nemhogy „nőügyekkel nem foglalkozik”, de a NER-nek a nők kifejezett vesztesei – és ezt a könyv adatokkal támasztja alá. Nem mintha az előző rendszereknek annyira nyertesei lettek volna,* de a csaknem tizenhat éve regnáló kormány nem is dolgozott a pozitív változás elérésén, a nemek egyenlőségének előmozdításán és a társadalom szemléletformálásán. Holott a nemi egyenlőségnek (ha már a nők jogai önmagukban kevesek a cselekvéshez) gazdasági előnyei is lennének. A polypore állam metafora, ami Pető Andrea korábbi írásaiból is ismerhető, megmagyarázza, hogy a NER-nek, mint a megnevezett élősködő gombafajnak, önmaga fenntartásán kívül nincsen célja, azaz nem akarja, hogy az ország fejlődjön, vagy az állampolgárok élete jobb legyen. A hatalom megtartásán kívül nincsenek céljai, és még konzervatív értékei sem.

• Olvass bele!

Ezzel együtt a nők (noha ez nem bizonyított) állítólag nagy arányban szavaznak a Fidesz-KDNP-re. A szerzők ezt leginkább azzal magyarázzák, hogy „a magyar nők túlnyomó többsége sem a tágabb környezetében, sem pedig a családjában nem került olyan alternatív politikai ajánlat közelébe, amely a nemi diszkriminációtól mentes világ élhető modelljét kínálta volna számára”. Ezzel a tézissel csak részben tudok egyetérteni: a kormányra került pártok valóban nem vették elég komolyan a nemek egyenlőségét, ugyanakkor voltak olyan pártok, amelyek programjában hangsúlyos volt a nemek progresszív szemlélete – csakhogy a választók nem adtak nekik esélyt. (Illetve az egyiknek adtak, de ott maga a párt számolta fel saját magát, a miérteket leleplezni tervező politikus nő, Rákosi Judit pedig 2023-ban elhunyt.) Később maguk a szerzők említenek egy másik feminista politikus nőt, akinek esélye sem volt akkora népszerűségre szert tenni, mint az antifeminista eszméket képmutató módon propagáló, villámkarriert befutott Novák Katalinnak. (Külön érdekes, ahogyan a szerzők szembeállítják vele a karrierépítéséről őszintén és főleg hitelesen beszélő Karikó Katalint.) Annak oka pedig, hogy a nemi egyenlőség előmozdítása miért nem szempont szavazáskor még a nőknek sem, összetett okai vannak, amelyek közt szerepelnek a szemléletformálás hiányosságai is, amit pedig egyaránt végezhetnének civil szervezetek, közszereplők, politikusok és tudósok.

A függelékekkel együtt 320 oldalas kötet tizenkét fejezetre oszlik, melyek az ENSZ nőjogi egyezménye, a CEDAW (ejtsd: „szidó”) szerkezetét, magyar kontextusra vonatkoztatható témáit követik. A könyv így hozzájárul ahhoz, hogy végre bekerüljön a köztudatba, hogy Magyarország is elkötelezte magát az említett egyezmény mellett, sőt ez több mint negyven (!) éve a magyar jogrend része.** Ha erről többen tudomást szereznek, akkor a kormánynak talán nehezebb lesz nyíltan megtagadni, sőt figyelmen kívül hagyni az ENSZ nőjogi bizottsága hazánknak címzett ajánlásait. (Mert a kormány sokszor ezekkel szöges ellentétben cselekszik.)

A fejezetek mindegyike egy vagy több, a maga idejében nagy figyelmet keltő közéleti esemény elemzésén keresztül világítja meg a nők helyzetének egy-egy aspektusát, például az áldozatvédelem hiányosságait, a gondoskodási válságot vagy a nők alacsony politikai szerepvállalásának lehetséges okait.

A kormány ennyi év regnálás alatt kidolgozhatott volna legalább egy konzervatív nőpolitikai programot, hiszen annak még nemzeti hagyományai is vannak, gondoljunk csak az első magyar képviselőnőre, a keresztény feminista Slachta Margitra. A Fidesz-KDNP-nek azonban egyáltalán nincs nőprogramja és nőpolitikája, már csak azért sem, mert a nők jogait kizárólag a család (és persze kizárólag a hagyományos család) kontextusában tudják értelmezni.

Itt nemcsak az a probléma, hogy ez a megközelítés mennyi nőt hagy az út szélén, és rekeszt ki tulajdonképpen a „nő” fogalmából. Hanem az is, hogy a NER-ben még a rendszer által lelkesen népszerűsíteni szándékozott, tehát heteroszexuális, középosztálybeli, házas, gyermek(ek)et vállaló nők nem járnak jól – hosszú távon semmiképpen. A nem ritkán magasabb jövedelmű apa által igénybe vett gyed extra, illetve családi adókedvezmény az adott pillanatban valóban növeli a család bevételét, de a nőt mint egyént – aki az adott időszakban alacsony összeggel (vagy akár nulla forinttal) járul a családi kasszához – kiszolgáltatottabbá teszik. A rendkívül népszerű Nők40 a szerzők szerint is pillanatnyi könnyítést, ám hosszabb távon alacsonyabb nyugdíjat jelent. De ugyancsak ők világítanak rá arra is, hogy vajon miért menekülnek a nők az első adandó lehetőséggel a bérmunka világából. A kormánypárti értelmezés természetesen az, hogy a magyar nők szeretnek otthon lenni és nem vágynak karrierre – a szerzők azonban ezt, bemutatva a nők munkaerőpiaci helyzetét és lehetőségeit, jelentősen árnyalják.

Még annak az olvasónak is, aki a női vonatkozású közéleti eseményeket szorosan nyomon követte, ad új szempontokat az elemzés, a szintetizáló következtetésekről nem is beszélve. Az események áttekintését a kötet végén kronológia segíti, amit az érvelést alátámasztó adatok követnek. Aki egy-egy megemlített cikk vagy tanulmány adataira kíváncsi, azt a kötet végén található bibliográfia igazítja el.

* Részletesebben: A nőtlen évek ára. Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, 2014.
** 1982. évi 10. tv. erejű rendelet

Balázs Zsuzsanna, Pető Andrea:
Orbán Viktor nőügyei 
Womanpress Kiadó, Budapest, 2025
320 oldal, teljes bolti ár 5600 Ft,
online ár a lira.hu-n 5040 Ft
ISBN 978 809 749 0492

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kötetünk tudományos igényű, mégis olvasmányos elemzést kínál Orbán Viktor illiberális kormányainak a nőket és férfiakat egyaránt érintő genderpolitikájáról.
Munkánk nemcsak azt ismerteti, hogyan hatottak az egyes kormányzati intézkedések a Magyarországon élőkre, hanem azt is, miként befolyásolták az emberi jogok érvényesülését. Bemutatjuk, hogy a 15 éve hatalmon lévő Fidesz-KDNP-kormány hogyan alakította át, illetve építette le a nemzeti és nemzetközi antidiszkriminációs és egyenjogúsági jogi kereteket, hogy alternatívát kínáljon az általa és támogatói által elutasított liberális értékrenddel szemben.
Azt is elemezzük, miért lehet mégis népszerű a Fidesz a magyar nők körében, miért szavaznak a nőket szigorú keretek közé terelő Orbán-rezsimre, még akkor is, ha ezzel saját érdekeikkel kerülnek ellentmondásba.
Mivel az Orbán-kormány genderpolitikája nemzetközileg is rendkívül sikeres exportcikké vált, kötetünk nemcsak a Magyarországon élők, hanem mindazok számára hasznos lehet, akik aggodalommal figyelik az emberi jogi keretek 21. századi átalakulását.