Osztrigákkal nyomozó | Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i büszkeség

Ládonyi János |

Jean-Luc Bannalec könyve különleges utazásra invitálja az olvasót. A tősgyökeres breton író a korábbi köteteknél is alaposabban mutatja be a vidéket és annak kultúráját. Ez a mondat akár igaz is lehetne, ám a Bannalec csupán választott álneve Jörg Bong német írónak, amin meg is lepődhetnénk. A Georges Dupin felügyelő kalandjait feldolgozó sorozat negyedik darabjában mintha egy patrióta kalauzolna bennünket. Az ő alapos helyismeretével mutatná be Bretagne-t, és nem kevésbé kimunkált szakértelmével mélyedhetnénk el az osztrigatenyésztés különös világában.

A cselekmény önmagában nem túlságosan komplex, ezen nincs mit szépíteni. Egy koros és kissé szenilis hölgy véres hullára lel a parkolóban, amit nyomban jelent is, ám a kiérkező rendőrök se a testet, se vérnyomokat nem találnak, amiben a szakadó eső kulcsszerepet játszik. A helyszínelők hajlanak a hóbortos helyi híresség szeszélyének számlájára írni a vaklármát, nem így Dupin felügyelő, akinek jól ismert, bűntények felderítésére érzékeny orra ezúttal is szimatot fog. A Párizsból immár öt éve a környékre érkezett főhős akcióba lendül. Ezúttal azonban a korábbi részekben megszokott segítői (Kadeg és Riwal nyomozók, illetve Nolwenn, az iroda mindenható háttéralakító nagyasszonya) kevésbé támogathatja munkáját. Az író mindhármuk útjába egy-egy akadályt gördített, ugyan jelen vannak, mégis több tér és lehetőség jut Dupinnak.

Ezen a ponton akár következhetne is a szinte kötelező „sodró lendületű” kifejezés, ezúttal azonban más kifejezés kívánkozik ide. Valóban tempós, mégis pontosabb, ha azt mondom: űzött és hajszolt jelleggel lökdösik előrébb a történések Dupint, aki többször is rádöbben: ezúttal sokkal inkább csak reagálni tud az eseményekre. Ráadásul a felettese és a magánélete között szinte présben érzi magát. A prefektus majdnem túlrajzolt dilettantizmussal bonyolítja a dolgát, rögeszmésen kapaszkodva egy-egy fura ideába. Claire, Dupin kedvese pedig pont ezt a nehezített időszakot választotta, hogy meglepetésként Bretagne-ba költözzön, ami egyrészt öröm és boldogság (neki), másrészt tovább kuszálja a szálakat (Dupinnek).

• Olvass bele!

Mindeközben Bannalec eltökélt szorgalommal támasztja alá a regény címét, vagyis tartalmas, gazdag anyagot kapunk a breton kultúráról, a kelták szövetségéről, a dudás formációkról és egy kicsit bepillantunk még a druidák máig élő szertartásaiba is. Az ismeretterjesztés azonban nem áll meg a néprajzi és kulturális vonulatnál, sőt. A könyv végére lényegesen többet tudunk meg az osztrigák világáról, fajtáiról, tenyésztésükről – úgy általában erről a legendás kagylóféléről, mint amennyit a világ bármelyik népe tud. Nos, itt az író talán át is lendült egy kicsit a ló túlfelére.

A krimi-szálat olykor elhalványítja a breton ínyencek osztriga-imádatának ábrázolása; ez a fajta vallásos rajongás önmagában érdekes, ám komoly terjedelmet vesz el a bűnügyi alaptémától. Egyfelől nézve osztriga-ügyi érzékenyítő alkotás, s mint ilyen: hiánypótló mű. Másfelől viszont hadd legyek igazságosabb Bannalec-kel, mert a nyomok végül éppen az osztrigatenyésztő közösséghez vezetnek.

A végkifejletet kurta-furcsa módon kapjuk meg. Meglepetésben ugyan nem szenvedünk hiányt, valószínűleg kevesen tippelték volna meg helyesen az elkövetőt. Dupin határozottan, ám némi vívódással oldja meg az ügyet és vágja el a gubancokat, így téve pontot legabszurdabb ügyének végére.

A Bretagne-i büszkeség minden hullámázásával együtt jó és élvezetes regény, amihez Szalay Zsuzsanna szakszerű fordítása is hozzáteszi a maga részét, még ha olykor meglehetősen nehéz dolga is lehetett egyes osztrigászati kifejezésekkel; ezek zömét vegytiszta eredetiben élvezhetjük.

A hátsó borítón elmerengve nem tudtam szabadulni a képtől, hogy Bannalec-Bong átvette a vastag borítékot az osztriga-lobbitól, megírta a művet és elintézte, hogy mehessen nyomdába. Különleges könyv, rendhagyó dinamikával, álomszép helyszínnel és komoly mellékhatással – mert a végére az is megkívánja az osztrigát, aki korábban a gondolatától is megborzongott.

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i büszkeség
General Press Kiadó, Budapest, 2025
328 oldal, teljes bolti ár 4690 Ft,
online ár a kiadónál 4221 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 615 104 0249 (papír)
ISBN 978 615 104 0256 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tisztátalan lelkek bolyongtak itt napnyugta előtt és után a megváltás kétségbeesett reményében. A világhírű osztrigatenyésztő vidéken, a festői Belon folyónál, varázslatos erdők és az Atlanti-óceán ölelésében egy férfi holttestére lesz figyelmes valaki. Ám mielőtt a rendőrség kiérkezne, a test nyomtalanul eltűnik.
Nem sokkal később Dupin felügyelőt a legendáktól övezett vidék, a Monts d’Arrée különös lankáihoz szólítják, amelyek között egy újabb holttest bukkan fel, az elhunyt kilétét azonban senki sem ismeri. Amikor fény derül arra, hogy a nyomok egy kelta testvérnemzethez, a homokrabló maffiához és titokzatos druida szektákhoz vezetnek, a nyomozó rádöbben, hogy ez lesz pályája eddigi legabszurdabb ügye.