Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története (részlet)

Bevezetés

Ebben a könyvben a társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségek összehasonlító története, pontosabban szólva az egyenlőség története van leírva, különös tekintettel arra, mint majd látni fogjuk, hogy létezik egy hosszú távú mozgás, amely a történelem folyamán a kisebb társadalmi, gazdasági és politikai egyenlőségtől a nagyobb egyenlőség felé tart.

Ez a történelem azonban távolról sem békés, és még annál is kevésbé halad egyenes vonalban. A forrongások és a forradalmak, a társadalmi küzdelmek és a különféle válságok központi szerepet játszanak az egyenlőség történetében. E történet folyamán időnként visszaesés tapasztalható, amit gyakran a befelé fordulás, az önazonosságba kapaszkodás jelensége is kísér.

Ugyanakkor, legalábbis a XVIII. század vége óta, létezik egy történelmi elmozdulás az egyenlőség felé. A 2020-as évek elejének világában, bármennyire igazságtalannak is hasson, magasabb fokot ért el az egyenlőség, mint amekkora az 1950 vagy az 1900 körüli társadalmat jellemezte, amelyek viszont számos vonatkozásban nagyobb egyenlőséget nyújtottak, mint az 1850-es vagy az 1780-as évek társadalma. A voltaképpeni haladás mértéke időszakonként változik, és attól is függ, hogy a különböző társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségeket a jogállás, a termelőeszközök tulajdonlása, a jövedelmi viszonyok vagy a megszerzett diplomák szintje, a nemi, a nemzeti vagy éppen az etnikai csoporthoz tartozás szempontjából vizsgáljuk-e. Nos, ezek itt és most mind érdekelnek bennünket. Hosszú távon azonban azonos eredményt kapunk, függetlenül attól, hogy melyik sajátosságot vizsgáltuk. Az 1780 és 2020 közötti időszakban a változások iránya egyfelé mutat: nagyobb egyenlőség jött létre a Földön létező régiók és társadalmak túlnyomó többségében, sőt bizonyos mértékig még világméretekben is, akár a jogállás, akár a tulajdon- és a jövedelmi viszonyok szempontjából, de akkor is ugyanaz lesz az eredmény, ha a nemi vagy a faji hovatartozás szerint vizsgáljuk a helyzetet. Ez az egyenlőség felé haladás az 1980 és 2020 közötti időszakban is tovább folytatódott. A szóban forgó időszak bonyolultabb és ellentmondásosabb volt annál, mint ahogyan olykor gondoljuk, már amennyiben hajlandók vagyunk világméretű és sokdimenziós távlatban szemlélni az egyenlőtlenségek kérdését.

Az egyenlőség irányába való tartós haladás igazából a XVIII. század vége óta mondható valóságosnak, noha ugyanakkor meglehetősen korlátozott volt az elterjedése. Látni fogjuk, hogy a különböző egyenlőtlenségek továbbra is előkelő és egyúttal jogosulatlan helyeket foglalnak el mindegyik viszonyítási szempontból (jogállás, tulajdon, hatalom, jövedelem, nem, származás stb.), hatásuk ráadásul gyakran együttesen, egymást erősítve jelentkezik. Ha tehát azt állítjuk, hogy a világ az egyenlőség felé halad, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kitűzhetjük a győzelmi zászlót. Épp ellenkezőleg! Inkább annyit jelent, hogy szilárd történelmi alapokról folytathatjuk tovább a harcot. Ha tüzetesebben vesszük szemügyre, valójában hogyan formálódott ez a haladás az egyenlőség felé, akkor értékes tanulságokat vonhatunk le a jövőre nézve: jobban megérthetjük, milyen küzdelmek és nekibuzdulások, milyen intézményes rendelkezések, illetve milyen jogi, társadalmi, adóügyi, oktatási és választási rendszerek tették lehetővé, hogy az egyenlőség hosszú időn át a valóság birodalmába tartozzon. Ám az igazságos intézményekre vonatkozó ismereteknek ezt az elsajátítási folyamatát sajnálatos módon hátráltatta a történelmi feledékenység, az értelmiségi nacionalizmus és a tudományok elkülönülése egymástól. Ahhoz, hogy követni tudjuk, miként haladt tovább az emberiség az egyenlőség felé, sürgősen vissza kell mennünk a történelemben, egyúttal át kell lépnünk a nemzetek és a tudományágak közötti határvonalakon. Ez a könyv egyszerre igyekszik eligazítani az olvasót a történelemben és a társadalomtudományokban, és azontúl, hogy derűlátó a jövőt illetően, mozgósítóan is kíván hatni az állampolgárokra.

Új gazdaság- és társadalomtörténet

Először is azért lehet ma megírni Az egyenlőség rövid története című könyvet, mert az elmúlt három évtizedben számos olyan nemzetközi kiadvány látott napvilágot, amelyek alapvetően megváltoztatták a gazdaságtörténeti és társadalomtudományi kutatásokat. A továbbiak során egyebek között arra a számos nemzetközi munkára fogok támaszkodni, amelyek ténylegesen világméretű távlatokba helyezték a kapitalizmus és az ipari forradalom történetét. Így például egy olyan, 2000-ben megjelent könyvre, amit Kenneth Pomeranz² írt arról a „nagy különbségről”, amely Európa és Kína között állt fenn a XVIII–XIX. század folyamán. Nos, ez a mű valószínűleg a legfontosabb és legnagyobb hatású könyv, amit a világgazdaságról írtak azóta, hogy 1979-ben megjelent Fernand Braudeltől a Civilisation matérielle, économie et capitalisme, illetve Immanuel Wallerstein műve a „világrendszer-elméletekről”.³ Pomeranz úgy látja, hogy a nyugati ipari kapitalizmus szorosan össze van fonódva a nemzetközi munkamegosztást és a természeti erőforrások gátlástalan kiaknázását szolgáló rendszerekkel, illetve a földgolyó többi részén a gyarmati uralom fenntartását az európai hatalmak által biztosító katonai erővel. A későbbi publikációk – egyebek között Prasannan Parthasarathi, illetve Sven Beckert vagy „a kapitalizmus mai történetének” vizsgálatára nemrég alakult mozgalom⁴ kutatásai – nagymértékben igazolták ezt a következtetést. Általánosabban szólva: a gyarmatbirodalmakra, valamint a rabszolgaság történetére, illetve a világtörténelemnek e kérdésekkel kapcsolatos eseményeire vonatkozó kutatások rengeteget fejlődtek az utóbbi húsz-harminc évben, úgyhogy igen hangsúlyozottan kívánok támaszkodni ezekre. Elsősorban Frederick Cooper, Catherine Hall, Or Rosenboim, Emmanuelle Saada, Pierre Singaravélou, Sanjay Subrahmanyam, Alessandro Stanziani és mások eredményei voltak segítségemre elméletem kifejtésében.⁵ Könyvem megírásához ihletet merítettem továbbá a népi történelemmel és a küzdelmek történetével foglalkozó kutatásokból, amik nemrég lendültek fel újra.⁶

Az egyenlőség rövid történetét nem lehetett volna megírni, ha nem következik be a történelem folyamán az a fejlődés, ami az anyagi javaknak a társadalmi osztályok közötti elosztása terén jött létre. E kutatási területnek is a múlt ködébe nyúlik vissza a története. Minden társadalomban kitermelődtek ismeretek és elemzések azzal kapcsolatban, hogy milyen valóságos, feltételezett vagy éppen kívánatos különbségek lehetnek az anyagi javak birtoklása terén, legalábbis Az állam vagy a Törvények megírása óta (amikor Platón azt ajánlotta, hogy ezek a különbségek ne haladják meg a négyszeres arányt). A XVIII. században Jean-Jacques Rousseau azt magyarázta, hogy a magántulajdon feltalálása és mértéktelen felhalmozása okozta az egyenlőtlenséget és a viszálykodást az emberek között. Mindazonáltal be kellett következnie az ipari forradalomnak ahhoz, hogy valódi adatokat lehessen szerezni a munkások bérezéséről és életfeltételeiről, és új források álljanak a kutatók rendelkezésére az emberek jövedelmi és tulajdonviszonyairól, meg az ezekből származó hasznáról. A XIX. században Karl Marx a lehető legjobb módon próbálta meg felhasználni a korabeli brit társadalomban hozzáférhető, a pénzügyekre és az örökösödésre vonatkozó adatokat, noha a rendelkezésére álló eszközök és anyagok korlátozottak voltak.⁷

A XX. században rendszerszerűbbé váltak a kutatások ezekről a kérdésekről. A kutatók nagy ütemben kezdték el gyűjteni az adatokat az árakról és a fizetésekről, a földjáradékról és a nyereségről, a földek örökléséről és a parcellákról. Ernest Labrousse 1933-ban jelentette meg Esquisse du mouvement des prix et des revenus en France au XVIIIe siècle (Vázlat az árak és a jövedelmek alakulásáról a XVIII. századi Franciaországban) című monumentális művét. Ebben nyilvánvalóvá tette, hogy a francia forradalmat megelőző évtized során hogyan szakadt el a mezőgazdaságban dolgozók bére a búza árától meg a földjáradéktól, és hogy ráadásul mindez erős demográfiai nyomás körülményei között történt. Anélkül hogy ebben látnánk a forradalom egyetlen okát, nyilvánvalónak látszik, hogy ez a körülmény tovább növelte az arisztokrácia és az akkori rezsim már amúgy is fokozódó népszerűtlenségét.⁸ Könyvükben, amelyet Jean Bouvier és szerzőtársai 1965-ben adtak ki, Le Mouvement du profit en France au XIXe siècle címmel, már jóformán az első soroktól kezdve ismertetik azt a programot, amellyel azonosulni tudnak: „Mindaddig, amíg a mai társadalom osztályainak jövedelme nem képezheti tudományos kutatás tárgyát, hiábavalónak látszik minden abbeli igyekezet, hogy bárki nekiálljon megírni a gazdaság és a társadalom elfogadható történetét.”⁹

Ez az új gazdaság- és társadalomtörténet, amelyet az Annales-iskolának szoktak tulajdonítani, és amelynek 1930-tól és 1980-ig rendkívül nagy befolyása volt a franciaországi tudományos kutatásokra, egyáltalán nem mellőzte a tulajdonviszonyok rendszerszerű tanulmányozását. Marc Bloch már 1931-ben megjelentette mértékadó tanulmányát a középkori és a modern mezőgazdasági rendszerek különböző típusairól.¹⁰ Aztán 1973-ban Adeline Daumard közreadta a XIX. századi francia levéltárakban őrzött örökösödési iratokra vonatkozó kutatások eredményeit.¹¹ 1980 körül a nagy lendület kissé megtört lelassult, mégis maradandó hatással volt a társadalomtudományi kutatások során alkalmazott módszertani eljárásokra. Úgyhogy az elmúlt évszázad során igen sok történész, szociológus és közgazdász – mint például François Simiand vagy Christian Baudelot, Emmanuel Le Roy Ladurie vagy Gilles Postel-Vinay – adott közre nagy számban a bérekről és az árakról, a dézsmáról és a tulajdonról szóló történelmi munkákat.¹²

Ezzel egyidejűleg a brit és az egyesült államokbeli történészek és közgazdászok is alaposan előkészítették a terepet a vagyonmegoszlás történetének megírásához. Simon Kuznets például 1953-ban összevetette az első országos számadatokat (kiszámításukban az 1930-as években bekövetkezett nagy megrázkódtatás, a gazdasági válság lezajlása után ő maga is részt vett) a szövetségi jövedelemadóból kinyert adatokkal (ezt az adónemet – hosszú ideig tartó politikai és alkotmányjogi csatározás után – 1913-ban vezették be), és ebből következtetett arra, hogyan alakult a magas jövedelmek részaránya a nemzeti jövedelemben.¹³ A tanulmány mindössze egyetlen állammal (az Egyesült Államokkal) foglalkozott, és egy viszonylag rövid (1913-tól 1948-ig terjedő) időszakot vizsgált, de miután az első ilyen jellegű tanulmány volt, nagy feltűnést keltett. Robert Lampman 1962-ben ugyanezt a módszert alkalmazta az örökségekre kivetett szövetségi adóval kapcsolatban.¹⁴ Tony Atkinson 1978-ban továbbfejlesztette ezt az elemzést, a brit örökösödési forrásokat vizsgálva.¹⁵ Ha egy kissé visszafelé haladunk az időben, láthatjuk, hogy Alice Hanson Jones 1977-ben közreadta az egyesült államokbeli halálozások adataira vonatkozó széles körű kutatás adatait a gyarmati időszakról.¹⁶ Majd pedig a 2000-es évek elején – az összes korábbi eredményt felhasználva – egy új történelmi kutatási program kezdődött a jövedelmekkel és a vagyonokkal kapcsolatban. Abban a szerencsében volt részem, hogy ez utóbbiban én is részt vehettem, és így részesülhettem a legtöbb kutató – többek között Tony Atkinson, Facundo Alvaredo, Lucas Chancel, Emmanuel Saez és Gabriel Zucman – meghatározó támogatásában.¹⁷

Az előbbiekben említett kutatásokkal összehasonlítva elmondható, hogy ennek az „új hullámnak” kivételesen fejlett műszaki eszközök állnak rendelkezésére. Labrousse, Daumard vagy Kuznets az 1930 és 1980 közötti időszakban csaknem kizárólag kézírással, kartonok segítségével tudták feldolgozni kutatásaik eredményét. Akkor még minden egyes adatgyűjtés, minden egyes eredményeket bemutató táblázat jelentős technikai erőfeszítést igényelt, olyannyira, hogy olykor a kutatónak már nem is maradt elég energiája arra, hogy történeti szempontból értelmezze a feltüntetett adatokat, hogy más forrásokat is bevonjon a vizsgálatba, vagy hogy kritikai elemzésnek vessen alá egyes kategóriákat, ami kétségkívül meggyengítette a kutatás történeti áttekintését, ami így túl „szeriálisnak” bizonyult (vagyis a kutatás – túlontúl szigorúan – jóformán csak az olyan történelmi adatsorok összehasonlítására szorítkozott, amelyeket időben és térben össze lehetett hasonlítani egymással, ami kétségkívül a tudományos kutatás egyik szükséges feltétele, de semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy akár a legcsekélyebb előrehaladást lehessen tőle remélni társadalomtudományi vonatkozásban). A kutatásnak ezen első hullámai során gyűjtött források egyébiránt csak kevés nyomot hagytak, ami megnehezítette nemcsak minden lehetséges későbbi felhasználásukat, hanem bármiféle összesítés alkalmazását is.

A számítástechnika 2000 óta bekövetkezett fejlődése viszont már azt is lehetővé tette, hogy a kutatók hosszabb időszakokra és a korábbinál jóval több országra terjesszék ki az elemzést. Az új kutatási programhoz létrehozott World Inequality Database (WID). (magyarul kb. Az egyenlőtlenség egész világra kiterjedő adatbázisa) 2021-ben valóban már – minden földrészt felölelően – mintegy 100 kutatónak több mint 80 országra kiterjedő összesített erőfeszítéseit tartalmazza. Egyebek között adatokat sorol fel arról, hogyan alakultak világszerte a jövedelmek és a vagyonok – egyes esetekben a XVIII. és a XIX. századtól kezdve egészen a XXI. század első évtizedeiig.¹⁸ Ez a nagyobb időbeli távlat, ami több egybevetésre nyújt módot, azt is lehetővé tette, hogy megsokszorozzuk az összehasonlításokat, és jelentős haladást érjünk el a megfigyelt jelenségek társadalmi, gazdasági és politikai értelmezésében. Engem ez a közösen végzett munka arra késztetett, hogy 2013-ban, majd 2019-ben egy-egy könyvet adjak közre, amelyekben kezdeti javaslatokat tettem a vagyonmegoszlás múltbeli alakulásának értelmezésére. Ezek a művek is hozzájárultak a felvetett kérdésekről folyó nyilvános vitákhoz.¹⁹ Az újabb kutatások során, amelyekre Amory Gethin és Clara Martinez-Toledano társaságában vállalkoztam, Seymour Lipset és Stein Rokkan²⁰ politológusoknak az 1960-as években megkezdett kutatásai nyomán fogtunk hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek és az eltérő politikai álláspontok jellege terén bekövetkezett változások tanulmányozásához. És noha e kutatások lehetővé tettek bizonyos előrehaladást, azt azért le kell szögezni, hogy bőven van még teendőnk a források és a szakterületek egybevetése terén mindaddig, amíg nem leszünk képesek kielégítően elemezni azokat a képviseleteket és intézményeket, mozgósításokat és küzdelmeket, stratégiákat és szereplőket, akik és amik közreműködtek a feltárt átalakulásokban.

Általánosabban szólva azért is lehet ma megírni egy ilyen könyvet, mint amilyen Az egyenlőség rövid története, mert rengeteg olyan társadalomtudományi munka készült a legkülönbözőbb módszerekkel szerint, amelyek nagymértékben gazdagították ismereteinket a felvetődött kérdésekkel kapcsolatban. Ez leginkább azért vált lehetővé, mert néhány év óta tapasztaljuk, hogy feltűnt a társadalomtudományban az interdiszciplináris kutatók és kutatások egy új nemzedéke, akik és amik – a történettudomány, a közgazdaságtan, a szociológia, a jogtudomány, az antropológia és a politikatudomány határterületeire merészkedve – máris megújították a gondolkodást az egyenlőség és az egyenlőtlenség társadalomtörténeti dinamikájáról. (…)

Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története
Fordította: Fáber András
Corvina Kiadó, Budapest, 2024
400 oldal, teljes bolti ár 6490 Ft