Utazás egy autista koponyája körül (belül) | Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak

Fazekas Erzsébet |

Az olvasó nem téved: erről a könyvről idén tavasszal már írtunk. Kollégánknak ez a mostani írása más, mert kicsit orvosszakmai megközelítésű. De van még egy okunk a téma (a könyv) visszaidézésére: az autistákkal, a világukkal, az állapotukkal foglalkozó további műveket is bemutatunk a közeljövőben. Tesszük ezt azért, mert egyre nehezebb elérni hazánkban, hogy a szindrómával élő gyerekek támogatásra szoruló családjai érdemi segítséget kapjanak, hiszen igen sok autista szorul 24 órás felügyeletre, ellátásra. (Szerk.)

Előfordul, hogy elfelejtek olyan dolgokat, amikre például nem emlékszem – mondja Oskar, persze magában, magának, mert másokkal nemigen beszél. Azt is megjegyzi, hogy anyja és a helyi lelkész szerint ő értelmileg akadályozott. A gyerekek az utcán pedig azzal nyaggatják, ma milyen név napja van, amúgy meg mondja fel nekik a naptárt! Ezt Oskar bölcsen el szokta engedni a füle mellett, s folytatja belső monológjait: „Szomorúság akkor éri az embert, amikor az örömről kiderül, az csak üres rutin.”

Elmélkedéseit naplójában vezeti – amit ennek a meglepően derűs, életigenlő (letehetetlen) regénynek a lapjairól ismerhetünk meg. E zárkózott, ’szindrómás’ fiatalembernek a bejegyzései nem csak saját magáról, gondolkodásáról adnak képet, de környezetét: egy lettországi kisvárost és annak néhány különös lakóját is megrajzolják. Oskar a naptárban szereplő összes névnapot fel tudja sorolni, de kérdésre csak ritkán mondja, mert nem akar beszélni az emberekkel. Elég neki az írás. Július 8-án azt jegyzi fel, valami baj van az idegeivel, de nem engedhet meg magának egy rendes orvost, mert nem dolgozik, anya meg nyugdíjas. Néha szavakon gondolkodik. Július 10-én a ’fontos’ van terítéken. „Mi a fontos? Fontos ezen gondolkodni?” Arvid, a lelkész biztatja, találja ki a következő heti szót is. „De mondtam, nem érek rá, mennem kell aggódni, mert anyám nagyon beteg.” Aztán Arvid is megbetegszik. „Minden szerettem beteg időről időre. Csak én nem vagyok beteg. Mert én mindig beteg vagyok.”

Az autizmus mint spektrumzavar széles skálán észlelhető tünetek összessége – tehát ez és az egyéb hasonló állapotok, nem egyetlen, élesen elhatárolható jelenségcsoportban mutatkoznak meg. Így az érintett személyek szimptómái és azok súlyossága igen különböző lehet. Az összefoglaló megnevezés (autizmus spektrumzavarok, ASD) arra utal, hogy a spektrumon (azaz széles választékon) belül, mindenki egyedi. Az érintettek kommunikációs, viselkedési jellemzői eltérőek. Sokuk egyes képessége meglepően kiemelkedő – erre utal a savant (tudós) szindróma megnevezés. Több területen (zene, matematika, művészetek) mutatkozhat meg a ritka képesség: például hatalmas összegekkel tudnak fejben, gyorsan bonyolult számításokat végezni, hosszú zeneműveket, akár egyszeri hallás után, emlékezetből lejátszani. Előfordul, hogy olyan egyén tud villámgyorsan, igen sok jegyű prímszámokat találni, aki amúgy a legegyszerűbb számtani műveletet sem képes elvégezni. Feltűnően elterjedt a ’savant’-ok körében – az átlagembereknél igen ritka – naptári számítás képessége. A ’tudós’ autisták meg tudják nevezni, hogy egy adott évnek bizonyos dátuma a hét melyik napja lesz. Azt is könnyedén rávágják, hogy a következő 100 évben mikor lesz húsvét március 23-án, július 4-e pedig mikor esik keddre. A külvilág számára ezért lehet az ilyen képesség (és maga az egyén) elképesztő, olykor megdöbbentő és riasztó is egyben. Szakemberek szerint viszont a jelenség valójában agyunk sokszínűségét, rugalmasságát mutatja.

Ilyen különleges, másféle agyi működésű személy lehet Oskar is, a Szólíts Naptárnak főszereplője. „Évek teltek el, mióta megtanultam a naptárat, de annak megvolt az oka. És a naptárnak van értelme, mert alig változik. Néha egy-egy nevet hozzáadnak, de ez nem olyan bonyolult.” Egy ponton bevallja, a neveket azért akarta megtanulni, hogy így megőrizze az egyszer látott, de azóta se feledett szép lánynak a nevét is. Határozott véleménye szerint: „egyes szülők nem szégyellik saját gyereküket megszégyeníteni. Ha a névválasztást meg kellene beszélni velük, más világ lenne.” Oskar egyes neveket teljesen semlegesnek vél. „Mintha viselőjük nem is létezne. Nekem ilyen az Andris.” (Figyelem, kedves olvasó, pillantson a cím alatti könyvborítóra, és ellenőrizze, hogy is hívják a szerzőt!)

Persze nem az efféle erős poénok miatt lett letehetetlen, és szórakoztató ez – a kiadó ismertetőjének megfogalmazása szerint – „egyedi humorral megírt könyv”. Én főleg azért lelkesedem érte, mert egy autista egészen bámulatos kitárulkozását olvashatjuk benne. Szövege szívszorító pontossággal ad jellemzést e kór-állapot tüneteiről…

Anyján kívül jóformán a lelkész az egyetlen, akivel Oskar beszélget. Arvid lényegében a terapeutája. Mindenféléről kérdezgeti – például arról, el tudja-e felejteni Istent. „Azt mondtam, nem tudok semmit Istenről, de a naptárat ismerem.” A pap folytatta: „ha már ilyen okos vagyok, tudom-e mikor van Isten névnapja. De én már nagyon fáradt voltam, és azt válaszoltam, talán ugyanakkor, mint Emíliának.” Felzaklatóan érdekes Oskar észjárása. Egy napon azt keresi, hová bújjon. A függöny mögé nem bújhat, mert nyár van, nem húzzák be. Az ágy alá nem fér be. „A szekrényből biztos kell valami anyának…És észre fogja venni, hogy nem vagyok ruha. Ezt nem lehet nem észrevenni. Nem hülye. Csak öreg.” A morbid humor mellett sokszor egészen filozofikus a gondolkodása. Ez a bejegyzése augusztus 6-án:  „úgy tűnik, keveset hazudtam, mivel nem beszélek sokat. Gyakran nem tudom eldönteni, hazudtam-e. Arra jutottam, nem kellene azt mondanom ’soha nem hazudok’ vagy ’egyszer sem hazudtam’ vagy ’soha többé nem fogok hazudni’… gyakrabban kellene arra gondolnom, ami most történik, hogy most nem kell hazudni… Most nem hazudok.”

Büszke magára, mert már állása és keresete is van – kitalálja: pénzkereséssel kellene foglalkoznia. „A buszpályaudvaron találtam pénzt. Elég sokat, 50 eurót, főleg ahhoz képest, mintha nem találtam volna.” A barátságról gondolkodik. Az együttműködés szót érdekesnek találja, bár nem akarja használni, mert sokat hallotta a klinikán. „Nem akarok semmit, ami a klinikával kapcsolatos. Amikor ott vagyok, nem én vagyok. Gyógyszert adnak és rossz az étel. Nincs órám, a klinikán azt mondták, biztosan nincs rá szükségem. Inkább a legkisebb mértékegység a nap legyen.”

• Olvass bele!

Ez a nagydarab furcsa fiatalember rengeteget járkál a városban, s ritkán olyan utcákba is bemerészkedik, amelyeket addig tiltó listára tett magának. Egyszer egy 95 éves nő kertjébe tévedt be, s üzenetet tett a kapájára. A nő behívta, mert épp ivócimborát keresett. „Janina boldogan ivott és a bajusza is mosolyba borult.” Ettől kezdve barátjaként gondolt az öregasszonyra. Együtt találták ki, hogy a kertben termett sok cukkini felhasználására érdemes volna ingyen konyhát nyitni. Oskar könyvtárba ment, kikeresni az internetről, mi az a jótékonyság. „Annyi mindenről szól egyszerre, hogy már nem értek semmit.” Az anyjának panaszolja el, nem hiszi, hogy tetszik neki ez a jótékonysági dolog, mert ez egy teher. „Az emberek segíthetnek csak úgy. Senkinek nem kell szólni róla.” A templom udvarán levest osztottak, nagy sikerrel. Otthon anyja kérdi tőle, milyen érzés a város jótékonysági alapítványa elnökének lenni. „Csak azt akartam, hogy az emberek ingyen ehessenek levest. De nem akarom, hogy ez jótékonyság legyen. Azt akarom, hogy ez normális legyen. Levest enni normális dolog. Amúgy meg szeretnék visszatérni a hétköznapi életemhez, amikor csak sétálok és tudom a névnapokat.”

Karácsonyra nem is kér mást, csak azt, hogy ne higgyen Istenben. „De ő nem hallja meg ezt a kérésemet, ahogy sok más ember kéréseit sem. Mindegy, anyának problémái vannak velem. És Istennek is. És gondolom, a lelkésznek is. Ha mindenkinek gondja lesz velem, akkor nekem is biztosan gondjaim lesznek velük.” Eldönti, nem megy többet templomba. s ezt meg is mondja a lelkésznek. Arvid válasza: „ne feledd, a templom ajtaja mindig nyitva áll!” Oskar gyorsan rávágja: „Ez valójában nem igaz. Én becsuktam magam mögött az ajtót.”

Nem jár templomba, nem megy az ingyen konyhára, kevés pénz hever az utcán, eldönti, bútorszállítást vállal. Közben könyveket is talál. „Hamlet az egyik kupac tetején. Nem dobtam ki. Ez is egy színdarab. A szerző egyelőre halott. Én is halott leszek holnap. Mert mindenem fáj. Ha az embernek egyáltalán van mindene.”

A fénysebességen elmélkedik. „Ha a szép lány ilyen sebességgel haladna, sosem látnám. Még jó, hogy az emberek a saját sebességükkel mozognak. Legalább van esély találkozni velük.” Igénye van rá, hogy gondolatait olykor megossza másokkal. „Beugrottam Arvidhoz. Akart volna tovább beszélgetni, de amikor megértette, az engem nem érdekel, azzal búcsúzott, menjek csak a dolgomra. Mentem is. Csakhogy ma nem is volt semmi dolgom.”

Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy az értelmileg akadályozottak gondolataiban így állhatnak össze a dolgok. Az értelmileg átlagos olvasónak ez a felismerés pedig igencsak izgalmas, nagy élményt nyújthat. Javaslom hát, ismerkedjenek meg ezzel a szeretetre méltó autistával. Különleges kaland Oskar fejébe, lelkébe, gondolataiba helyezkedni!

Lettországban 2020-ban adták ki ezt a magával ragadó, olykor mosolyt, máskor könnyeket fakasztó – de legfőképpen mélyen elgondolkodtató könyvet. Hamarosan megszületett az orosz fordítása (ez Rita Tura munkája), ennek alapján készítette Kis Orsolya a magyar változatot. (Oskar szellemiségéhez idomulva akár bele is írhatnám a naplómba: Kétszeresen ülök a Gangesz partján? és kétszeresen dobog a szívem? Holott csak ülök a gangon és Herz szalámit rágcsálok.)

A lett irodalmi társulás (Latvian Literature Platform) bizonyára nagy hangsúlyt fordított arra, hogy megfelelő szaklektorra bízza adott szövegeknek az eredetivel való egybevetését, és csak a minőség elbírálása után adta meg támogatását a fordításra. Ami nekem, olvasónak módfelett élvezetes volt.

Andris Kalnozols: Szólíts Naptárnak
Fordította: Kis Orsolya
Prae Kiadó, Budapest, 2025
280 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a lira.hu-n 4491 Ft
ISBN 978 615 667 5460

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Oskar fejből tudja a naptárt, és bárkinek megmondja, mikor van a névnapja. Napközben a városka utcáit rója, figyel, fürkész, ott segít, ahol tud. Oskarnak van édesanyja, vannak barátai, plátói szerelme, mégsem mindennapi figura. Oskar nem a valósághoz tartozik. (…)
Kalnozols letehetetlen, életigenlő regénye a zárkózott, de annál jóságosabb és tettre kész fiatalember naplóján keresztül mutatja be egy lett kisváros különc, esendő figuráit, ismerős és rejtett zugait, ahol a legegyszerűbb dolgokból is csoda fakadhat.
A Szólíts Naptárnak humoros, lírai története a köztünk járó hősökről és a másokhoz való kapcsolódás erejéről szól. Arról, hogy időnként közülük is a legcsendesebb figurák hordozzák a legnagyobb történeteket.

Andris Kalnozols (1983) lett író, színpadi szerző. A Szólíts Naptárnak az első regénye, amely hatalmas sikert aratott Lettországban, számos nyelvre lefordították, sikeres színdarab és film is készült belőle Juris Poškus rendezésében.