A monarchia csibészei | Huszti Gergely: Grand Hotel Hungária

Paddington |

Az utóbbi időben temérdek remek kortárs magyar bűnügyi történetet volt szerencsém olvasni. Közülük nem is kevés több évtizeddel ezelőtt játszódik. Huszti Gergely regénye, a Grand Hotel Hungária igazi időutazás a 20. század hajnalának Budapestjére, az ún. „boldog békeidőkbe”, amelyek sem nagyon békések, sem feltétlenül boldogok nem voltak. Abba a világba visz vissza, ahol a fényűzés, az elegancia és a társasági élet pezsgése mögött már ott lappang a gyors modernizálódás bizonytalansága, a mélyszegénység, az árvaság és világraszóló szélhámosságok. Husztit ez a korszak egészen biztosan nagyon érdekli, hiszen harmadszor tér vissza ide (az Úrilányok az Adrián két kötete után).

A helyszín ismét vízpart, ám most a Duna partja. A címadó Grand Hotel Hungária, mint minden nagyszálló különös találkozópontja a korszak pompájában fürdőző valódi gazdagoknak és szélhámosoknak, továbbá a színfalak mögötti, sokkal kevésbé szerencséseknek, az őket szolgálók világának. A szerző egy könnyed tolvajregény formáját választotta, ám a díszletek mögött jóval több húzódik: a bosszú, az önazonosság és a társadalmi álarcok regénye ez.

A cselekmény középpontjában Tulipán Miklós áll, egy kalandor természetű fiatalember, akit a bosszúvágy és a becsület helyreállításának szándéka hajt. Bátyja halála óta egyetlen cél vezérli: leszámolni Babó Emillel, a gátlástalan ügyvéddel, aki időközben a Grand Hotel Hungária tekintélyes, és látszólag tiszteletreméltó igazgatója lett. Miklós merész tervet sző: egy elegáns bál alkalmával el akarja rabolni Mária Valéria főhercegnő híres ékszereit, hogy egyszerre szerezzen elégtételt és oldja meg nehéz anyagi helyzetét. A bosszú, az ékszerrablás és a fényes hotelbeli estély motívumai klasszikus kalandregény-hangulatot teremtenek, miközben a szereplők sokszínűségével a társadalom rétegzettségét is bemutatja.

• Olvass bele!

A korszak, amelyben a történet játszódik, a magyar kultúra egyik legizgalmasabb időszaka. A dualizmus éveiben Budapest az Osztrák–Magyar Monarchia egyik leggyorsabban fejlődő városává vált: új hidak, szállodák, fürdők és kávéházak emelkedtek, az Andrássy út és a Nagykörút mentén pedig virágzott a városi polgárság élete. Ugyanakkor tele volt ellentmondásokkal, feszültséggel és lehetőséggel. Huszti Gergely e világot nem pusztán díszletként használja, hanem élő, lélegző közegként, amelyben az emberi sorsok tükrözik a társadalmi átalakulásokat. A hotel vendégei között egyszerre vannak jelen a nemesi származású dámák, a feltörekvő iparmágnások, a külföldi arisztokraták és a szerencselovagok – mintha az egész Monarchia társadalma egyetlen épületbe zsúfolódna össze. Ezen belül is külön említést érdemel a szálló szinte Superman-i képességű concierge-je (főportása), Bölöni Ármin, és a jég alól mentett Jordán Gejza, a lótifutiból londinerré előlépett lelenc, két kedvenc karakterem.

A Grand Hotel Hungária legnagyobb erénye, hogy a kalandregény szórakoztató formáját ötvözi a történelmi atmoszféra hiteles megidézésével. A párbeszédek, a viseletek, a tárgyak, az épület pompája – a kor hangulatát idézi. Éppen csak annyi korabeli, mára elfeledett, kihalt kifejezést használ, ami hitelessé teszi a kor szövegét, ám még akkor sem értelmetlenek, ha valaki nem ismeri ugyan a szavakat, de kiszótározni lusta. A történet során felvillan a modernség hajnalán születő városi ember alakja, aki már nem kötődik a régi rendhez, de az új világban még nem találta meg a helyét. Tulipán Miklós figurája ennek az átmenetnek a megtestesítője: egyszerre romantikus hős és cinikus szélhámos, aki saját múltját próbálja meg kijátszani a rendszer ellen. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon hősünk bosszúja igazolható-e – vagy ő maga is csak a kor új, erkölcsileg bizonytalan világának terméke.

A regény atmoszférája, bár nem hordozza a jellegzetes századelős flaszterhumort, emlékeztetett Rejtő Jenő klasszikusára (Vesztegzár a Grand Hotelben), ahol szintén mikrouniverzumként jelenik meg a hotel: a különféle társadalmi típusok – arisztokraták, katonatisztek, bűnözők, kétes múltú dámák – egy elszigetelt térben kénytelenek együtt létezni. Ezt az áthallást erősítették számomra Huszti névválasztásai is: Tulipán Miklós, Pipik Gyula, vagy éppen Carola Cecília (amúgy valódi!) orfeum-énekesnő akár Evelyn Weston (a szőke ciklon) mellett is feltűnhettek volna. Ráadásul szerepet kap egy levél is, ami helyesírásával már-már Fülig Jimmyt idézi meg.

Azoknak is ajánlom a regényt, akik Böszörményi Gyula halála óta keresik Ambrózy báró történeteinek hangulatát. Egy röpke említés erejéig még fel is tűnik Rudnay főkapitány, akit az Ambrózy-rajongók jól ismernek. A két szerző között így izgalmas párhuzam rajzolódik ki: mindketten a korszak varázsát idézik meg, de míg Böszörményi a társadalom törvényeit próbálja rendbe tenni, Huszti inkább a törvényen kívüliek szemszögéből mutatja be a világot.

A regény egyik legnagyobb vonzereje a hangulata. Huszti stílusa gördülékeny, szellemes, de nem esik a manírosság hibájába. A párbeszédek lendületesek, a leírások filmesen látványosak, a cselekmény ritmusa feszes. Olyan regény ez, amely egyszerre működik bűnügyi történetként, társadalmi tablókép formájában és karakterdrámaként. Az olvasó végig úgy érzi, mintha egy karcos fekete-fehér film díszletei között sétálna, miközben a háttérben már ott vibrál a 20. század modern zaja.

Huszti Gergely: Grand Hotel Hungária
Open Books Kiadó, Budapest, 2025
364 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft
online ár a kiadónál 5400 Ft
e-könyv változat 4799 Ft
ISBN 978 963 572 4383 (papír)
ISBN 978 963 572 4390 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tulipán Miklós könnyűvérű kalandor, aki a lelkét is eladná egy jó tréfáért. Látszólag nem akar mást az élettől, mint finom borokat, szép nőket és mindenre kapható cimborákat. A múlt egy sötét fejezete azonban nem hagyja nyugodni: imádott bátyja sok évvel azelőtti haláláért Babó Emilt, a gátlástalan ügyvédet okolja, aki azóta a fényűző Grand Hotel Hungária direktora lett. Mikor a szállodában estélyt rendeznek, ahol Mária Valéria osztrák főhercegnő káprázatos ékszereket készül bemutatni, Miklós úgy érzi, végre eljött a bosszú órája, és elkezd tettestársakat gyűjteni maga köré…
Huszti Gergely új regényében megelevenedik a századforduló karneváli forgataga: ledér színésznőcskék és büszke főúri dámák, ambiciózus londinerek és mindenre elszánt politikusok, kétbalkezes detektívek és még kétbalkezesebb tolvajok adják egymásnak a szálloda polírozott kilincseit, miközben kibontakozik egy rejtői humorú történet, amely elgondolkoztatja az olvasót: vajon mi változott azóta a botcsinálta szélhámosok és a jég hátán is megélő ügyeskedők országában?