Séták az alternatív valóságban | Karsa Tímea: 42 év – Mi lett volna, ha?

Bedő J. István |

Kedves naplóm,

nyugodtan nevezhetsz hűtlen kutyának… Tudom, haragszol rám, és morogsz, hogy sutba vágtalak, pedig nincs igazad. Csak amikor elkezdtem írni az előző regényemet, akkor a fehérneműk alá rejtettelek, hogy senki ne lapozgasson téged. Hiszen veled beszéltem meg az egész addigi életemet.

Aztán amikor a 42 év (vagyis most már a róluk szóló első könyv) kéziratának végére értem, már biztos voltam abban, hogy akármennyire is szeretem Lizzyt meg Alant, az ő happy/unhappy endjük még piszkált, hogy kellene belőle egy másik verziót is írni, ami valamivel hepibb. Vagyis ennek köszönheted, illetve fenéket köszönd: ennek tulajdoníthatod, hogy amikor megjelent a 42 év, azért lapozgattam a beléd (beléd? Fúúúúj: inkább ide) írt jegyzeteimet.

Persze te is tudod, naplócskám, hogy amire kész voltam a könyvvel, már nagyon nehezen tudtam szétválasztani, hogy mit mintáztam a saját életemről (meg persze a saját érzelmeimről) és mit fantáziáltam hozzá. De megérthetnél, a sok rövid cikk után, amivel a digitális meg az analóg sajtót etettem, nagyon akartam már valami olyan művet letenni az asztalra, amire az olvasók is emlékeznek. (Nem csak te meg én.)

Elég az hozzá, hogy Lizzy és Alan sztoriját nagyon szerettem – talán a hőseim is engem. Aztán kiderült, hogy az olvasók is, de mire bemutatkozott a könyv, már tudtam, hogy ott fogsz maradni a fehérneműk alatt még egy darabig, mert már egy ideje a még romantikusabb, még olvasóbarátabb verzión gondolkoztam, ami egy párhuzamos valóságban játszódik (lásd a Vissza a jövőbe állandó problémáit…) Meg most ne angol és francia közege legyen a másik életüknek. Persze te is tudod a választ: menjünk Itáliába. Mikor erre meg az ottani gasztrokalandokra gondoltam, előre féltem, hogy már a gondolástól (nem Velence, ne bosszants, na tessék, a saját könyvem hülyéskedő játékai átjönnek ebbe a Naplóba) fölszedek pár kilót.

Tapasztalt kritikusom figyelmeztetett, mit ne tegyek és miket ne írjak bele a szövegbe. Hát nemigen fogadtam szót, pedig megígérte, hogy föl fogja hánytorgatni…

Az elsőbe is beletettem olyan magyar szójátékokat, amik a brit szereplők angol nyelvű szövegeiben egyszerűen nem lehetségesek – de nem bírtam magammal, és ebbe is beleapplikáltam néhányat, vállalva a szemrehányásokat. Úgyhogy ígérem, kedves naplóm, ezentúl megint sűrűn írok majd a lapjaidra.

A régi barátsággal: Timi

***
Kedves Naplózóm (vagy Naplóvezetőm?),

most a naplód szólal meg, bizony, eddig nem volt alkalmam leleplezni magamat, de jobb, ha tudod, mindennek te vagy az oka. Mert én is a Zsebpiszok közben (vö. Harry Potter) töltöttem nyomdaszagú ifjúságomat, és addig nem is volt baj, amíg csak a saját dolgaidról írtál. De amint belekerült a szövegbe a Tapasztalt kritikusod, bekapcsolódott a postázó programom. Az ő személyét kideríteni csak mikroszekundumokban mérhető időt jelentett. Így aztán elküldtem neki a jegyzetedet, és már a válaszát is megkaptam, továbbítom.
Naplód

***
Kedves Naplóíró!

Igen, a Tapasztalt kritikus válaszol a magánjellegű naplóbejegyzésedre… Elolvastam a 42 év – Mi lett volna, ha? (a továbbiakban 42 év 2.0) című szerelmes művedet is. Előbb csak a jókat mondom. Igen bájos az itáliai vendégeskedés, és kellemesen illeszkednek bele a Pienza környéki szőlősgazda, Pietro családjának epizódjai, beleértve Maria receptjeit. Amúgy is jó választás ez a környék, ahol a nagyon ismert látnivalók rokonszenvesen válnak másodlagossá. Leleményes ellenpont az olasz családban a házigazda (meglehetősen bunkó) fia, aki – „az a csaj biztos, akit meg lehet kettyinteni” alapon –, le akarja kaszálni az őszülő főhősről Lizzyt. Még a dübörgő szerelem is elviselhető, nem válik túlzottan alkonypír színűvé a történetmesélés. Persze, hiszen a háttérben sötétek a fények (mint Mordor ege), mert a szerelmesek még nem teljesítették a kötelező bemutatkozást Lizzy és Alan családjának.

Tehát vártam, mikor csöppen bele valami keserű (pl. Fernet Branca), hogy a történet kiegyensúlyozott legyen. Nos ezt a vizsgát példásan vetted: mindkét viharos összecsapás nagyon jól sikerült. Lizzy anyja kellően plasztikus (és pocsék) perszóna az ő külön bejáratú epehányásával, és Alan lánya, Linda is tipikusan viselkedik, amint leribancozza és aranyásónak (goldhunter) minősíti Lizzyt. Aztán – ahogy elvárható egy hatvanas pasitól –, piff-puff, beüt valami ♥roham. (Nagy ♥ás.) De kellően megcukroztad, hogy a nyájas olvasó is kotorásszon pézsé után.

Összességében színesen, fordulatosan megírt, kellően szórakoztató regény lett a 42 év 2.0. Vállveregetést érdemelsz. És mivel koromnál fogva elkerülhetetlenül túlnézek a közvetlen mulattatáson, úgy hiszem, komoly társadalmi haszna is van művednek – mindazok számára, akik jelentős korkülönbségű kapcsolatnak vágnak neki, akár tervezetten, akár csak valamilyen érzelmi vihar hatására.

Ahogyan előre sejthető volt (amúgy meg is ígértem), persze összevontam most is a szemöldökömet a szövegből kilógó, csak magyar szövegkörnyezetben elmondható, megérthető (esetleg mulatságosnak szánt) szójátékok miatt. Úgy gondolom, a 42 év 2.0 olvasói már az iskolában tanulták az angol nyelvet, és felkapják a fejüket, mikor találkoznak velük a könyv lapjain. De lehet, hogy tévedek, és ezeket nem fogják felismerni. Arra számítottál?

Barátsággal, sokat Tapasztalt kritikusod.

Karsa Tímea: 42 év – Mi lett volna, ha?
Szerzői kiadás a Helyesen Magyarul
gondozásában, 2025
370 oldal, teljes bolti ár 5500 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4950 Ft
ISBN 978 615 024 3818

• Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi lett volna, ha egyetlen döntés az egész életedet megváltoztatja? Mi lett volna, ha a 42 év, azaz Alan és Lizzy története másként alakul? Ez a különállóan is olvasható folytatás egy olyan alternatív valóság, amelyben Alan és Lizzy nem engedik el egymást. Ebben a történetben hisznek a közös jövőben – akkor is, ha a család és a barátok nem állnak mellettük. Meddig lehet kitartani, amikor mindenki más őrültségnek tartja ezt a szerelmet?
Mert hogyan is működhetne egy kapcsolat, 42 év korkülönbséggel? De mi lenne, ha… mégis működne?
Őszinte, érzelmes és életízű történet a második esélyről. A történettel kapsz tizenegy különleges receptet és QR-kódos videót, hogy te magad is elkészíthesd az ételeket, amiket hőseink gasztromantikus kalandjaik során kóstoltak.