Aranyhal az akváriumban | Biró Kincső: Medúzalány

Csernus Anikó |

Milyen lehet a világon a legszebbnek lenni? Ebben az évszázadban különös hangsúlyt kap az örök fiatalság, az öregedés elkerülése, ezért is válhatott a plasztikai sebészet az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területévé. Már az is megfizethető, hogy műtéti úton váljunk magasabbá, sebészkés vagy injekció által pedig már régóta lehetünk karcsúbbak, formásabbak. Gyorsabban változik ez a technológia, mint ahogyan a pszichológia utolérné a hibátlanság iránti vágyunkat. De mi van akkor, ha a tökéletesség nem áldás, hanem átok? Erről szól a Medúzalány, az elsőkönyves Biró Kincső őszinte és provokatív regénye.

A Medúzalány a 20 éves Leila és a 23 éves Olivér találkozásának története. Egy hétköznapi helyzetből – Leila először ül be egyedül egy kávézóba, hogy süteményt egyen, Olivér pedig éppen ott rajzol – bomlik ki a kapcsolatuk, amely a balett pas de deux-jéhez hasonlít: közeledések, távolodások, falak és áttörések tánca. A felszín alatt mindkét szereplő sérüléseket hordoz, és a kérdés az, képesek lesznek-e együtt gyógyulni, fejlődni.

Leila és Olivér kezdetben nehezen szerethető figurák. A kettejük között alakuló vonzalom az első fejezetekben felszínes, mintha maga a szerző is még kereste volna ennek az érzelemcsírának a megszólaltatását. Idővel azonban a falak omlani kezdenek, és a belső mozgatórugók feltárása egyre mélyebb olvasmányélményt hoz. Leila mágikus-realista „átka” – mindenki a legszebb nőként látja őt, kivéve Olivért, aki a valódi arcát ismeri – egyszerre jelképezi a szépség terhét és az intimitás valódi lehetőségét. Leila olyan, mint az aranyhal az akváriumban: kívülről mindenki gyönyörködik benne. Csakhogy közben a lányt a külseje a négy fal közé zárja, és attól fél, sosem fogják őt önmagáért szeretni.

A mellékszereplők közül Rigó emelkedik ki. Olivér lakótársának ugyanis van egy punk együttese, és ő annak a tagja. Vad, szabad és veszélyes – tipikus „rosszfiú”, akinek múltját kezdetben nem ismerjük, de jelenléte elementáris erejű. Ő csak a regény utolsó harmadában kerül igazán a fókuszba, és árnyaltan gazdagítja a történet világát.

Biró Kincső 25 éves, de ennél lényegesen érettebb az írói hangja. Szövege gördülékeny és gyorsan olvasható: eleinte szinte kizárólag párbeszédekből áll, majd fokozatosan mélyül, ahogy a szereplők lelke is feltárul. A fiatalos, időnként punkos hangvétel és a popkulturális utalások kortárs kontextusba ágyazzák a szöveget, de sohasem válnak zavaróvá. A regényben felbukkanó fiktív zenekart annyira hitelesen rajzolta meg, hogy az olvasó könnyen hiheti létező bandának.

• Olvass bele (az oldal alján)!

A Medúzalány bővelkedik metaforákban. Medúsza mítosza, Olivér festményei, Leila tengerimádata és a köldökzsinór-sebhely mind olyan képek, amelyek átélhetővé teszik a traumák és a gyógyulás kérdéseit. Nem tekinthető klasszikus értelemben vett traumairodalomnak, inkább olyan szöveg, amely nem söpri szőnyeg alá a megrázkódtatásokat. Olivér rideg környezetben nőtt fel, nem tanult meg szeretve lenni, ezért szeretni sem tud igazán. Amikor azonban találkozik Leilával, az apátia és a mélyről jövő közöny ellenére előtör belőle a gondoskodás férfiakra jellemző ősi ösztöne – ez teszi a kapcsolatukat különösen feszültté és hitelessé. A punk szubkultúra a regényben inkább társadalmi jelenség, bár a lázadás mellett egy beteg társadalom metaforájának is tekinthető. A helyszín Eger, a város azonban nem szimbolikus térként, hanem a – visszatérően fogyasztgatott, ott különösen népszerű – merlot hazájaként, finom háttérként jelenik meg, és keretet ad a történetnek.

A regény különlegessége, hogy a szerző 2000-ben született, és ez generációs tapasztalatként is átsüt a szövegen. Nyíltabban, bátrabban beszél a traumákról, mint az előző nemzedékek, és látszólagos felszínességgel, mégis megrázó hitelességgel ábrázolja a fiatalok intimitáskeresését: a hirtelen közeledéseket, majd az ugyanilyen gyors eltávolodásokat. Ez az őszinteség és nyelvi bátorság adja a könyv egyik legnagyobb erősségét. Ugyanez a fiatal hang jellemzi az útkeresést is, a felnőtté válás gyötrő lépéseit. Olyanok, mint a fészekből kilökött madárfiókák, akiket nem tanítottak repülni, csupán szárnyakat kaptak hozzá.

A Medúzalány komoly erőssége a gördülékeny szöveg, a metaforák szinte tékozló használata, valamint az, hogy mélyen beágyazódott a pop- és a szubkultúra világába. Ezek mellett szinte másodlagos a kezdeti stiláris bizonytalanság, ám mindez a regény fejlődéstörténetének része: ahogy a szereplők egyre plasztikusabbá válnak az olvasó számára, úgy erősödik meg a szerző saját írói hangja is. A szerző korosztályába ágyazott szöveg néhol túl sok utalással, hivatkozással játszik, amelyekhez a huszonéves olvasók persze nem kívánnak magyarázatot.

És épp ehhez kapcsolódóan: gyakran éreztem magam „kukkolónak”, mintha belesnék egy számomra „távoli” korosztály intim világába. Ez a távolság mégis közelivé vált egyes popkulturális hivatkozások – Britney Spears, Christina Ricci vagy az Öngyilkos szüzek című film – révén hidat építettek köztem és a fiatal szereplők között. Kívülálló maradtam, de megérintett a történet.

A Medúzalány élmény lehet minden korosztálynak. A fiatal felnőttek könnyen azonosulhatnak Leila és Olivér történetével, az idősebbek pedig látleletet kapnak egy olyan korosztály világáról, ami száguldva távolodik tőlük. De még azoknak is ajánlom, akik érdeklődnek a fiatalok némelyik szubkultúrája, a mágikus realizmus finom jelenléte, vagy a kortárs romantikus irodalom iránt. Biró Kincső regénye a Z generáció elé tartott tükör: a falak, a közelség és távolság, a traumák és a gyógyulás tánca – vagyis modern pas de deux.

Biró Kincső: Medúzalány
Magnólia Kiadó, Budapest, 2025
304 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft,
online ár a kiadónál 4482 Ft
ISBN 978 963 598 3551

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ki vagy, ha senki sem látja a valódi arcodat?
Leila minden túlzás nélkül a legszebb nő a világon. Aki rápillant, a számára ideális nőként látja őt, igazi arcát pedig senki nem ismeri, csakis ő. Adottsága ezért inkább hátrányt jelent, az embereket csupán a külseje érdekli, így nehezen illeszkedik be a közösségébe és gyakran éri zaklatás. Leila attól tart, hogy senki sem fogja önmagáért szeretni. Vagy talán mégis?
Olivér világa békés, üres, és sokszor színtelen. Így mindent fenekestül forgat fel az a fura, mániákus lány, akit titokban skiccelgetett egy kávézóban azon az augusztusi délutánon. A legkevésbé sem hiányzik neki, hogy bárki is felkavarja élete unalmas állóvizét, ám lassan minden erőfeszítése ellenére Leila megszállottja lesz.
A fiú rajzain a lány valódi arca szerepel. Létezik a világon valaki, aki a valódi külsejét találja a legszebbnek.