Kalandos egy élet | Odze György: Diplomata útlevél és Írói különszoba

●    R E S T A N C I A *  ●

Somogyi András |

Kedves, szeretni való könyvet ajánlok ez alkalommal (habár mindig igyekszem szerethetőket kínálni az olvasóknak.) A hetvenöt éves Odze György e rövid fejezetekben elmeséli számos foglalkozása történetét, a legfontosabbnak mégis írói munkásságát tekinti.

Az írói hivatás nagyon fiatalon kezdődött, csak éppen közbejöttek különböző szakmák, munkaajánlatok (némelyik szintén hivatássá lépett elő), és ezek miatt olykor félre kellett tenni az igazi ambíciót. A könyv egyik rövidebb írásában írói filozófiáját is megfogalmazza: „Az írás egy külön szoba, ahova csak az író léphet be. Ott lehet önmaga.”

Odzének húsznál több kötete jelent meg, ezt a mostanit még nem is találjuk a Wikipédia szócikkében. Vagyis őt nem kell felfedezni, de újra meg újra azért mégiscsak fel kell. A könyv jórészt emlékforgácsokat vonultat föl, a történetei olykor viccesek, akár váratlan poénokkal megfejelve, máskor szívszorítók. Nem hiszem, hogy sokunknak lennének olyan ismerőseik, akik a reptéren földi forgalmistaként dolgoztak, de a szerző kissé csapongó, ám nagyon is céltudatos, tömör előadásmódja szinte beemeli az olvasót saját világába (illetve világaiba), a reptérre is. Ugyanez érezhető, ahogy visszatekint saját diplomáciai szolgálatára – közvetlen stílusban és ironikus kritikával.

Nem összefüggő regény tehát a Diplomata útlevél és Írói különszoba, de a történetekből nem csupán a leírt helyek és elmesélt kalandok ismerhetők meg, hanem kirajzolódik egy író portréja és nézetei az írói mesterségről. A kötet írásaiból szemelgetünk.

Az író hit nélküli, polgári zsidó családként mutatja be közvetlen környezetét. A család sok veszteséget szenvedett el a holokauszt idején. Apja – röviddel halála előtt – felfedte fia számára élete nagy titkát. A történet 1944-ben kezdődött és 1964-ben Párizsban ért véget. A Dunán, evezés közben ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Zsuzsival. Ilyen szerelem csak egy van az ember életében. A vonzalom kölcsönös volt, össze akartak házasodni. A férfit behívták munkaszolgálatra, megmenekült, de mikor hazatért, nem találta Zsuzsiját. Számtalan módon próbált nyomára akadni, de sikertelenül. Neves közgazdász lett, 1964-ben meghívták Párizsba egy előadás megtartására. És akkor a szálloda folyosóján ott állt előtte Zsuzsi, aki az újságban olvasott az előadásról. Apját, anyját elvitték, megölték, ő egy keresztény néninél bujkált, akinek fia beleszeretett és a családját elvesztő, szerelmének visszatérésében már nem reménykedő lányt kivitte Párizsba és feleségül vette. Egy együtt töltött délután a szállodában – mesélte az apa – ez volt minden. Zsuzsi visszament a férjéhez, ő Budapestre a feleségéhez és a gyerekéhez.

Most lássunk egy vidámabb történetet. Kati gyönyörű lány volt, a szerző húszéves korában nem látott még nála szebbet. Anyukája egy híres csembalóművészt nézett ki férjéül, „mert olyan kinézős anyuka volt”. A szülők jó barátok voltak, és egyszer megkérték Odze Gyurit, hogy vigye ki magával Londonba Katit nyelvet tanulni. Szerzőnk amúgy is ment volna, hogy nagybátyjánál, a bélyegkereskedő Dezsőnél töltsön egy hónapot, szintén nyelvtanulás céljából. „A vidám hetvenes években jártunk, Angliában akkor mindenki virágokat szagolgatott, dugni akart és nem háborúzni” – írja a szerző. Lelkére kötötték, hogy nagyon vigyázzon Katira. Dezső szeretettel fogadta őket, eldicsekedett bélyeggyűjteményével is, melynek ékköve a máltai egypennys volt, egy százezer dollár értékű bélyeg. A két fiatal egy ideig tanulással, mozival, beszélgetéssel, iszogatással töltötte az időt, néha együtt is aludtak. Kati kérte, hogy menjenek el valahova táncolni. Így is történt, de a nagy forgatagban Kati eltűnt. Másnap jött csak haza, egy magas, sportos, fekete bőrű fiúval. „Ő az új barátom, amerikai egyetemista – mutatta be. – Hozzá költözöm.” Mikor a pár elment, Gyuri felvetette: vajon ezek miből fognak élni? „Egy ideig biztosan jól – felelte Dezső. – Elvitte a máltai egypennyst.” Erre inni kellett.

• Olvass bele!

Még egy történet a hetvenes évekből, jellemző a hazai viszonyokra. A szerző éppen a Kulturális Kapcsolatok Intézetében végezte kultúrdiplomatai feladatait. A karcsú, szép, fiatal Julit tolmácsként alkalmazták ugyanott. A lány megtetszett az ugyancsak fiatal Odze Gyurinak, és miután a lánynak sem volt kifogása ellene, rendszeresen randizgattak. Odze titkárnője figyelmeztette főnökét, hogy vigyázzon a randizással, mert a lány apja nagy hatalmú ember, tábornok. 1978-ban szerzőnk londoni kiküldetésből tért vissza. A ferihegyi repülőtéren a vámtiszt felszólította bőröndjének kinyitására, és amíg felforgatták holmiját meg is motozták. Szemlátomást nem hatotta meg a vámosokat a diplomata útlevél. A motozás után közölték, hogy súlyos esetet tártak fel mivel a bőröndjében egy százdollárost rejtegetett, ami bűnténynek számít. Odze hiába bizonygatta, hogy mit sem tud erről, a vámos kijelentette, hogy jelentést kell írnia. Szerzőnk kétségbe esett, mert ez a karrierje végét vetítette előre. Utolsó reményeként megkérte Julit, hogy vegye rá nagy hatalmú apját az ügy elsimítására. Mikor két nappal később találkoztak, Juli ezt mondta: „Semmit nem kell apának elsimítani. Ő rendelte el.” Több randi nem lett.

Odze a pályafutása során a szerző sok híres emberrel találkozott. Példaként Erzsébet királynőt és Fülöp herceget, itthon Göncz Árpádot, Antall Józsefet, Horn Gyulát említhetjük. Érdemes idéznünk a rendszerváltással kapcsolatban megfogalmazott véleményét is: „Gyorsan változott minden Sokan hittek a pártban, meg hittek a szocializmusban, de éppen csak annyira, amennyire a saját érdeküknek megfelelt. És akkor hirtelen mindenki Pál apostol lett, mindenki, aki szorgalmasan építette a szocializmust, ott megy vele a damaszkuszi úton.”

Helyzetelemzése jó néhány évtizeddel ezelőtt született, a diplomáciai külszolgálat során, de a tapasztalat azt mutatja, ma ugyanúgy igaz. „A nagykövetségen minden és mindenki a nagykövettől függ. A nagykövet élet és halál ura. A nagykövetnek nem kell okosnak lennie, elég, ha annak látszik, nem kell ismernie az országot sem, ahol dolgozik, mert a munkatársai úgyis jól ismerik, ő pedig majd úgy tesz, mintha ismerné, sőt mintha ő ismerné legjobban.”

Szívből ajánlom az olvasóknak Odze György könyvét. Érdemes elolvasni. Jó szórakozást!

Odze György: Diplomata útlevél & Írói különszoba 
Gondolat Kiadó, Budapest, 2024
334 oldal, teljes bolti ár 5500 Ft,
online ár a kiadónál 3850 Ft
ISBN 978 963 556 5283

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A cím különleges, kettős életemet tükrözi. Miközben külügyi szolgálatom idején diplomata útlevéllel jártam a világot, mindig kellett egy olyan képzeletbeli különszoba, ahol igazi szenvedélyemet, az írói munkát folytathattam. Ebben a könyvben 75 év kalandjait és élményeit foglaltam össze.