Fésűkagylót látástól vakulásig? | Th. Rebeck: Szuvidált szenvedélyek / Belvárosi

Bedő J. István |

Nézd komédiának – ajánlja Lucifer Ádámnak, és némi habozással elfogadom én is az ajánlatot. Nem egyértelmű, hogy komédiát ígér-e a plakát. Mégsem tudom azzal az önfeledtséggel nézni, hallgatni és élvezni Theresa Rebeck darabját, mint a bemutató közönsége. Miről is szól a Szuvidált szenvedélyek? Van egy brooklyni étterem, kicsi, otthonos, zseniális szakáccsal, a mögötte álló pénzember nem szól bele a művészetébe, de egyszer csak rákap a picike vendéglőre a pénz-elit. És attól kezdve mindenki fésűkagylót (Szent Jakab-kagyló, Pecten jacobaeus) rendelne, mert Harry zseniálisan csinálja. Nem csoda, a pasi hihetetlenül igényes, persze maga szerzi be ezt is, mint minden mást – szóval egy megszállottal van dolgunk.

A bajok akkor borítják ki a bilit (meg Harryt, meg örök barátját, a mindent fedező Mike-ot), amikor egyértelművé válik, hogy a kicsi vendéglő viszi a pénzt, de nem hoz eleget. Változtatni kell, ezért Mike beállít egy marketingest, Emilyt, aki tele van ötletekkel. Mike pedig belemegy, hogy ezeket egytől egyig meg is valósíthatja. Lesz terasz, lesz foglalás, mindenki másfélszer annyit fog dolgozni ugyanannyiért. Csakhogy Emily, akárhogy is nézzük: balmenetes csavar egy jobbmenetes anyában. Nagyon technikai a hasonlat? Felborítja Harry nehezen kiküzdött pozícióját – ebben nem az a lényeg, hogy Mike adta a pénzt (bizonyára) számolatlanul, hanem hogy eddig hagyta Harryt művészkedni. De mostantól a pénz beszél.

Ez bizony dráma a javából, és hiába a készülő ételek finom illata, a néző gondolkodni kezd és egyre kevésbé élvezi az alcímben ígért „konyhashow-t”. Eszébe jut, hogyan verték szét a grafikai stúdiót vagy a filmgyárat az oda beszabadult emilyk, hogyan hullott atomjaira a sikeres szerkesztőség, amikor a pénzember (aki később „lelövődött”) elkezdte diktálni „az új időknek új dalait”.

Rebeck színművét Seared (Megpirítva) címmel mutatta be egy San Franciscó-i színház be 2016-ban; nagy sikert aratott. Az is a siker eleme, hogy olyan szereplők vannak a színen, akiknek szinte nincs is előélete (csak a meló), nincs magánélete (legfeljebb Emily flörtöl Harryvel). Minden itt, a konyhában csúcsosodik ki és ütközik. A fordító (Zöldi Gergely) nem tett hozzá semmit, ami kiemelhette volna az amerikai helyszínből. Csökkentette ugyan a káromkodásokat (így is maradt elég), és azok nagyon magyarul szólnak. De ahol feszültség van, ott nincs helye finomkodásnak. Paczolay Béla rendezése csak fölerősíti a szakmai összecsapásokat – apropó, Király Attila (Harry) nagyon profi módon kezeli a konyhai eszközöket – a MÁK étterem séfje, Mizsei János tanította meg ezekre a látványos gesztusokra…

Mégis: a konyha az egész világ. Mindenhol vannak barátságok, amiket éppen a közös munka sebez meg, vannak anyagi problémák, amik bepöttyözik a barátságot, még ha Mike (Pataki Ferenc) igyekszik is szelíd és megértő csendestárs maradni.

Zöldi Z. Gergely színpadterve végtelenül egyszerű, ugyanakkor rafinált: a konyhakuckó köré épített váz elválasztja Harry birodalmát a külvilágtól – ahogy Harry élete is szinte kívül van a világon. Pető Kata jelmezei csak funkcionálisak (nem is kell másnak lenniük), talán csak én magyarázom bele, hogy a férfiak szinte fekete-fehérbe vannak csomagolva (idevéve Mike pasztellszín ruháit is), és ebbe a monokróm világba csak Emily ruhái hoznak színt – igaz, konfliktust is.

Harryként Király Attila szinte monomániásan süt-főz, és teljesen jogosnak érezzük, ha kiborul (de milyen jól borul ki, hiszen a művészetét teszik tönkre!), amikor ezt a boldogító világot holmi marketingeske, akármilyen csinos is, erővel át akarja szabni. Emily – Barta Ágnes – a munkakörének megfelelően agresszív, jó cuccokba csomagolt tank vagy buldózer. Mike ingadozik kettőjük között, hiszen egyfelől van a régi barátság, másfelől a „hitvány anyagi érdek”. És végül akkorát durran a ki nem mondott alapállás – mármint hogy üzletben nem számít a barátság –, hogy Harry otthagy csapot-papot. Amikor a szíve mégis visszahúzza, Rodney (Mészáros Martin), a korábban csak lóti-futi pincér már be is állt a konyhapultba, és viszi tovább a sikerrecepteket, amiket még Harry fejlesztett és vitt tökélyre.

Ha ez nem dráma – mégpedig etikai – akkor vajon mi lehet az?

Utóirat. Brooklynban Harry valóban Szent Jakab-kagylóval kápráztatta el vendégeit, ami nem honos az óceánnak azon a felén, tehát importálva még exkluzívabb (jöttek is rá csapatosan a sznobok). Igaz, hogy a címben jelzett szuvidálás nem szerepel a konyhaművészeti produkciókban (hosszadalmas munkafolyamat, tessék utánaolvasni), viszont roppant előkelően hangzik, és az eredeti címnél sokkal frappánsabb lett. Tehát megbocsátható.

Fotók: Gergely Bea

Theresa Rebeck: Szuvidált szenvedélyek
Belvárosi Színház
Rendezte: Paczolay Béla

Szereplők
Király Attila (Harry)
Pataki Ferenc (Mike)
Mészáros Martin (Rodney)
Barta Ágnes (Emily)

Orlai Produkció