Szunyogh Szabolcs: Máglya Indiában (részlet)

Amrita és Viktor, a házaspár 1939. június 21-én hajózott ki Genovából. Július 2-án szálltak partra Ceylon fővárosának, Colombónak a lombos mangófákkal övezett kikötőjében. Egy helyi gőzhajó vitte át őket Indiába.

Július 5-én indult el a vonatuk észak felé. Útközben megnézték a gyönyörű, egyetlen sziklatömbből kifaragott elefánt- és oroszlánszobrokat Mahábálipuramban, az irdatlan magas toronytemplomokat Madurájban és a késő ókori agyagedényeket Mathurában, majd szeptember 18-án megérkeztek a boldog családi fészekbe, Simlába, ahol Amrita anyja, Mici éktelen rikácsolással fogadta őket.

Amrita abban reménykedett, hogy az egyéves magyarországi tartózkodása ideje alatt anyja megenyhül és megbocsátja, hogy ő nem egy milliomoshoz ment férjhez, de nem így történt. Mici dühös szóáradatokkal árasztotta el lányát és a vejét. Viktor volt sértegetéseinek célpontja. Ingyenélőnek, betolakodónak, élősködőnek nevezte.

Amrita az apjához fordult segítségért.

– Tudod, anyád milyen heves vérmérsékletű – próbált a békebíró szerepébe bújni Umrao. – És te sem vagy egy angyal. Hogy könyörögtünk neked, hogy bontsd fel ezt a házasságot! Pénzt ígértünk, lakást Párizsban, Indiában külön kis villát, műteremmel! De te önfejűnek bizonyultál. Te azért, hogy bennünket bosszants, kitartasz a Viktor mellett!

– Apa – kérlelte szelíden Amrita –, elment a józan eszed? Viktor a férjem, összeházasodtunk, miért nem fogadod ezt el?

– Milyen férjről beszélsz te? Elsőfokú unokatestvér! Figyelj ide, Amrita, én szépen beszélek veled, nem kiabálok, mint az anyád. Ha elválsz a Viktortól, szerzek neki egy jó állást. Havi apanázst fizetek neki! Csak tűnjön el a közelünkből.

– Apa, Viktor mindent megért és mindent elfogad. Úgy szeret, ahogyan vagyok. Nincs még egy ilyen férfi a világon. Próbáld meg te is kibírni.

Umrao összepakolt néhány papírost.

– Hát jó, gyere, menjünk át hozzátok. Megmutatom neki ezeket az ősnyomtatványokat, kicsit beszélgetünk erről-arról, hindu filozófiáról, Buddháról, és talán összebarátkozunk.

Viktor kint álldogált a kertben, a kofferja mellett, miközben Mici keringett körülötte és szidta.

– Hogy tehettél ilyet ezzel a lánnyal? Te vagy az idősebb. Te vagy az okosabb. Te vagy az orvos! Hát semmi jóérzés nincs benned? Tönkreteszed az életét? Csak azért, mert nem tudtál nőt szerezni magadnak? Leteperted a kishúgodat? Kerítek én neked indiai csajokat, haha! Rájuk mászhatsz elölről, hátulról, ahogy akarod! Csak tűnj el az életünkből. Értsd már meg, Amrita nem való hozzád! Neki fényes élet kell, te azt nem tudod finanszírozni!

– Amrita szeret engem, Mici néni – védekezett Viktor. – Az neked nem számít?

– Egy fészkes fenét szeret, Amrita nem szeret senkit, csak saját magát, mert ő egy végtelenségig önző, szexmániás, iszákos, goromba, önző alak!

– Az önzőt kétszer mondtad, Mici néni.

– Te – állt elé Mici –, te ne szemtelenkedj velem! Te ne beszélj vissza nekem!

– Nyugodj meg Mici néni – kérlelte türelmesen Viktor. – Így alakult az élet. Ti is elmenekültetek Európából, mi is elmenekültünk. Próbáljunk meg együtt élni békében.

Mici ledobta magát egy fonott karosszékbe. Ingerülten átrakta egyik lábát a másikon, majd dühösen rámutatott a mellette álló padra.

– Ülj már le, Viktor, ne állj itt, mint egy faszent.

Viktor leült. Mici hirtelen előredőlt, a lábait szétterpesztette, és mindkét kezével letenyerelt a térdére, egész közel hajolt Viktorhoz és az arcába sziszegte:

– Tudod, mire kellesz te az Amritának? Tudod te azt? Na, én megmondom. Hogy jó nagyokat szerelmeskedjen másokkal, rizikó nélkül! Azért választott téged, hogy legyen neki kéznél egy orvos, aki kigyógyítja, ha összeszed valami nyavalyát!

– Nézd, Mici néni, mi másképpen élünk, mint ti. Nálunk a szeretet nem azt jelenti, hogy uralkodom a másikon. Szó sincs semmi erkölcstelenségről, éppen ellenkezőleg. Két szabad ember szövetsége a mi házasságunk. Miért bánt ez téged?

Mici hanyatt dobta magát a nádfotelben.

– Haha! Hogy te milyen naiv vagy! Buta férfi. Szövetség? Ugyan már. Nem látsz a szemedtől? Ha nem feküdt össze Amrita százötven pasival, akkor eggyel se! Te meg itt alakítod a trubadúrt, mint egy Rómeó, hogy így szeret Amrita, úgy szeret! Arra kellesz neki, hogy a rongya légy. Mert te egy puhány vagy. Jó, hogy a gyertyát nem tartod neki, amikor valaki éppen hágja.

Viktor egy darabig nem tudott szóhoz jutni. Mici győzelmesen figyelte a hatást.

– Milyen férfi vagy te, hogy ezt tűröd?

– Mi megegyeztünk – felelte halkan Viktor –, hogy nyitott házasságban élünk. Megígértem, nem féltékenykedek.

– De ez nem természetes! Ez perverz dolog, Viktor! Állj a sarkadra és hagyd ott ezt a lányt! Én eltartalak. Csak váljatok szét, mert…

– Miért is? – csendült fel mögöttük Amrita hangja. – Miért is, Anya? Mondd ki, tulajdonképpen mi a bajod! Féltékenység mardos? Megmondom, miért gyűlölsz bennünket. Mert mi nem hazugságban akarunk élni. A szabadság az, amit ti nem bírtok elviselni!

­– Nem azt mondtam. Hanem…

– Mindent hallottam. Nagyon kedvesen, szépen beszéltél a lányodról. Gratulálok!

– Hallgatóztál?

– Csak kijöttünk egy kicsit Apával a kertbe mi is. Nem kellett hallgatózni. Az Indiai óceánig elhallatszik, miket kiabálsz itt rólam! Attól visszhangzik még a Himalája is.

– Mondanék én valamit – telepedett közéjük Umrao Sher-Gil. – Most mindenki nagyon ideges. Ilyenkor nem jó folytatni egy témát. Beszéljünk másról! Nézd csak, Viktor, hoztam egy-két ősnyomtatványt. A hindu filozófia alapgondolatairól szól. Bráhma például azt tanította, hogy…

– Nem érdekel, mit tanított Bráhma – állt fel Viktor. – És az ősnyomtatványok se érdekelnek. Nem maradunk nálatok, elutazunk egy másik városba. Láttam az egyik cukorgyár kapuján egy kiírást, hogy orvost keresnek, és lakást ajánlanak. Odamegyünk.

Ő elhallgatott, Mici azonban annál hevesebben felcsattant.

­– Sértegetsz minket? Pökhendien, félvállról beszélsz az apósoddal, akinél szelídebb ember a világon nincs? Lekezelsz bennünket?

Viktor elindult, majd pár lépés után megállt és visszafordult.

– Tudod mit, Mici néni? Ha Amrita azt kérné tőlem, hogy szerezzek neki szeretőket, minden délutánra kettőt, akkor szereznék neki, férfit, nőt, ahogy akarja. Nincs, amit én meg ne tennék érte.

Megbiccentette a fejét és elment.

Szunyogh Szabolcs: Máglya Indiában
– Amrita Sher-Gil szenvedélyes élete 
KAS Kiadó, Budapest, 2025
222 oldal, teljes bolti ár 3960 Ft