A pártállam felemel – és elnyel | Desmond Shum: Kínai rulett

●    R E S T A N C I A *  ●

Bogárdi Iván |

Mi történik, ha egy kínai milliárdos úgy dönt, hogy elmeséli, hogyan működik valójában a hatalom? Mi történik akkor, ha valaki kiszáll a rendszerből, amely felemelte? Ez a történet kísértetiesen ismerős…

Desmond Shum, a Kínai rulett szerzője és egyben főszereplője Kínában született, a kulturális forradalom kellős közepén. Nagyapja ügyvéd volt, ezért a kommunista hatalom az egész családot osztályellenségnek tekintette, következésképpen megaláztatások tömegét kellett elviselniük. Desmond még gyerek volt, amikor sikerült Hongkongba áttelepülniük. Diplomát már Amerikában szerzett, majd visszatért az üzleti életre immár nyitottabb szülőhazájába, ott ügyes üzletemberként építette karrierjét és gazdagodott. De nem csak gazdagodni akart: „Részese akartam lenni Kína történetének, több akartam lenni valakinél, aki csak hasznot akar húzni belőle […] Nagyot akartam dobni. És olyan időszakban éltem Kínában, amikor a nagy dobás lehetséges volt.”

Egy üzleti tárgyaláson ismerkedett meg Tuan Vej-hunggal* (Duan Weihong), határon túl ismert nevén Whitney Duannal, aki nő létére a kínai üzleti élet egyik vezetőjévé tornászta fel magát. Az intelligens, ellentmondást nem tűrő személyiségű szakmai csúcsragadozó gyorstalpalót tartott Desmondnak a kínai üzleti élet sötét rejtelmeiről, a személyes kapcsolatok és a politika összefonódásáról. Munkakapcsolatuk később házassággá fajult.

A kínai politikai elithez fűződő kapcsolataik révén elképesztő méretű vagyonra tettek szert. Shum (Sum) és Tuan olyan nagyszabású ingatlanfejlesztésekben vett részt, mint Kína legnagyobb légi áruszállítási központja (Beijing Airport Cargo Terminal) és a Bulgari Hotel Beijing. Jelentős adományokat juttattak hazai és külföldi intézményeknek, többek között a Harvard Egyetemnek.

Életmódjuk még kínai viszonylatban is összehasonlíthatatlanul fényűzővé vált. A kínai elit körében státusszimbólum a 200 ezer forint értékű különleges rendszámtábla – természetesen aző  kocsijukon ilyen volt. A divat iránti érdeklődés kielégítésére mindennapos program lett a magángépes bevásárlótúra Milánóba, a divat fővárosába. A pár közeli kapcsolatban állt Csang Pej-livel (Zhang Beili), Ven Csia-pao (Wen Jiabao) akkori kínai miniszterelnök feleségével. A New York Times 2012-es vizsgálata szerint Ven családjának becsült vagyona elérte a 3 milliárd dollárt, és Tuan Vej-hung üzleti kapcsolatai szorosan összefonódtak ezzel a hálózattal. Jellemző ez a bekezdés. „Mostanra Whitney hozzászokott a sugárhajtású magángépeken való repkedéshez. (…) Úgy terveztük, hogy a három jettel utazunk, de az utolsó percben a társaság többi férfi tagja úgy döntött, hogy kártyázni fogunk. Attól még elvittük a másik két jetet, csak jöttek utánunk üresen. Ez presztízskérdés volt…”

Vagyis ez volt a csúcs. Az Utószóból derül ki, hogy Shum miért is írta meg a könyvet (ami 2021-ben jelent meg Amerikában). Addigra már elvált Whitneytől, csak a közös fiúgyermekük tartotta őket össze. De 2017 augusztusában Whitney eltűnt, és azóta sem került elő. Shum emigrált az Egyesült Államokba, és nekivágott a Kínai rulettnek (eredetiben Red roulette). Ebben leleplezte a Kínai Kommunista Pártot jellemző hatalmi játszmákat, korrupciót, s mindazt ami ezzel jár. Ez aztán végképp lehetetlenné tette visszatérését. De Whitney eltűnése nem egyedi eset. A könyvben beszámol több eltüntetettről, megrendezett autóbalesetekről, sötét üzelmekről. „Most, hogy ennek a Kínai Kommunista Pártnak megvannak az erőforrásai, újra kimutatja a foga fehérét. Ezzel egy időben felismertem, hogy az élet legértékesebb ajándékai nem a vagyon vagy a karrier, hanem sokkal inkább az alapvető méltóság és az emberi jogok. Egy olyan társadalomban akarok élni, amelyik ezzel az eszmével azonosul. Úgyhogy a nyugati világot választottam Kínával szemben – nemcsak magamnak, hanem a fiamnak is.”

• Olvass bele!

Shum könyvét nem azért olvastam el, mert Kína érdekelt. Sokkal inkább érdekelt a hatalom természete. A szerző súlyos megállapításokat fogalmaz meg: „A jog nem védi meg az egyént, hanem a hatalom eszköze.”„A rendszer nem az írott szabályok szerint működik, hanem a kapcsolatok, a bizalom és a félelem hálójában. Ez a valódi alkotmány.” A közelmúltban meghirdetett ún. „keleti nyitással” Magyarország kritikátlanul elfogadta a kínai rendszert. De a két rendszer közötti távolság nem akkora, mint a földrajzi távolság. Íme a hasonlóságok címszavakban: politikai lojalitás és a gazdasági erő koncentrálása; manipulált közbeszerzések, célzott állami támogatások, az oligarchák felemelése. Az előmenetel feltételei: politikai lojalitás, személyes kapcsolatok.

„A kínai média nem a valóságot tükrözi, hanem azt, amit a párt valóságnak akar látni – írja Shum. – A narratíva fontosabb, mint az igazság.” A magyar közmédiának csúfolt propagandacsatorna kínai mintára szembefordul az EU-s médiatörvényekkel és a nemzetközi kritikákkal. Hosszú lenne a független gondolkodást korlátozó eszközök felsorolása. De beszéljünk Shumról és a könyvéről, továbbá hogy miért állítható vele párhuzamba Magyar Péter. Mivel a hazai politikai események közismertek (ha az ember nem a lakájmédiából tájékozódik), elegendő, ha Shum pályájának állomásait, a tetteit sorolom föl, az olvasó elvégezheti az összehasonlítást.

Desmond Shum a gazdasági elit tagja volt, szoros kapcsolatban állva a kommunista párttal.
Megírta a Kínai rulett című könyvet, amely feltárta a kínai elit működését.
Memoárjában bemutatta a rendszer belső logikáját és korrupciós gyakorlatát.
Elismeri, hogy ő maga a rendszer része volt, és nem tagadja saját korábbi kompromisszumait – ami hitelesíti a kritikáját.
Felemelkedése nemcsak szakmai teljesítményen, hanem politikai kapcsolatokon is alapult.

A kínai memoár és a hazai leleplező videók egyaránt a hivatalos narratívával szemben kínálnak alternatív történetmesélést. A valóságot mutatják meg a lakkozás, a hazug propaganda ellenében. A különbség a két szembeforduló (régen ezt renegátnak nevezték) között, hogy Shum külföldről próbálja megbontani a rendszert – de mindketten kívülállóként pozicionálják magukat.

A Kínai rulett lebilincselő, mert segít megérteni a hatalom természetét – nem csak Kínában. Ha fikció lenne – de sajnos szinte riportszerűen realista – politikai thrillernek mondanám. Csakhogy valóságos. De ha elolvastuk, a saját hazánkra is új szemmel nézhetünk.

2022 óta olvashatjuk Shum könyvét, olvashatja az egész világ, de Kínában (természetesen) betiltották. Persze hivatalosan nem reagált a kínai állam, de Whitney Duan eltűnése és Shum emigrációja egyértelmű üzenet: a rendszer nem tűri a belső kritikusokat.

Tábori Zoltán (angolból készült) magyar fordítása szakszerű, gördülékeny és érzékeny munka, és ez különösen fontos egy olyan mű esetében, ami egyszerre politikai, gazdasági és személyes jellegű. Egy ponton azonban a kínai szavak le-nem-fordítása talán lábjegyzetet kívánt volna. Shum a feleségéről így beszélt: „Whitneyben sűrűsödött össze a kínai tudás, vagyis a csunghszüe, én pedig a hszihszüét képviseltem, vagyis a nyugati tudást.” Itt a szerző egy Kínában közszájon forgó gondolatra hivatkozik, ami jól jellemzi a kínai gondolkodásmódot: Csunghszüe vej ti, hszihszüe vej jung. Magyar változatban így hangzik: A kínai tanítás legyen az alap, a nyugati tudás pedig a hasznos eszköz.

A könyv legutolsó mondatában a szerző megköszöni a kötet fotóival végzett nagyszerű munkát. Viszont a magyar kiadásból kimaradtak az angol nyelvű változat fotói… Kár.

*A NYT a kínai neveknél az angol helyesírás szerinti alakot használja; itt a magyar kiejtéshez közelítő átírást tüntettük fel. (Szerk.)

Desmond Shum: Kínai rulett.
Igaz történet hatalomról,
korrupcióról és bosszúról
Fordította: Tábori Zoltán
Libri Kiadó, Budapest, 2022
288 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3655 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 604 0253 (papír)
ISBN 978 963 604 0741 (e-könyv)

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Desmond Shum az elszegényedett Kínában felnőve megfogadta, hogy az ő élete más lesz, mint a családjáé. Kemény munkával és szorgalommal amerikai diplomát szerzett, majd visszatért szülőhazájába, ahol az üzleti életben helyezkedett el. A munkája során ismerkedett meg a lefegyverzően intelligens és ambiciózus Whitney Duannal, akivel nem sokkal később összeházasodtak.
Bár kétség sem fért tehetségükhöz és becsvágyukhoz, a legkomolyabb üzleti sikereiket annak köszönhették, hogy időközben gyümölcsöző kapcsolatokat alakítottak ki a Kínai Kommunista Párt elitjével, az úgynevezett vörös arisztokráciával. Whitney és Desmond szárnyaltak: a cégük virágzott, az övék volt Peking egyik legfényűzőbb szállodája, magánrepülőkkel utaztak, dollármilliókat költöttek kocsikra és műtárgyakra.
2017-ben viszont valami hirtelen megváltozott. Whitney eltűnt. És vele együtt három munkatársa is. Desmond pedig megírta a Kínai rulettet, hogy elmondja mindazt, amit az asszony talán már soha nem mondhat el. És ami miatt valószínűleg Desmond sem térhet majd vissza a hazájába.
A könyvet az Economist és a Financial Times is az év egyik legjobb könyvének választotta 2021-ben.