Alison Espach: Induljon a nászmenet! (részlet)

Sült kagylót esznek a híres Flo’s Clam Shackben. Gary és Phoebe kér egy-egy nagy pohár vizet, és koccintanak a jól sikerült napra. A szomszéd asztalnál egy idősebb házaspár ül. Egyforma polárfelsőben vannak, és Phoebének tetszik, hogy ugyanazt az italt is rendelik, csak az egyikük citromhéjjal, a másikuk pedig extra olívabogyóval. És ezt úgy mondják, mint akik büszkék az apró különbségekre, amelyek még megmaradtak kettejük között.

– Pisilnem kell – jelenti be Juice.
– Nem kell tudatni velünk, hogy pontosan mit fogsz csinálni a mosdóban – mondja Gary.

Juice elneveti magát, majd magukra hagyja őket. Sokat ígér a pillanat, ugyanakkor kárhozatra van ítélve. Gary lába egy kicsit hozzáér Phoebeéhez, talán véletlenül, talán nem. Az sem kizárt, hogy olyan fáradt, hogy észre sem veszi.

– Komolyan mondom, hogy ez jó móka volt – szólal meg.
– Mintha ez meglepne téged – jegyzi meg Phoebe.
– Meg is lep.

Gary úgy néz Phoebére, mintha olyasmit szeretne mondani neki, amit nem mondhat. Ki vele! – gondolja magában Phoebe, de most ő sem mondhat ilyet. Este kellett volna mondania, amikor még úgy tudta, hogy az esküvő le lesz fújva. Most viszont nem tudja, hogy gyáva vagy bátor dolog lenne-e, ha kimondaná. Nem tudja, hogy az-e a jó, ha megragadja az alkalmat, vagy az, ha elszalasztja?

– Juice igazán nagyszerű gyerek – mondja végül.
– Szerencsés ember vagyok – feleli Gary.
– Nem biztos, hogy ez csak szerencse kérdése. Még az is lehet, hogy van hozzá némi közöd.
– Hát, igen, eltöltöttem vele pár órát gyerekkorában.
– Te jó ég! – szól közbe a visszatérő Juice. Még vizes a keze. – Kitettek a mosdóajtóra egy táblát, hogy maximum negyven fő lehet bent. De hát miért mennének be oda negyvenen? Mit lehet egyáltalán mondani ennyi embernek?

– Például azt, hogy helló? – veti föl Gary.
Juice elneveti magát.

– Aha! Kezdetnek nem is rossz! Helló, negyven ember!
– Miért vagyunk mind a mosdóban? – kérdi Phoebe, mintha ő lenne a negyven ember.
– Kinek az ötlete volt, srácok? – teszi hozzá Gary.

Most már kórusban kacagnak, és Phoebét egy kicsit zavarba ejti ez a kacaj, vagy talán megijeszti, mert összeköti őket, és ez a kelleténél is jobb érzés. Közel kerülnek egymáshoz, mintha a kacajuk egy jó meleg pulcsi lenne, amelybe mindhárman belebújtak.

Phoebe hátradől, és iszik egy korty vizet. Soha nem érezte otthon magát, ha étteremben volt, még a férjével sem. Folyton azon görcsölt, hogy mit mondjon, és maradt-e még egyáltalán mondanivalójuk, és nem ragadt-e a fogai közé valami ételmaradék.

– Parancsoljanak! – mondja a pincérnő, és leteszi eléjük a számlát.

De Phoebe még nem akar menni. Maradni akar még ennél az asztalnál, ahol finoman súrolja a lábát Gary lába, és Juice felolvassa az étlap hátoldalát, amely lényegében egy novella. Arról szól, hogy hányszor döntötte romba a hurrikán Flo híres kagylókuckóját.

– 1938-ban, 1954-ben, 1960-ban, 1985-ben, 1991-ben… – sorolja Juice.
– Szóval sokszor – szól közbe Phoebe.
– Nagyon sokszor.

Phoebe úgy képzeli, hogy nagy meló lehet az újjáépítés egy-egy katasztrófa után, pláne itt, a Flo’s Clam Shackben, ahol apró dísztárgyak, mütyürkék borítják a fal minden négyzetcentijét. Nem is érti, hogy lehet ennyiszer újjávarázsolni ezt a jellegzetes, életteli atmoszférát. Honnan tudja a személyzet, hogy melyik rozsdás kanál hova volt „találomra” felszögelve a falra? Hogy tudják negyedszer is a szívükön viselni minden egyes sörnyitó, dugóhúzó sorsát? Hogy tudják elhitetni magukkal, hogy ez az egyedi, ódon hangulat abszolút természetes, és soha többé nem pusztulhat el?

– Akkor induljunk, jó? – szólal meg Gary.

Fölállnak. Phoebenek eszébe jut, hogy lám, ez a baj azzal, ha beleszeretünk egy idegenbe: nem tudjuk megtartani, mert már a parkolóban a maga útját járja.
Megkönnyebbül, amikor Gary hátranéz, és azt kérdezi:
– Hova menjünk?

Fordította: Szieberth Ádám

Alison Espach: Induljon a nászmenet!
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2025
496 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 5400 Ft,
e-könyv változat 4199 Ft
ISBN 978 963 543 5272 (papír)
ISBN 978 963 543 5272 (e-könyv)

Olvass bele!

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Csoda szép nap virrad a Rhode Island állambeli Newportra, amikor Phoebe Stone zöld ruhában, aranyszínű tűsarkúban, poggyász nélkül megérkezik a patinás, grandiózus Cornwall Innbe. A szálloda előcsarnokában az esküvőre érkező vendégnek nézik, pedig valójában ő az egyetlen, aki nem erre az eseményre hivatalos.
Phoebe látogatásának ugyanis más célja van.
Évekkel ezelőtt arról ábrándozott, hogy a szálloda éttermében fog osztrigát eszegetni, napnyugtakor pedig a férjével együtt vitorlásra száll. Csakhogy Phoebe a férfi nélkül érkezett. Az élete megfeneklett, és feltett szándéka, hogy még egyszer, utoljára önfeledten, két kézzel szórja a pénzt.
Ezalatt a menyasszony a legapróbb részletekig eltervezett mindent, és felkészült az összes lehetséges váratlan eseményre, amelyet az esküvő tartogathat, kivéve… nos, kivéve Phoebe-t és az ő tervét.