Hová álljanak a belgák? | Fríða Ísberg: A jelölés

Paddington |

Fríða Ísberg regényének az aktualitása nyomasztóan erős. A jelölés provokatív alkotás; a társadalmi polarizáció, a pszichológiai kontroll és az empátia szerepe körüli kérdéseket boncolgatja. A regény a közeljövőben – pontosabban valamikor 2042/43 körül – játszódik Izlandon, ahol politikai kérdéssé válik egy kötelező „empátiateszt” bevezetése és a teszten jól szereplők megjelölése. A jelölés az élet minden területére hatást gyakorolna a napi bevásárlástól a munkavállaláson át a lakhatásig.

Tovább növeli a regény aktualitását, hogy a regény 2021-es eredeti megjelenése óta Kínában már működik az a rendszer, ami akár az alapélelmiszerek megvásárlásában vagy a munkába járásban is megakadályoz bizonyos embereket. Első regénye ez egy novellistának, aki nyilvánvalóan annyira jelentősnek érezte a regénye témájával rokonságot mutató Covid-igazolási vitákat, hogy az már szétfeszítette a novella kereteit. Bár A jelölés nem remekmű, a könyv sajnos nem veszítette el időszerűségét. Szépen épül a megfigyelőállam, és nem csak Kínáról beszélünk. Közben pedig a társadalmi megosztottság a vélemények közötti egyre mélyülő szakadékot okoz, ami gyakran vezet agresszióhoz.

A könyv központi témája az egyszerű és bizonytalan hatékonyságú, ún. „érzékenységi” teszt. Akik nem képesek megfelelni a teszt követelményeinek, pszichológusi támogatást kaphatnak, ami által „megjavulhatnak”, azaz „kigyógyulhatnak súlyos antiszociális személyiségzavarukból”. A Buda Bélán nevelkedett olvasó fejében persze már régen szól a vészcsengő, amikor kiderül, a teszt azt vizsgálja, az alany a rövidke filmek megnézése során az elvárt reakciót produkálja-e. Ha valaki ezen a téren nem szerzett Buda sok kiadást megért kötete alapján (Empátia – A beleélés lélektana) beható ismereteket, talán elég azokat a „vicces” videókat megemlíteni, amelyek százával keringenek a neten. Egyik-másik olyan horrorbaleseteket mutat be, amiken semmi nevetnivaló nem lenne, ám mégis… Arról pedig szintén órákig lehetne beszélgetni, hogy egy társadalomban mi legyen a szerepe, jelentősége a pszichológiának, és milyen veszélyeket hordoz, ha ez a szerep túl nagy.

Arról nem is beszélve, hogy (kissé pontatlanul idézve Buda Bélát) a másik megértésének csak az egyik módja az empátia. A regény elején a parlamenti képviselők számára már kötelező a teszt. Ha ezt a tényt annak fényében nézzük, hogy az empátia – természeténél fogva – meg is béníthat szükséges és fontos döntéshozatali folyamatokat, Ísberg ötlete még rémisztőbbnek tűnik.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a kötelező tesztelést 18 éves kortól akarják bevezetni, sőt kísérleti jelleggel az egyik iskolában már a 14 éveseket is tesztelik, és annak eredménye szerint stigmatizálják és küldik pszichológushoz a kamaszokat. Tudjuk – ezt még a regény tesztpárti szereplői is elmondják –, hogy az empátia még jócskán fejlődik a fiatal felnőttek esetében is, legalább 25 éves korunkig.

• Olvass bele!

A regény során két ellentétes álláspont kristályosodik ki, amelyek mögött különböző politikai és társadalmi értékek állnak. A „megjelölést” támogató SÁL csoport azt állítja, hogy a teszt segíthet a társadalom egészségének fenntartásában, míg a teszt ellenzői, mint a KALL, azt hangoztatják, hogy a teszt kizárólagos és igazságtalan hátrányos megkülönböztetést okoz, különösen a férfiak számára. (Közbevetném, hogy ezek valószínűleg az eredeti, izlandi nyelvű rövidítések, amelyeknek ott, a ChatGPT szerint nyakkendőt és férfit jelentenek, és az angol változatban szintén értelmes PSYCH és MASC formában jelennek meg.)

A regényben mindkét oldal erőteljes érveket fogalmaz meg, és egyik sem mutatkozik teljesen hibátlannak. A SÁL egyik tipikus képviselője Ólafur Tandri Sveinbjörnsson, a pszichológus, aki látszólag lelkes támogatója a teszt bevezetésének, bár néha megcsillan a felszín alatti szakmai kételye is. A fiatal Tristan, aki elutasítja a tesztet, hamar a KALL (vagyis az ellenzők) közelébe kerül. Ám más disztópikus regényektől eltérően Ísbergnél megjelenik egy erőteljes középső zóna; ők úgy gondolják, a kérdés komplexebb, mint azt bármelyik oldal is láttatni akarja.

A könyv egyik legfontosabb kérdése, hogy miképpen válhat egy társadalom polarizálttá, és mi történik akkor, amikor egyértelmű, fekete-fehér választásra kényszerítenek minket. A regényben a társadalom az empátiát tartja minden másnál fontosabbnak, de kifejezés fokozatosan elveszíti eredeti jelentését és tartamát, és kezd eltorzulni, különösen mivel a különböző politikai csoportok manipulálják és kisajátítják. Manipulálják persze a sajtót is. Amikor az egyik tüntetésen egy rendőr sajnálatos módon életét veszti, a SÁL hamar rendőrgyilkosságot kiált, hogy mindenki jól értse: akik nem velük vannak, azok egyenesen gyilkosok.

A regény azonban nem csupán a polarizálódás kérdéseit feszegeti, hanem arra is rávilágít, miként válhat a társadalom fokozatosan olyan környezetté, ahol a közösség iránti lojalitás és a konformitás elvárássá, kötelező normává alakul át. Ahogy a könyvben is megjelenik, manapság a társadalom zöme elvárja, hogy mindenki egyértelműen álljon az egyik, lehetőleg a „helyes” oldalra, miközben nem akarják elfogadni azokat, akik hajlandóak árnyaltabban látni a világot. A hasonlóság a mai Magyar (sic!) viszonyokkal persze csak a véletlen műve.

Az az erőteljes – különösen a „progresszív” oldal felől érkező – nyomás, hogy a társadalom minden tagja minden kérdésben válasszon oldalt, egyre inkább kiszorítja az árnyalt véleményeket. Egyre inkább elfogadottá válik, hogy aki nem osztja maradéktalanul a progresszívnak meghirdetett (mainstream) álláspontot, az csakis a másik oldal, a „konzervatívok” vagy az „elnyomók” oldalához tartozhat. A regény jól mutatja be, hogy a helyzetek sokszínűsége miatt válik egyre lehetetlenebbé a szükséges társadalmi diskurzus. A könyvben a karakterek gyakran kétségbeesetten próbálnak navigálni a saját erkölcsi értékeik, valóságos szakmai tudásuk és a társadalmi elvárások között is.

Fríða Ísberg regénye Veress Kata fordításában magyarul is izgalmas, elgondolkodtató olvasmány. Rávilágít a valóságos társadalmi párbeszéd hiányának buktatóira és a lassan mindenhol kiépülő megfigyelőállam veszélyeire – ez esetben az empátia kapcsán. Micsoda irónia: akik átmentek az empátiateszten, meg sem próbálják megérteni azokat, akik mást gondolnak. Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy egy népszavazás kapcsán a fordító tudatosan írja-e például, hogy választás lesz. Valóban kétféle jövő közül készül választani az izlandi társadalom, ám a választás szót hagyományosan csak a képviselő-választáson szoktuk használni. Bár maga a regény nem mentes a hibáktól, talán elindíthatná a nagyon is szükséges, ezért értékes párbeszédet. Olvasmányos, nem is túl hosszú, akár kötelezően választott olvasmány lehetne középiskolai irodalom vagy etika órán. Csak remélni lehet, hogy néhány évtized múlva már senki sem fogja érteni úgy, ahogy sajnos ma is tökéletesen értjük az 1984-et vagy a Szép új világot.

Fríða Ísberg: A jelölés
Európa Kiadó, Budapest, 2025
Fordította: Veress Kata
296 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft
online ár a kiadónál 4049 Ft
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 615 106 0032 (papír)
ISBN 978 615 106 1107 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az ország népszavazásra készül, amelyen arról döntenek a polgárok, kötelezővé váljon-e az empátiateszt. Lehetne magyar történet is, de ez Izlandon játszódik a közeli jövőben, és négy szereplő markánsan különböző hangvételben előadott, számos ponton egymásba kapcsolódó elbeszéléséből bontakozik ki. Mindannyiuk életét meghatározza a forradalmian új, az egyén együttérző képességét mérő, az antiszociális viselkedést kimutató empátiateszt, amely jelöltekre és jelöletlenekre osztja a társadalom tagjait. Akik vállalják és sikerrel teljesítik a tesztet, jelöltté válnak, nagyobb biztonságot és bizonyos kiváltságokat élvezhetnek, de ez a személyiségi jogok csorbulásával jár. Az emberek többsége már elvégezte a tesztet „megjelölte” magát, és bekerült a mindenki számára hozzáférhető országos adatbázisba.