Természetvédő (majdnem) népmese | Ijjas Flóra: Bálnák közt, veled

H. Móra Éva | 

Ijjas Flóra igazán sokszínű személyiség. Egyetemi adjunktus, szívügye és kutatási területe a fenntarthatóság, de foglalkozik esélyegyenlőséggel, a nők társadalmi helyzetével, pszichológiával; YouTube-csatornáján – Trauma, nők fenntarthatóság – színes, közvetlen hangú előadásokat tart – és a sor még közel sem teljes. Regényíróként azonban ezzel a könyvvel debütált.

Hogy honnan a különös cím: Bálnák közt, veled? Ha nem is azonnal, de a regény olvasása során magyarázatot kapunk erre. És arra is, miért tekint megkülönböztetett figyelemmel a szerző a bálnákra – olyannyira, hogy története cselekményébe is beleszövi. Rögtön az elején megtudjuk, hogy az egyik főhős, Mirjam a hátára egy bálnát tetováltatott, s a végkifejlet felé közeledve el is jut Izlandba, ahol élőben találkozhat kedvenceivel. Mirjam elhivatott környezetvédő, bár ez csak utalásokból derül ki, de a végén, Danival beszélgetve ér össze minden:

„…rengeteget tesznek az éghajlatváltozás ellen. Amikor egy ilyen állat elpusztul, szenet köt meg a tengerfenékre süllyedve, ami így nem jut vissza az atmoszférába. Ezenkívül az ürüléke planktonokat táplál, melyek a szén-dioxid-felvétel négy amazonasnyi munkamennyiségét végzik.”

De ne gondoljuk ennek alapján, hogy tudományos munkával van dolgunk, mert a regény két huszonéves fiatal, Mirjam és Dani története. Mondhatnám, hogy szerelmük története, de ez így nem igaz. Kezdetben a fiú csak érdeklődést mutat a lány iránt, ez azonban nem tartós, sőt le is lohad, amikor Kata színre lép… Mirjam viszont kezdetben nem, de később egyre erősebben vonzódik Danihoz. Egyikük sem találja a helyét a világban. Pedig a Nyírségből jött Dani befutott rocksztár, a lányok kedvence, már budapesti lakást, kocsit, népszerűséget mondhat magáénak. Mégsem boldog: bűntudat gyötri, igazságtalannak tartja, hogy az otthon maradtak nem részesülnek a jóból, megrekednek a szabolcsi sovány föld diktálta, nehéz mindennapokban. Titka is van: álmaiban vissza-visszatér Jenő, a valahai barát, akinek történetére csak a könyv utolsó lapjain derül fény.

Mirjam is súlyos trauma emlékét cipeli, a szüleivel kapcsolatban lappang valami titok (erre is csak utalásokat kapunk), s egyre több a kérdőjel. A lány egyetem(ek)re jár, ám sorra hagyja ott őket, szenvedélye a sport: síel, fut, de leginkább sziklát mászik. Szülők híján egy bizonyos Célia neveli őt, akiről nagyon keveset tudunk meg. Ott van viszont Mamó, a nagymama, Mirjam lelki támasza, és nem csak Mirjamé. Mamó szívesen osztja meg magányát a gyerekekkel, a rászorultakkal, mindenkivel, akinek épp szüksége van rá. Így találkozik Mirjam és Dani sorsa.

Dani gyakran nyúl italhoz, kokainhoz, és Mamó ilyen „kiütött” állapotban talál rá az utcán, s viszi haza magához. Az öregasszony mintha a népmesékből lépett volna elő. Ő a segítő, afféle jó boszorkány, akinek emberismerete és műveltsége bámulatos. Ő „boszorkánykodja el” a fiatalokat a messzi Izlandra, amikor azok már a teljes kiüresedés és az idegösszeomlás szélére kerülnek. De Ijjas Flóra nem adja olcsón: bár jól jönne egy happy end a történetben – végre egymásra találnak, semmi nem áll útjukba –, de nem, máshogy alakul a dolog, Dani hazatér. Annyit elárulhatok, hogy van remény… (Főleg, hogy a kiadó folytatást is ígér.)

• Olvass bele!

A regényben nem csak a fenntarthatóság, nem csak a bálnák kapnak szerepet. Jócskán találkozunk évekre kiható traumákkal, gyötrődésekkel, kiútkereséssel – mindazzal, amivel a szerző elmélyülten, hivatásszerűen foglalkozik. Így tökéletesen hiteles minden mondat, amit leír. Regényírói kvalitásai pedig bizonyára tovább érlelődnek majd. Néhány módszere már most magabiztosan karakteres. Ilyen a váltott nézőpont, ami izgalmassá teszi az olvasást: amíg egyikük szemszögéből látjuk az eseményeket, máris kíváncsiak vagyunk a másikéra. A késleltetéssel is jól bánik, a sok utalás, sejtetés végig fenntartja a feszültséget.

A jellemábrázolásban Mamó karaktere a legkimunkáltabb. Mirjamé valószerű, Daniét viszont többször éreztem túlírtnak. Talán célszerűbb lett volna, ha Célia megemlített alakja fel sem bukkan (vagy plasztikusabb ábrázolást kap), mert így alig ismerjük meg. (Vagy a folytatásban derül ki róla valami?) Simon, a haver, barát, kolléga figurája is felemás maradt.

A korábban felsorolt pozitívumok mellett azonban igen komoly hiányosságot látok a cselekményvezetésben. Az izlandi fordulat túlságosan népmesei – ami önmagában nem lenne baj, de élesen elüt az előzőek realisztikusságától –, a bálnás rész pedig előzmény nélkül marad, mindössze a regény elején felbukkanó bálnatetkó tekinthető annak. Nagy kár, hogy nincs több átvezető elem, mert gyönyörű, költői leírásokkal találkozunk itt a bálnákról s Mirjam katartikus élményeiről. A stílus, nyelvezet meglehetősen szabadszájú, amilyen a valóságban is a fiatalok beszéde. (És sokszor kellett kérnem a Google segítségét a sporttal kapcsolatos szakzsargon megértéséhez.) Kénytelen vagyok továbbá megemlíteni, hogy egy ilyen ígéretes könyv megérdemelt volna erősebb szerkesztői beavatkozást (lásd az előbbi megjegyzéseimet), valamint jóval gondosabb korrektúrát…

Minden hiányosság ellenére – melyek nagy része talán csak szubjektív megítélésem szerint az – lebilincselő könyv született. Szinte egy szuszra olvastam el. S velem együtt bizonyára más is várja majd a folytatást. Fiataloknak ajánlom, s mindazon felnőtteknek, akik alaposabban meg akarják ismerni fiataljaink lelkét.

Ijjas Flóra: Bálnák közt, veled
Gingko Kiadó, Budapest, 2025
216 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4940 Ft
ISBN 978 615 632 6478

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A púpos bálna nagy párafelhőt lövellt maga fölé, aztán ismét lebukott és tíz méterrel odébb, magasra ugrott ki a vízből. Áramvonalas teste az óceán fölé repült, majd nagyot csobbanva érkezett vissza. Mirjam felkiáltott. Amit érzett, az semmihez sem volt fogható. A bálna nyílegyenesen emelkedett ki a vízből az ég felé, hogy aztán ismét bődületes loccsanással, merőlegesen csapódjon vissza. Mint az Isten karja, olyan volt, vagyis még inkább, mint a szárnya. Isten szárnya.

„Ijjas Flóra könyvének bravúrja, hogy míg tiszta hangon és kíméletlen, de ragyogó őszinteséggel mutatja be a két gyötrődő huszonéves történetét, nem engedi el olvasója kezét. Azzal az ígérettel enged utunkra, hogy gyarlóságaink megbocsájthatóak.” Cserháti Éva, író
„Jóval több, mint egy könnyed romkom – mélyebb rétegeket rejt, és fontos témákat érint, nagyon ígéretes.” Solymosi Éva, a Gabo Kiadó vezetője