Barátok és/vagy ellenségek | Dorosz Dávid: Mindenki lelép

Laczkó Ilona Adél |

Utánagondoltam, milyen sokféle értelemben használhatjuk a lelépni igét. Például arra, aki hátrahagy csapot-papot, és külföldön próbál szerencsét, keresi a boldogulás lehetőségét. Az is lelép, aki kibújik a felelősség vállalása alól, vagy aki egy párkapcsolatban nem tud együttműködni a másikkal. Az egyik fizetés, a másik köszönés nélkül lép le. És akad olyan is, aki önként lép le végleg az élet színpadáról, hacsak nem mások taszítják le onnan. Dorosz Dávid első regénye, a Mindenki lelép a lelépéshez vezető élethelyzetek bonyolult, sokszor drámai összefüggéseit tárja elénk, feszes, izgalmas formában – habár műve az előzetes tálalás ellenére nem egészen thriller. De azért néha megborzongat.

Születésnapi bulira gyűlik össze a hatfős társaság, a banda. Egykori egyetemisták, jóbarátok életre-halálra. Két házaspár, a Magyarországon élők: a kétgyermekes, újgazdag Szilvi és Zoli, illetve a gyermekáldásért való küzdelemben elfásult, állandó anyagi gondokkal küzdő Anna és Áron. Továbbá a két szingli, de ők már leléptek: a szülinapos Ági Angliából, és a világcsavargó, meleg Robi. Nem buliztak együtt a diplomaszerzés óta, de a kapcsolat így-úgy megmaradt. Az egyetemi évek alatt nem számított a néha nagyon eltérő családi háttér, az eltérő életcél, az eltérő lehetőségek sem. Összetartoztak, szétválaszthatatlannak tűnő csapattá kovácsolódtak.

Ám azóta eltelt csaknem húsz év. Szilvi, a gondtalan életben „sínylődő” luxusfeleség eldönti, hogy legjobb barátnője negyvenedik születésnapjára újra összehozza a bandát. A helyszín a férje dúsgazdag főnökének (Ádám) pazar tihanyi villája, és az ünneplés minden pillanata hasonlóképpen luxizós. A kezdeti ámulat hamar elpárolog, felszínre kerülnek az addig lappangó ellentétek, feszültségek, konfliktusok – meg természetesen a vélt vagy valódi sérelmek.

Zoli, a törtető vidéki srác, aki (tévesen) azt hiszi, hogy tudásával, szorgalmával bejutott a legmagasabb körökbe, mélyen megveti a többieket, különösen a nőket. Az ünnepelt Ágival sosem volt jóban, és azt sem nézi jó szemmel, hogy a feleségével, Szilvivel annyira jó barátnők. Áron gyávaságból itthon maradt, nem ment külföldre Ágival a diplomaosztó után, ezért szakítottak. Később Anna lett a felesége, aki rettenetesen frusztrált, mert csődbe ment a kávézója. Ő aztán mindenképpen külföldön akar új életet kezdeni. (És akkor talán végre sikerül a nagyon várt gyereket is összehozniuk.) Ez a házasság bizony válságban van, Áron pedig szemlátomást nagyon élvezi egykori szerelme társaságát. Végül itt van a bandával Robi − Szilvi öccse −, aki hosszú küzdelem után elfogadta a másságát, de pontosan tudja, hogy a többieknek nem erőssége a tolerancia.

A bandabuli egyre több alkoholban ázik, és ez feloldja a gátlásokat. A légkör egyre feszültebb, felszínre törnek az addig elfojtott sérelmek, indulatok. Az utolsó nap reggelén mindenkit kijózanít, hogy ketten végleg leléptek: egyikük holttestét a parton, a másikét a villában találják meg.

• Olvass bele!

Dorosz Dávid regénye egyszerre hoz pozitívumokat és az elsőkönyvesek jellemző hibáit. Legfőbb értéke a hitelesség: korunk kíméletlenül pontos ábrázolása. Az összefonódott, majd szétbomlott sorsok tálalását, az eseményeket és az odáig vezető utakat a hat szereplő elbeszéléséből ismerjük meg. (A nyomozás folyamatát ellenben kívülállóként narrálja a szerző.) Ez a sokféle nézőpont azonban nem válik zavaróvá, mert az idősíkokkal, helyszínekkel együtt gördülékeny egésszé áll össze. Bár az első (ismeretlen) holttestről már a történet elején tudomást szerzünk, a másik halott kilétét csak jóval később tudjuk meg.

A szereplők személyiségének felépítéséhez Dorosz jól használja fel a szülői, családi (jellemzően rendszerváltás előtti, majd utáni) háttérhatásokat. Ugyanakkor itt kerülnek elő túlzottan kiszámítható részletek vagy fordulatok is – bár mai harmincas-negyvenesek generációjának ez már történelem. (Ez a könyv pedig számukra forrásmunkaféle…) Hogy a szereplők, helyzetek tipikusságát érzékeltesse, a szerző túl sok mindent zsúfol bele a regénybe. Pedig − ahogy egy interjúban megjegyezte − nagyon sok története van még. Volt honnan merítenie, hisz egykori (lelépett) politikusként, parlamenti képviselőként testközelből volt tanúja a hatalom és a társadalom konfliktusainak.

Nem egyszerű manapság nyilvános társadalomkritikát megfogalmazni, és még nehezebb eljuttatni szélesebb rétegekhez. A könyveladási és az olvasási statisztikákat ismerve úgy tűnik, erre az egyik leghatékonyabb eszköz éppen a krimi lehet. Az irodalomnak ez a műfaja – ha jól van megírva – tükröt tart az adott társadalom elé, népszerűsége folytán pedig alkalmas lehet (a szórakoztatás mellett) mélyebb gondolatok tolmácsolására. Vagy éppen egy rendszer visszásságainak, becstelenségének, korruptságának bemutatására is. Az elmúlt években több krimiírónk (mint Szlavicsek Judit, Zajácz D. Zoltán) is választotta a Balatont regényei fő helyszínéül – nem véletlenül. Kedvelt nyaralóhelyünk ugyanis minden korban jól illusztrálta a magyar társadalom tagjainak helyzetét: az uralkodó elit igyekezett státuszszimbólumként kisajátítani magának, míg a dolgozók rétege legalább munkahelyként próbálta élvezni a magyar tengert – amíg lehet. Végül is egy országból nem léphet le mindenki.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép
Cser Kiadó, Budapest, 2025
320 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
online ár a kiadónál 5396 Ft,
e-könyv változat 4299 Ft
ISBN 978 963 278 7848 (papír)
ISBN 978 963 278 7855 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ádám villájában minden adott egy tökéletes hétvégéhez: régi egyetemi csapat gyűlik össze a Londonból hazatérő Ági negyvenedik születésnapjára. De már semmi sem olyan, mint régen. A hazugságok és a múlt árnyékai gyorsan felszínre törnek.
Az ártatlan ünneplés vasárnap hajnalra tragédiába fordul: egy holttest hever a parton. Ferinek, a traumáival küzdő nyomozónak alig néhány órája van kiderítenie az igazságot, mielőtt az ügyet eltussolják. Ki az, aki bármire képes, hogy a titkai ne kerüljenek napvilágra?
MINDENKI megváltozott. A hatalomtól. A pénztől. A félelemtől.
MINDENKI játszik. Szerepeket. Játszmákat. Egymás ellen és egymásnak.
MINDENKI hazudik. A világnak. A barátainak. Önmagának.
MINDENKI fél. Hogy mit tudnak róla. Hogy mi derülhet még ki.
MINDENKI menekül. A döntései elől. A tettei elől. Önmagától.
MINDENKI LELÉP