Keménykalap és esernyő nélkül | Nádasdy Ádám: Londoni levelek

Paddington |

Kevés szerző (különösen, ha magyar) tud úgy írni külföldi tapasztalatairól, hogy az egyszerre legyen szellemes, alaposan informált és érzékenyen árnyalt. Nádasdy Ádám új kötete, a Londoni levelek erre tesz kísérletet. Nem pusztán a „kint élő magyar” nézőpontjából beszél, hanem egy olyan értelmiségi szemével, aki kultúrát, nyelvet, társadalmat és viselkedésformákat egyaránt képes értelmezni.

A Londoni levelek egyfajta naplóként, laza sorozatként olvasható, ami az Angliában töltött időszakok tapasztalatait rögzíti – hiszen Nádasdy kétlaki életet él, Magyarországon tanít, de rendszeresen hosszabb időt tölt Londonban a párjával. A szövegek eredetileg 2020 és ’24 között a Népszava hasábjain jelentek meg. Ezeket kötötte a szerző csokorba és adta közre meg könyvként. Ebben az időszakban voltak a Covid-lezárások (Nagy-Britanniában a hazainál sokkal nagyobb pánik közepette), megtörtént a Brexit és kitört az orosz–ukrán háború. A szerző mindezekre reflektál naplószerű leveleiben, amelyekből a valóban konzervatív értékeket valló értelmiségi megfigyeléseit éppúgy megismerhetjük, mint a házaspár életének napi kihívásait.

Nádasdy írásaiból az átlagolvasó rengeteget megtudhat Angliáról, az Egyesült Királyságról és a Brit-szigetekről. A szerző nem egyszerűen megfigyelő, hanem elemző. Felismeri azokat a különbségeket, amelyek egy angol és egy magyar között gyakran láthatatlanul vannak jelen, majd türelmesen kibontja őket. Írásai nem csupán szórakoztatóak – az udvariasságról, a brit távolságtartásról, a különböző társadalmi csoportok viselkedéskódjairól –, hanem valóban értelmezési kereteket is adnak az olvasónak. Rávilágít például arra, hogy a brit modorosság mögött nem merevség, hanem empatikus távolságtartás áll – egy olyan társadalmi norma, ami védi a másik zavartalanságát.

A kötet külön erénye, hogy nem idegenként mutatja be Angliát. Nádasdy sosem egzotikumként tálalja a különbségeket, nem hangsúlyozza túl a kulturális távolságot. Egyenrangúként szemléli a brit társadalmat, és közben elegánsan reflektál arra is, milyen a „kintiség” állapota: nem kivándorlás, nem turizmus, hanem valami köztes, átmeneti létforma.

• Olvass bele!

A könyv naplószerű szerkezete lehetővé teszi, hogy személyes szálak is hangsúlyos szerepet kapjanak. Ezek különösen értékesek: ahogy a szerző ír a párjával közös londoni életükről, a bevásárlásaikról, kulturális kalandozásaikról, a lakhatási nehézségekről, azt teljesen őszintének érezzük, és talán sokan azonosulni is tudunk vele. Nádasdy remekül érzékelteti, hogy a hétköznapok apró részleteiben hogyan tükröződik vissza egy rengeteg szokásra és hagyományra épülő társadalom szerkezete. Ahogy azt is megtudhatjuk, milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat, hogy az angol: „szatócsok népe”, akik mindent pragmatikusan kezelnek, és igyekeznek mindenben az elsők lenni (lásd a fülszövegben is megidézett keverőcsap történetét az egyik írásban).

A naplószerű levelek utánközlése (szomorúan írom le) a könyv egyik gyengéjévé is válik. A Londoni levelek esetében az olvasóként azt vártam, hogy a szabadabb forma lehetővé teszi a nagyobb mértékű szerkesztést is. A szövegekben előforduló ismétlődések némiképp zavaróvá válnak, ha egyvégtében, könyvként olvassuk őket. Ugyanakkor az új formátum lehetőséget adott volna arra is, hogy a szövegek kicsit kiegészüljenek. Több olyan írásnál is érzi az olvasó, hogy a napilapos terjedelmi okok miatt került be egy-egy, a szöveg többi részéhez nem kötődő mondat, vagy épp ellenkezőleg: ezért lett rövidre zárva egy gondolat. Talán kéziratokból rekonstruálható lett volna néhány ilyen írás. Egy olyan presztízsű kiadónál, mint a Magvető, az olvasó joggal várja, hogy a szerkesztő kigyomlálja a zsurnalisztikában inkább elfogadható botlásokat.

Mindezek ellenére a Londoni levelek olyan könyv, amit feltétlenül érdemes kézbe venni. Nádasdy stílusa egyszerre pontos és közérthető, ugyanakkor elegáns és ironikus. Miközben rengeteg új dolgot tanulhat meg a (nálam kevésbé angolmániás) olvasó, ezt a szerző nem túlzottan tanáros vagy szájbarágós formában tálalja. Tudása a britekről elvitathatatlanul széles körű. Az is kiderül, máshol vagy kevésbé gyakran jár, vagy nem annyira nyitott szemmel (akkor ugyanis észrevenné például, hogy Berlinben legalább annyira sokszínű a gasztronómiai választék, mint Londonban). Ráadásul a kötetben maradt jó néhány olyan magyartalanság, amiért a szerző tanárként – ahogy egy egykori tanítványa fogalmazott – üvöltözni szokott volt.

Nádasdy kötete nem az első ilyen próbálkozás a magyar–brit viszonylatban. Mindmáig talán a legsikeresebb ilyen George Mikes: How To Be a Brit című (sokszor kiadott) kötete, amit az angolok – a tőlük megszokott öniróniával – a mai napig minden turistaboltban árulnak. A Londoni levelek stílusában és üzenetében is egyértelműen a nagy előd nyomdokaiban is jár.

Nádasdy Ádám könyve értékes kordokumentum és kulturális bédekker (ezt a szót a szerző is használja), de nem hibátlan. Intellektuálisan izgalmas, nyelvileg kifinomult, sokszor szívmelengetően személyes – a szennyes kiteregetése és mindenfajta bulvárosság nélkül –, szerkesztői hiányosságai miatt sajnos mégsem teljesen éri el azt az egységességet, amit a könyv műfaja és a kiadó rangja indokolna. Aki elfogadja mindezt, annak viszont rengeteg élményt és felismerést kínál Nádasdy Ádám érzékeny londoni krónikája.

Nádasdy Ádám: Londoni levelek
Magvető Kiadó, Budapest, 2025
230 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a lira.hu-n 4500 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 144 5329 (papír)
ISBN 978 963 144 5336 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Miért nincs keverőcsap a londoni fürdőszobákban? Hogyan lehetett szőlőprést csempészni 1981-ben a vasfüggönyön túlra? Hogyan változtatta meg a Brexit a brit mindennapokat? Mit jelent valójában konzervatívnak lenni?
Nádasdy Ádám évek óta él kétlaki életet London és Budapest között, így londoni levelei valóban bennfentes, de mindig csodálkozni képes tudósítások. Nemcsak az angolokról tudhatunk meg belőlük sokat, de – a különbségek és hasonlóságok miatt – a magyarokról is.